Nemzeti program - nemzetstratégia.

 Ugye Sun-Tze óta tudjuk, hogy a háború az az a folyamat, amikor egy ember (csoport) a másik emberre (embercsoportra) akarja kényszeríteni a saját akaratát, amit a célszemély, célcsoport nem akar elfogadni vagy nem érdeke, hogy elfogadja, mert kárt szenvedne miatta.

Ez a háború. Például az egyik ki akarja fosztani a másikat. Például egy soha létre nem jött adósságot nemzedékekre terhel, örököltet úgy hogy közben ennek semmilyen alapja nincs. Például amikor a közös kalapba bedobált pénz - ami az államkassza, amibe a közös feladataink elvégzésére dobáljuk be a pénzt - elveszíti közpénz jellegét, mert valaki kilopja onnan ráadásul a lopást befektetésnek hívja és onnantól, mivel ő írja a törvényeket is, minden legálisan, jogszerűen történik.

De ne menjünk ennyire bele a trükközés útvesztőiben. Először tételezzük fel, hogy létezik nemzet amely egységes és összetartó. Itt mindjárt meg is állhatnánk és elkezdhetnénk kibontani hogy mit is jelent az egység, és az összetartás egy olyan nemzet esetében amely, sokféle nemzetből lett erőszakkal, agylúgozással, történelem hamisítással és kényszerítésssel összekovácsolva, különböző anyagokból, különböző világmagyarázatokkal, hitekkel és valljuk be különböző célokkal. De tekintsük egy homogén csoportnak pl a magyarországi lakosokat.

A magyarországi lakosok (feltételezett homogén csoport) ha olyan nemzetstratégiát szeretnének meghatározni, amely hosszú távon biztosítja számukra a belső és a külső egyensúlyt, nyugalmat és a létezés alapfeltételeit - akkor olyan alapokra kell építaniük, amik bármelyik népcsoport számára elfogadhatóak és hosszú távon fenntarthatóak.

Ezek az alapok értékek meghatározásával kell hogy kezdődjenek. Meg kell állapodni hogy mik a fizikai létezés alapjai. Ez nem olyan nagyon nehéz hiszen már annyi pusztulást láttunk hogy pontosan tudjuk mik ezek:

1. Tiszta iható víz, amihez mindenki alanyi jogon bármilyen ellenszolgáltatás nélkül hozzáférhet. A levegőt is ide kell vennem bár ez lehetne külön is, hiszen ma pont a levegő hatalmas szennyezettségű az atomerőművek radioaktív vize (párája) és a CO2, és egyéb CO, kénmonoxid stb kibocsátás, aerial spraying miatt. 

2. Ehető, elegendő és tápláló élelmiszer, amihez mindenki alanyi jogon hozzáférhet még akkor is ha nem tud ellenszolgáltatást nyújtani (pl: gyerekek, elesettek), bár itt már felmerül az ellenszolgáltatás kötelessége (hiszen az élelmiszert termelni, vadászni, halászni, szállítani kell!

3. Védelem az elemek ellen. Ez a ruhától a hajlékig sok mindent magában foglal.

4. A szeretet közössége és az ahhoz való hozzáférés és ennek eszközei, költségei. Ez a pszichikai teret jelenti magunk körül, amiben felnövünk gyermekként. Család, családpótlék, óvoda, iskola, kortársak és az ezekre ható pszichikai befolyásólók! A kapcsolat ezekkel és ennek fenntartásának hosszútávú költségei. És ide tartozik a megtakarítás is, ami az összess bevétel bizonyos százaléka kell hogy legyen, a váratlan események megoldására.

Ez a négy fontos terület az ami szükséges egy csoport hosszú létazéséhez és külső-belső egyensúlyához. A belső egyensúly szinte egyértelmi hogy hogyan teremtődik meg, a külső egyensúly pedig abban rejlik, hogy akik ezt betartják azok nem fognak többet elvenni a természettől és a környezettől (azaz más népek, csoportok elől) mint amennyire feltétlenül szükségük van. Ami ezen felül jelentkezik igény, az mind luxizás, kapzsiság, fölösleges, feszültséghez és elkerülhetetlenül háborúhoz vezető stratégia. Aki ezt megszegi az háborúra készül, háborúra próbál kényszeríteni csoportokat.

Az adatokat ehhez ki tudjuk számolni. Tudjuk hogy mennyi zöldség, gyümölcs, hús, kell egy egyénnek egy évre. Tudjuk hogy hányan vagyunk, tudjuk hol és hogyan tudjuk megtermelni ezt az élelmiszert. Tudjuk hogy mennyi ruha kell a területen élő embereknek, mennyi hajlék, tudjuk hogy mik a szokások és körülbelül milyen utat járhat be egy egyén, gyermekkortól öregkorig. Elég pontosan ki lehet számolni ennek akár a pénzbeni költségét a bölcsőtől a sírig. Ma már megvan ennek minden eszköze.

Ehhez képest meg kell határozni azt a jövedelem szintet amivel a fent említett négy legfontosabb szükségletet ki tudjuk elégíteni. Ehhez kell a fogyasztói kosár, ami havonta frissítésre kerül. Ennek is megvan minden technikai lehetősége, hiszen az adóhivatal napi szinten tudja melyik boltban milyen élelmiszert mennyiért és milyen mennyiségben adtak el. Bele kell tenni a fogyasztói kosárba az alap dolgokat és egy számítástechnikai programmal kiszámoltatni akár napi szinten az összeget és ehhez kell rendelni a netto minimum összeget amit ki kell fizetnie a munkavégzőknek plusz a megtakarítás százaléka. A fogyasztói kosár az alap élelmiszereket, a rezsi költségelemeit, egy háztartás költségelemeit, és a szeretet közösségének fenntartásának költségelemeit (utazás, telefon, posta, edzés stb) kell hogy tartalmazza, plusz az ivóvíz szolgáltató rendszer fenntartásának költségterhét, a közös költségeket (mentő, rendőr, tűzoltó stb) kellkell hogy tartalmazza. Mindent amire költenie kell egy a közösséget alkotó egyénnek. A család nem az alapeleme egy közösségnek. Az egyén az. Abból lesz a család ha mindezek a feltételek teljesülnek egyéni szinten. És így lesz a család erősebb egység mint az egyén egymagában. De a nagy nemzeti stratégiák nem hagyhatják ki az egyént, sőt arra kell hogy épüljenek ellentétbe azzal amit a sorozatosan hazaáruló, nemzetáruló magyar kormányok követnek.

Az ilyen módon és ilyen anyagi alapelvekre épített nemzetstratégia hosszú távon működik és egyensúlyt teremt. Egyensúlyt belül és kívül is. De nyilván ez csak akkor jöhet létre, ha közös egyezség történik, születik meg ami hosszú távra szüllettik, tehát a megállapodó csoport minden tagja elkötelezi magát ennek betartása mellett és megegyezik ennek határaiban részleteiben és a betartás, be nem tartás következményeiben.

Ahhoz hogy ilyen egyezség születhessen meg kellene érteni az alkotó elemeket.

Például meg kellene érteni, hogy soha nem létezett olyan, hogy szabad piac. A piac soha sem volt szabad. Az árakat soha sem a természet szabta meg, hanem emberek. Elég egy nem olyan régen megtörtént iszonyatos pusztítással járó kapzsi, kegyetlen húzást megvizsgálni mint az ukrán holodomor kérdése. Ekkor ugyanis a monopol helyzetben lévő gabona tulajdonosok olyan árat szabtak a gabonájukért amit a nép nem tudott kifizetni, ezért a hatalom pozícióiban lévők megszabták a mögöttük lévő erőszak szervezetek kényszerítő erejére támaszkodva hogy adják olcsóbban, erre a tulajdonosok felgyújtották a gabonatárolókat. Milliók pusztultak el. Jól megvilágítja azt a helyzetet, hogy a magántulajdon mikor válik közösség romboló és pusztító erővé és hogy a közösségnek szabályoznia kell mind a magántulajdon mértékeit, mind a létezésünk alapfeltételeit biztosító termékek árait!

Ennek szükségessége még az olyan nagyon sikeresnek tekintett (a nem kapitalista területeken) kapitalista területeken is megnyilvánult. Sorra jöttek létre a monopóliumok és trösztök elleni intézkedések, sőt még amerikában is volt élelmiszer jegy, sőt még ma 2026-ban is van.

Ehhez meg kell érteni hogy ezek a folgalmak és társadalmi intézménnyé váló - egyébként hasznos - szabályok hogyan váltak bizonyos uralkodó csoportok kezében társadalom romboló fegyverré.

Ehhez azt a szabályt kell elfogadnia és megértenie mindenkinek hogy a szarházi amivel vissza lehet élni, azzal a szarházi vissza is fog élni. Ettől nem félni kell, hanem fel kell rá készülni. Ez meg fog történni.

Magyarul amikor ezek a szabályok létrejöttek azt a célt szolgálták, hogy megvédjenek téged: például ha egy területet kemény munkával például bevetettél és egy másik amelyik egész nyáron csak nótázott amíg te szántottál - ne vehesse el büntetlenül a munkád gyümölcsét előled, hogy neked és a közösségednek ne jusson belőle. Nagyon igazságos és hasznos dolog. Védelem.

Nyilván ha képes vagy egy területen monopol helyzetbe kerülni - pl te leszel a király - akkor kisajátíthatod magadnak a mindenséget és kifoszthatsz bárkit! Ennek kizárólag az szab határt, hogy mennyi hatalom van a kezedben - azaz mennyien fognak engedelmeskedni az akaratodnak és hányan csinálják meg amit mondasz - és hányan szegülnek ellen az akaratodnak és mennyien fognak fegyvert ellened hogy elvegyék a királyi jogaidat vagy az életedet.

Maga a királyság intézményrendszere is egy közösségi megállapodás amit hosszú távra elfogadott a közösségek nagy része.

Sőt a birodalmi berendezkedés is egy közösségi megállapodás több különböző nyelvet beszélő, különböző szokásokat gyakorló de alapértékekben közös alapokra építkező közösség egyezségére alapul.

Ezek az egyre több egyént, családot, klánt, törzset, népet, nemzetet, nemzetszövetségeket magába foglaló egyre nagyobb egységek mind közös értékrendre alapulnak. Amelyik nem tartotta be ezeket a közös értékeket azok széthullottak és eltűntek a történelem süllyesztőiben. Minden birodalmi szerveződés ezért hullott szét.

Ma a legerősebb - értsd: a legtöbb egyént irányítani képes - és leghosszabb ideje fennálló birodalmi keretrendszer a vérhagyomány nemzetközi hálózatát jelenti. A vérrendszert. A felett áll erőben a valódi szeretet birodalmának szervezettsége és ereje, viszont ennek a keretrendszernek tagjai számban elmaradnak az előbbitől sajnos.

A vérhagyomány nemzetközi hálózata

 De nem, de nem, de nem csak zsidó, magyar, német, orosz, rusz, hun, han, british, shhhshhh...

"S kinek jelentett? Ki volt az aki az utasításokat adta?"

S itt jön a porhintés, a boszorkányüldözés, vagy mole hunt angolul, mert az olyan népszerű, hogy a kávés papírpohár tetejét sem lehet ma már fedőnek hívni csak cap kepet kérsz-e mondja a csinos nazarénus... hát így lesz a fedőből fedőtörténet.

Temetésen voltam, és tadamm tadammm, egy szellem mondott misét egy másik szellem búcsúztatójára, aki átadta testét és lelkét azoknak az erőknek akiktől kapta. Vörös orra fázott a hidegben, csak a vak látta hogy Ő az, hallotta a hangján amikor énekelt hogy ideges, szomorú, elkeseredett talán, de a békesség végül mindenek felett terem, megáll és megvonja a vállát, legyint:

"Jó lesz így is."

Az utolsó aktív években már csak arra figyeltem, hogy ami a pusztulást szolgálta, a vért akarta fröcskölni, a nélkülözést kiterjeszteni, mint hatalmának óvó szárnyait mindenek felé, hogy irányíthasson, hogy ő dönthessen, ahogy csak akar - pusztulást hozzon és mindenekre, aki alá, mellé, fölé tartozik.

S mint a folyó, egyik parton pusztít a másikon épít... azoknak akik mellénk álltak, az értékeinket osztották és gyakorolták, gyakorolják mindenkoron, bármilyen körülmények között, mert úgy döntöttek elhiszik, hogy ez így jó, kipróbálták és végül újra úgy döntöttek, majd megint. Szóval velük megpróbáltam egy saját birodalmat felépíteni miközben ezeket az értékeket is meg akartam tartani, meg akartuk tartani. Mint a Duna... a víz melynek neve lett, s ma már a nyolcvanas évek átlag vízszintjéhez képest két méterrel kevesebb vízzel folyik éves átlagban... rengeteg víz... a föld fölötti és a föld alatti forrásokból hiányozva, mégis folyik tovább.

Mint a természet, mely tudja hogy elpusztul, de még is még egyszer megpróbálja és megint, és megint... amikor úgy érzi itt a tavasz... kihajt... még akkor is ha csak a meleg jött előbb, kegyetlen faggyal utána, pusztulással, ami a vérhagyomány rejtett hálózatának sajátja.

Ki tudja talán ez a bolygó ilyen. Így lett teremtve, hogy fel kell falnunk egymást, hogy nincs semmilyen lehetőség a békére, a nyugalomra csak a halálban.

Mi is lebetonoztunk mindent. Hiába jönnek és próbálnak felsorakoztatni mindent ami szem szájnak ingere, a pénz, a női nem lankás gyengéd odaadása, a professzionalizmus, a gyönyör - akkor sem lehet. Sem velem, se mással nem hívhatják vissza azt ami volt: az ingyen segítő amit kihasználhatnak, majd eldobhatnak nincs többé. Aki mindent elfelejt hogy a titkaik rejtve maradhassanak, nincs többé. Fizetni fogtok, vagy a véretekkel vagy jóvátételekkel. Vagy mindkettővel.

Egyre szorosabb lesz a harci kör, egyre őszintétlenebb a mosoly, de mosolyogniuk kell... muszály, szóval kell a kemikália, a cukros bácsi (néni ha bácsi nincs), de jajj a törvény amit írtak szigorú, sebaj majd megkerülik hisz úgysem kíváncsi rá senki, nincs rend-őr csak robot van, a pénzéért kuncsolgó kutya, bár a kutya több tiszteletet érdemel.

De nem, de nem, de Nem. Mondja az utolsó jelentésében Szokolay elvtárs... a haragvó mert nem voltam hajlandó neki sem - én sem megtenni amit Ő akart, s rámuszított pribékeket, majd én őket vissza. S csináljam meg neki, hogy ő hogyan tudja felvenni... "hát felejtsd el hogy ott van a zsebedben" a magnó, mert a technikát, amiért vért izzadtunk nem lehetett odaadni neki, azonnal szaladt vele, eladni s pénzt csinálni magának, kipróbáltuk egy régebbivel amit kint már ismertek itt még nem, szivárogtattuk kifelé, hogy az alja is tudjon róla mi került a feje felé... de nem, de nem

s elfelejtette, csak a másik felét nem csinálta meg, s időben nem jutott eszébe hogy az még ott van és dolgozik, mint annyian - akik védtük a szeretett közösségeket, az embert aki kenyeret adott, aki összerúgta azt a két bokát hogy lett időm elszaladni a kés elől, aki szólt, hogy ott jönnek vigyázzatok! s gyorsan, s akikért a tűzön is átgázoltam - s elfelejtette, nem törődött vele, beleélte magát a terveibe, hogy most ő fogja ezeket sarokba szorítani, úgy mint azok őt. S végül mégis megtette, kénytelen volt, nem engedtük neki, emlékeznie kellett a mieinkre, nem hagytuk hogy otthagyja őket megdögleni, hogy életük utolsó lehelletével is reménykedjenek hogy hátha van még valaki ott, akiért érdemes folytatni, kiállni, beszélni, összerúgni azt a pár bokát, lelőni, fázni, megépíteni, fejleszteni - hogy semmi de semmi javát, gyümölcsét annak ne is lássa, hogy eltűnjön a titkosított pénz alapok különvágányain minden... visszaküldtük még egyszer s megmutattuk, hogy ott a felvétel, mert mi - Mi. - fel tudjuk venni hogy mit művelnek.

Fel tudjuk venni de minek, kinek mutatnánk meg a véráldozatot amit egy borospincében egy asztalon végeztek el... ahol még szépapám is dolgozott 1966 nagyon jó év volt akkor, s odahúzták az asztalt középre, pont oda ahová beállítottam a kamerákat, mert kiszámoltuk, figyeltük őket évek óta, apám szépapám, nagyanyáim, s mi tudtuk hogy mit hogy csinálnak, csak senki nem figyelt ránk, nem akarták elhinni, tudni sem akartak róla, mert már alattuk voltak, tudat alatt tartották a parancs szavakat vették és csinálták, s úgy jelentettek tömören röviden, mint a kutya amikor néz rád, mert menni szeretne veled a mezőre, szaglászni, mert ott vannak a kutya társak, az élet, a mozgás, a szeretet, az együtt cselekvés, a közös-ség, a szertelen vidámság, s ő csak néz s mégis tudod hogy mit akar, mire gondol, s nem tudsz ellenállni, mert szereted s van rá időd, hogy vele lehess, s ő inkább veled megy követi az ételt adó kezet, mert a bottól, haragtól, fél - s régi a módszer egyik kézben golyó, másikban étel - melyiket választod, de érte tenned kell előbb, tudat alatt, oda kell levinni és így az irányító rejtve marad. A láthatatlan kéz, a sors, Isten mondják ők s nevetnek. Sok ezer év verés, kínzás, nemzedékek rettegése mind tudat alatt, csak ők tudják s adják tovább a vérengzés hatalmát ahol te csak egy bábu vagy.

S az ember akivel ott bezártak - nem bor, viszki volt - s a palackok névre szólók: maharandzsa, zöld gyuri, politikus, pénzember, bankár, filmrendező, híresség, névtelen álnevek, de mindenki ismerte a másikat. egy szűk kör. A teteje. De féltek. Be kellett technikázni a pincéjüket, mert azt itták, s féltek, mert visszaütött a tervük, a legyártott mérgek sorra belekerültek a poharaikba amivel az áldozatokat elvégezték s most rettegtek hogy ők következnek, mert körbefogás, körbeforgás van, forgószínpad a teteje, hogy ne szokjanak bele egy helybe se, ne tudjanak gyökeret ereszteni, léggyökeret felfelé amivel mozogni lehet, senkihez se kötődve, bárkit felhasználva és feláldozhatónak kikiáltva... Mind mehet!

De nem, de nem, De Nem.

S behúzták az asztalt, s az áldozat sápadt remegett, habogott: "De nem lehetne mégis valahogy megegyezni?" De nem, de nem, de nem... "Gondolj arra hogy ha nem itt akkor a pokol pincéjében a gyönyörű halál, s az egész családodra ez vár előtted, hogy végig nézheted... - súgta neki egy kedves női hang, gyengédséggel, azzal a gúnyos kegyetlenséggel, amit soha senkitől nem hallottam, amit csak egyszer kell hallanod s soha el nem felejted, beleég a lelkedbe hogy ez hogyan lehet, mitől, kitől lesz egy nő ennyire kegyetlen, cinikus, a gyengédség hangján, majdnem szeretet, s talán el is hiszi, hisz ő segít neki, mikor odaadja neki a kést hogy ő vágja el saját nyakát, megmutatja neki hogy így kell tartani: - "hagyd a kezed hadd irányítsam, először csak megmutatom a mozdulatot..." ezt már valódi gyengédséggel őszinte érdeklődő erős figyelemmel, hogy tényleg az ütőeret vágja el egy mozdulattal... "S így ilyen erővel nyomd oda semmi többel, mert úgy elvágnád a légcsövedet is, és azt nem akarom, hogy megfulladj a saját véredbe, meg az egyébként csúnya is..." mondja gyengéden, hogy a hideg fut végig a hátamon... micsoda torz őrület... s ők mondják nekem, hogy én vagyok őrült... De nem, de nem...

S közben a vér pulzál, fröcsög ők egymás kezét fogják s mondják az imát héberül, hogy gazdagság és gyönyör légyen jutalmuk és életük: "Fogadja az Úr kezemből az áldozatot!"

Felvettük, s közben a másik átszellemült arccal nézi, s én meg nézem hogyan tudja így nézni pislogás nélkül itta a szemével a vért, az önként vállalt halál magasztos kényszerét, a hatalmat amivel végrehajtották. Az erőt amit csak ezek értenek, a félelmet, a rettegést ami rákényszerít, hogy nem mást aki olcsó hanem magát a saját nyakát vágja meg, rajta az ütőeret... "Csak egy gyors mély vágás, egy mozdulat, ne nyomd túl mélyre, csak egy apró kis fájdalom mint amikor elvágod a kezed, csak a nyakadon, s lassan elalszol, nem fáj tovább, higgy nekem!" A hideg futkos a gerincemen.

De nem, de nem, de nem. S a palackok bekeverve a bárói drogokkal ízlenek, csak így bírom ki két nappal és egy éjszaka, és mi is vágjuk a filmet belőle: a megfigyelési anyag. Megteremtettük nekik a biztonságot, hittek nekünk, nem volt más választásuk: felvettük, s bizonyíték. Modern, ultrahang, csontszerkezet, DNS minta, szívritmus, hang és képanyag, nincs mellébeszélés ki volt ott ki nem, ki halt meg, s ki él. Hosszú távon ez a fegyver, körforgás van, forgószínpad, mindenki valakinek a valakije, s felkerül egyszer s ő lesz a kés és ő lesz az áldozat.

S tudat alatt mindent átsző ez a láthatatlan hálózat. A rettegés, a félelem amire az ember mindig apu és anyu segítő kezét keresve remél választ, akkor is ha már nincsenek, csak emlékezek rájuk hogy ők hogy szerettek engem:

"Lélegezz fiam! Használdd a tüdődet! Kiabáldd el a világnak hogy megjöttél s itt vagy velem!" - így várt az apám engem ezek voltak az első szavai és nem ütött, mint ahogy tanítják a vér urai. Szeretett és anyám keblére tett, s futott hogy a védelem teljes legyen, mert már akkor el akartak pusztítani... De nem, de nem... de nem sikerült nekik. Már az ötvenediket taposom, s nyíltan kiállok a vérhagyomány rendszere ellenében a valódi szeretet erejében létezve az alá rendelve életem teszem a dolgomat, élve. S aki már tudja ez milyen, az tudja hogy micsoda erő áll e mögött még akkor is ha holnap én magam is a föld alá kerülök. De nem, de nem. De nem. S ezt még befejezem, legyen bár végső pusztulás vagy új - a vérhagyomány nemzetek felett álló hattalmát felszámolom, vagy végleg szabadjára engedem - teljesítse feladatát s pusztítson, menjenek s reméljenek más bolygót maguknak, törmelék legyen.

Ott volt. Csodálkoztam, hogy Ő is? A Jerikó család egyik ágában? Igen. A Jerikó család több ezer évre visszvezeti a családfáját, egészen a krisztus előtti időkig és még tovább. Rengeteg ága van, minden földrész, minden országában jelen vannak, még a habsburg ház is csak alájuk tartozik nem melléjük. S ő is ott. Röhögött. Megverette magát;-) na jó azt mi oldottuk meg. De mi felvettük, azt is amikor kiadta a parancsot hogy milyen stratégiát kell követniük... Ellenünk s mindenki ellen aki ki akar törni az uralmuk alól. Az ő tulajdonuk az IMF. Ami tulajdonképpen a föld majd minden országát birtokolja mára, s amelyiket nem abban ott ülnek a család, klán, hálózat emberei. El tudták hitetni mindenkivel hogy ők a szeretet erejére támaszkodanak, nem a vér erejére. Sokan hittek nekik. Mi felvettük, hogy mit művelnek.

Az ember átszellemült arccal nézte ahogy folyik a vér, spriccel - az áldozat sír, pityereg, az egyik rámordul: "Mondd az imát velünk" és mondja elhaló rettegő, majd beletörődő hangon.... elcsendesül, a nő nevet, boldog: "Ez gyönyörű volt!" mondja és tapsol. Borzadva nézem az embert: "Te ezt élvezed?" Visszanéz, mosolyog. "Hogyne élvezném Péter, életem főművét vágjuk össze most, és egyben a családom legfontosabb célját teljesítem ezzel a filmmel, bizonyítom azt amit mi kétezer éve tudunk de soha nem tudtunk bebizonyítani senkinek. Történelmet írunk most és ez neked is fontos!" mondta. És igaza volt. Más szemmel néztem innentől. Így már nekem is tetszett. A szarházik egymást vagdossák le mi meg felvesszük és megmutatjuk a világnak. Legalábbis azoknak akik tenni is tudnak valamit. Időzítve a megfelelő helyen és időben, hogy haladjunk.

jerusalem-jerico két csapat, egy korona alatt

Egri Jerikó és a Topó Neurock Társulat, de nem, de nem De: Nem!