Sunday 23 December 2012

A kreml ügynöke III.

R. Hawkins regénye.
Tulajdonképpen a polgári szolgálatok megpróbáltak megvezetni ezzel az akcióval. Akkorra már volt némi háttéranyag rólam. Ezért nem mertek a közelembe jönni és azért próbáltak egy ilyen maszlagot megetetni velem - persze voltak benne valós problémákra utaló kérdések, másképp szóba sem álltam volna velük. Mindenesetre ők azok, akik a legtöbb szart kavarják, még a mai napig is. Főleg  abanki szektorban és a politikai döntéshozó pozíciókban. Itt kell a legnagyobb takarítás kieszközölni.
Kezd egyre egyértelműbbé válni a tény: nem lesz újabb JFK gyilkosság. A régi nagy hatalomnak befellegzett. Ezért kell saját figuráikat feláldozniuk: lásd a hírszerkesztő gyermekeinek gyilkossága.
Zöldlámpa, lehet küzdeni és szépen lebontani ezt a szart - miközben építjük az újat.

Monday 17 December 2012

eMEZ oN

"Van egy kis gondunk. Segítesz?"
"Mi az?"
"Át kellene hidalnunk kb 10 méter szintkülönbséget."
"Nem értem miért olyan nagy probléma ez?"
...
"Csináljatok csúszdát."
---
Egyszerű.
---
Kezdek totál elfáradni ettől a sok szarakodástól. Elegem van a kétlábú emberoidokból a köcsög manipulációkból, a beszólásokból, a korrektség teljes hiányából. Ebből a szemét mocsokból amit emberi társadalomnak mer nevezni a többség. Húgyagyú idióták próbálnak engem a saját képükre formálni. Elég fárasztó.
---
Persze mindig megpróbálom a békés utat. De nem fog ez így menni. Elég sokáig feszítitek a húrt akkor elpattan. Veszek egy nagy levegőt és megindulok.
---
Ki nevet a végén? Idióta. Még mindig semmit sem fogtál fel ebból ami következik, ami történt és úton van. Kis köcsög vagy a féreg életeddel, a féreg céljaiddal és pont. Nem érdemes ezzel sokat fogalalkoznom. Csak idegesítem magam fölöslegesen.
---
Kihagytam a szabólegényt. Már tudat alatt is érik a kilépőm. Lassan végre vége lesz. Már várom.

Sunday 9 December 2012

Emlékül, hogy emlékezz, amikor az emlékem már csak emlék lesz...

Tündérek, földreszállt angyalok, bizonytalanul a külvilág mostohasága miatt, de teszik amit tudnak, s ebben határozottak. Szeretnek téged és engem.
---
A kémény
- "We have to kill all of them who cannot change. There is no way to leave them alive. They have to much power and the new weaponry, if it gets into their hand, and it will, makes them to distroy this planet. And they will. If we kill all of them and help to get out those who can change - then the rest of the intelligence who never got into fight and don't even know what does that mean, will lose their "guns".
- "And WHO the hell is going to do that? Because you are asking someone to go into sure death, ain't you? The only way to kill these guys to make them move by place the order to kill. They are pros in hiding, they do not contact anyone, you have to advertize a certain code and they they move: find you. Then they give you an account number and the date to pay. That is it. The account usually cannot be tracked and does not exist after payment. If you do not pay: you die. Who is going to be that target? Who do you want to sarifice for this job?" - he asked with bitter mockery in his sound.
- "Me."
The silent was touchable around the world in this small roundtable. for a few second no one could say anything. A electrifying energy, pain, and weighty feeling passed through the air between the most intelligent decision makers.
- "I am the most better person for this job. I will be the target and I will do the job. But to complete this task I will have to build up the best support team in this planet."
- "You gonna have that."
soha sem ugyanazon az útvonalon,
hogy ne legyen megszokás
The meeting was over. Between these guys the word was said and it was enough. They did more then just did the best. They wrote history. They did 200% they would sacrifice even their own life to help me. Some of them did. They understood the task, the goal.
---
- "Well...What do you think of this little guy?
- "I felt long forgotten feelings of energy in my body. I feel alive again. He is right. He has to be the target. But I feel so much pain to lose this guy what I cannot tell you. I have lost so many good people. I want you to do anything to help him."
---
A kémény
Elveszett emlékek, töredékek, emlékek emlékei - homályosak távoliak, gyengülnek, lényegtelenné váltak. Mindegy. Mind egy célhoz tartozó állomások. 16400 darabos puzzle. Az már valami. Ki kell rakni és úgy hogy az eredeti képet nem látod. Nincs mihez támaszkodni, nem tudod hová visz. Csak a darabok vannak. Először szín szerint csoportosítod őket. Ez talán az ég, ez növényzet, ez más. Ahogyan elkezded a munkát egyre több csoport alakul ki. Már van ég, föld és más színes darabok. Vannak emberek benne. Előbukkan néhány beszédesebb darab. Egyre könnyebbé válik. Nem könnyű, de már látszik hogy nem lehetetlen feladat.
- "Úgyis szerette a kirakósjátékokat."
---
- "Ügyes vagy! Kiraktad úgy, hogy nem is láttad ez eredeti képet!"
- "De láttam." - hangzott a válasz hidegen és röviden.
- "Hol? Hisz nem mutattam meg a dobozt." - csodálkozott a pszichológus-tanítónő.
- "Ott van kicsiben a doboz oldalán. Láttam amikor behoztad a terembe."
(- "Ez elképesztő. A másodperc egy törtészéig láthatta a kis képet és ennyi elég volt neki." Franciaország, általános iskola)

Monday 3 December 2012

tollasfa II.

322, magaslati pont, menekülési útvonalak: csigalépcső ki az utcára rögtön négy irányba, a lépcsőfordulókban tükröződő felületű lámpatestek, minden forduló jól belátható, igazi labirintus a ház gyorsan el lehet tűnni, a külső felületen is
dejavu, Staatliche Berufsschule, a játszótéren nagy csúszda még most is jól esett rajta a csúszás, a suli kéményén nagy fém keret, édes istenem miért engedik ezt a gyereket mindenhova felmászni, tanultam ott, mit és mikor már az előző életek ködébe vész, a folyamatos mozgás, készültség, meditáció, testedzés, continous alertness, fel a kötélpályán futás, körbe a gerendán, mindig más útvonalon kicsit változtatva, hogy ne legyen megszokás állandóan improvizálni kelljen, roham kívülről felmászni a tetejére, nagyon erős voltam előző életemben - a roncs maradt, háborús veterán. Láttál-e már tollasfát? emlékeztető, kis reptér a suli mellett, elég félreeső és kicsi ahhoz, hogy ne keltsen feltűnést - ahogy szoktuk.