Thursday 2 April 2015

toporgás

Lassan fogynak a kuglik, újak kerülnek a helyükre, időnként egy egy igazi irányító is lekerül a tábláról, érezhetően fogynak a nagymesterek akik az elméket több rétegbe hajtva gyűrik csavarják.
Az Öreg végig ellenem dolgozott sikerrel. Végig azt gondolta majd itt elbukok majd ott elpusztulok. Valamilyen furcsa oknál fogva mindig akadt valaki aki ott termett, holott nem egy alkalommal kerestem a véget, a végleges nyugalmat, több csapatnak segítettem akik kifejezetten engem akartak elkapni és úgy gondolták engem kérnek emg a felkészülés segítésére is... azt gondolták nem tudom mit akarnak. De segítettem a legjobb tudásom szerint. Miért?
Már 4-5 évesen elegem volt. talán olyan 10 évesen már több alkalommal kerstem is a halált. olyan 93 körül egyszer én magam intéztem úgy hogy nem nyitottam ki az ernyőt. Mégis volt valaki aki kinyitotta helyettem. Jól összetörtem magam de összeraktak.
Minek. Miért? Hogy azután összefogva ellenem legyen kivel harcolniuk? Hogy utána magamra hagyjanak? Vagy hogy végre megtörjenek valamivel?
Mit akarnak ezzel, hogy bizonyítsátok hogy mindenkit meg lehet törni? Engem is meglehet, nem is egyszer nyomtátok el a pszichémet addig a pontig ahol nincs tovább.
Bekerült az adatbázisba az is ugye?
Csend van. Rájöttem miért. Ma a masszát arra idomítják hogy az első layeren maradjon csendben, mert onnan be tudom határolni kik irányítanak és megírom. A massza elmondja és megmutatja merre van a cél. Így találtam meg a kiscsajt is. A kollektív tudatban elhelyezett riasztók jelzik. De van ám mélyebb layer is ahonnan se törölni nem lehet se beszédet levinni. A nelvi eszközök csődöt mondanak ott. mégis lehet azt is programozni, de cska azok férnek hozzá akik eljutottak a teljes őszinteségig és az életüket alárendelik az univerzum törvényszerűségeinek. A valódi szeretet alapján állók. Ez olyan erős hogy ebből a layerből nem is kell kersnem sem senkit. Oda fog jönni hozzám amikor itt az ideje.
De ma már ez sem érdekel. A teteje rohadt, a közepe rohadt, és az alja is rohadt. Úgy tűnik nekem hogy a felszínen próbálnak mindent átfesteni de a lényegen semmit se változtatnak. A legtöbb meg könnyen átverhető, átejthető és nem képes átlátni a mesterek mesterkedésén.
Saját sírjukat ássák. És nem érdekli őket.
Csend van most, ami részben jó is. Nincs a sok hulladék ricsaj a fejemben, amit egyébként is nehezen viselek el. Hiányzik sok minden ami volt, legalább a kurvák, akik odaadták magukat vagy legalább a testüket, a parti utáni ejtőzés a ciciágyon miközben egyikük leápolta a bránómat. Az ájulásig kedveskedő odaadó visszaadó szeretők, akik nem csak elvenni voltak képesek, hanem visszatenni és adni, adni. Szeretni a testet az összetört meggyógyított testet amiben egy agányos lélek a társát kereste, a többieket tanítani próbálta, felébreszteni évezredes álmukból. megmutatni hogy így is lehet szeretni, meg úgy is.
S hol vannak már. Sehol. Nincsenek vagy élik álmukat, elvesztek a tűzijátékszerű elmetrükkök útvesztőjében.
Az én testem vére. Feláldozták a legkedvesebb zsidó létezőt a hatalmi igényeik miatt. Saját gyermekeiket vágják le és ölik, kínozzák. A többi meg utánuk. A mosszados kiképzés része a fasszopás és a picsanyalás nőnek férfinek mindnek. Megtanulják mind, s a többi utánuk.
Csend van. Hallgatnak. Egy kettő beszól, de ha kedves akkor csak triggert akar építeni s rámállítja a technikát, hogy kínozzon, hogy idegesítsen.
Fiatalok. Az újabb generáció. Ki képezte ki őket? Szivárogtatnak? Minek? Mit számít már hogy miről beszélünk. Az intel teteje lassan kiszenved. Még mindig nem értik. A gépezetben viszont maradnak a programjaik. megállíthatatlanul megy tovább a gép, halad a végzete felé. Már nem fáj. Az életösztön nem hagy elpusztulni. Az élet törvénye. Egyébként már tettem volna róla. Valaki mindig mellém áll és szól pár kedves szót, majd belém rúg és odébbmegy.
Belementem önként ebbe is. Tudtam hogy csapda, tudtam hogy mit akarnak. Nem érdekelt. Tudtam hogy baromi nehéz lesz. Viszont tudtam amit tudtam a psziché törvényszerűségeiről. Tudtam a mélyülő rétegekről. Arról arétegről ahol sem képek sem szavak nem alkothatnak programot. Ahol már nincsenek triggerek, csak irányok és erők.
Tudtam hogy ha oda le akarnak jutni, meg kell érteniük amit én értek és egy kőműves aki három számot is képtelen már összeadni hamarabb megért mint ezek.
Csend van. Fáj az üresség. Fáj hogy nem beszélgetünk. időnként felbukkan egy-egy szép arc akit kiszedtünk, kiszedtem pokoli fájdalmak és tettek vállalásával, a pszichém tönkretételével a testem és a lelkem bemocskolásával. Vérrel és fájdalommal. S ma nekem jönnek, ostobákká lettek. S ma nézem csak hogy ez is az is csak azért volt odatéve nekem hogy csapda legyen. De akkor sem érdekelt. Aki elém került azzal dolgoztam. Végül is megszoktam hogy mindig az ellenségeim vettek körbe ők játszották a barát szerepét, ők fogták a kezem és ondták, mondják: segítek.
"Csak még egy lépést. Nagyon jó léptél egyet. Most csak még egyet."
Szeretlek. De nem törődöm veled. Nem tudok létezni  sem itt sem ott. Folyamatos hazugság és számítás, harc a pénzért, harc a pozíciókért, robotlelkű droidok, zombik, vámpírok, s élvezik míg nem az ő vérük folyik patakokban. Értetlenkedő ravaszdi filozófusok, akiknek a dolga kizárólag csak az hogy csavart csavarra halmozzanak hogy azt aki gondolkodni merne azonnal vékony égre vigyék és elvegyék a kedvét.
S az őszinte egyszerű ember otthagyja őket. Hagyja hogy azt tegyenek amit akarnak. És ők teszik. Elhordják a gyerekekeket, kiképzik, megbasszák, megölik, megfőzik, megeszik. És az egyszerű ember észre sem veszi. Nem ismeri saját elméjét, pszichéjét. Nem emlékszik. Nem veszi észre hogy a gyerek nincs othon. S ők viszik őket.
Nem baj. Ma már ez sem érdekel. Az automatizmusok be vannak állítva. Megy a szerelvény a saját pusztulása felé. Ha én nem - akkor egyikőtök sem. Előbb haltok meg ti mint én, s a kapitány hagyja el utolsónak a süllyedő hajót. Meggyőződöm arról hogy ne legyenek túlélők. És nem lesznek.
Azt hiszik ma már hogy mind élnek akik meghaltak. De tévednek. Rengeteg a halott. Egy kettő él ugyan. Bár ma már abban sem vagyok biztos miért kíméltem meg őket. Ma már tökéletesen értem az Öreget. De gonosz lett. Velem is megcsinálta azt amin neki kellett végigmennie. Sőt még többet még nagyobb terheket rakott rám. miért? Bosszantotta hogy van nála erősebb és bölcsebb. És főleg hogy annyival fiatalabb mint ő. Hogy tényleg nem tudja átverni és megtörni akármilyen mocsokba taszítja mindig kikerül és szerez barátokat - de legalábbis olyanokat akik tényleg törődnek vele.
Nem értette. Dühítette. És azok akik alá tartoztak szintén nem értették dühödten próbálták megölni, megtörni, megkínozni. Mitől vagyok ennyire kitartó? Mert ha valamit megértek és rádöbbenek hogy ez így vagy úgy van akkor a szerint élek tovább. Nem tudok másként. A valódi megértés után mindig megváltozik a keretrendszer ami meghatározza az életed. Eldobod a régit, pontosan az új felismerés azonnal átveszi a régi helyét.
Egyedül maradtam. Vannak akik megértették néhány szeletét. Elkopott a pszichém. nincsenek emberek akikkel beszélhetnék. Van mélyen valami ami még éltet. Az élet szeretete? Kíváncsiság? Vajon mikor robban és hogyan. Mind elfelejtettem csak azért hogy nektek ne derüljön ki, hogy ne tudjátok megállítani. hogy tudjátok hogy jön, de ne tudjátok mikor és hogyan. És ti fogjátok megcsinálni. Saját pszichéteket sem tudjátok irányítani, de az enyémet akarjátok.
Vágyom néhány emberre. De amint felmegyek oda, azonnal rámtapadnak és a véremet szívják. A pénzemet akarják és semmit abból amit én támogatni szeretnék.
Ma pörögnek az álarcosbál résztvevői. Meghalnak, fognak új kuglit beletszik a személyiségjegyeket és amit tudnia kell. És megy minden tovább. De mégis valami mindig eleszik. És időnként azok kerülnek terítékre akik tényleg irányítanak. És akkor megjelenik a kétségbeesés. De egyébként mindig nagyon magabiztosak, mert a kuglit így készítik fel. Azt hiszik ha elég sokan lesznek akkor meg tudnak állítani. Engem.
Nem veszik észre hogy nem én csinálom ami történik, hanem ők maguk. Én csak beletettem a magam kis meglepetéseit a játékba. Már ott vannak. És vlahányszor a közös cél ellen fordulnak, kapnak egy pofont. Lehull a sárkány egy-egy feje. Fogy az intelligencia és fogy a hatalmuk is vele.
Mégis rosszul vagyok. Mégse ezt akartam. Nem kárörvendeni szerettem volna, hanem alkotni, játszani, örülni. Nem hagyták. Most visszakapják.

A hét B hét

Abban az időben iszonyú volt a kavalkád. Az egyik gondot az jelentette, hogy ugyan az Öreg beleegyezett hogy segít megváltoztatni az egész rendszert de az egész úgy volt felépítve hogy még ő is csak nehezen tudta megállítani az elindított folyamatokat és az automatizmusokat. pont ezért volt szüksége valakire aki végig tudja elemzni az egészet és megmondja hol a hiba. Nos a hiba az alapoknál volt és meg is értette hogy mi hibázik.
Viszont a helyzet korántsem volt annyira egyszerű. Szóval itt a családomban Baján és mindenhol ahol megfordultam tanítottam hogyan tudnak felébredni a hipnózisból. hipnotizáltam őket valami egyszerű dologgal és észre kellett venniük hogy mi az. Pl ha a nevedet hallod elkezd viszketni az orrod, ha valaki mögötted tüsszent akkor te is tüsszentesz stb. A megoldás is adott volt: egyszerű kérdéseket kellett ismételni napi szinten többször: most miért csinálom azt amit csinálok és mit is csinálok tulajdonképpen. összefüggéseket kellett keresniük amik hosszabb időn keresztül előfordultak. Esti reggeli tudatvizsgálatot tartani amikor meditációban a saját tudatát kellett megkérdeznie az alanynak hogy mi az összefüggés mi volt a hipnózis amiből fel kell ébrednie amire vissza kell emlékeznie. Mert a hipnózist kitöröltem az alany emlékezetéből. Ez persze mindig az alany beleegyezésével történt.
És idővel az emberek egyre jobbak lettek benne. Egyre könnyebben rájöttek hogy mi volt a hipnózis. És elkezdtek arra is rádöbbenni hogy más hipnózisok is működnek. Például észrevették hogy nincs otthon a gyerek. Hogy be van írva az ellenőrzőjébe a jegy, hogy felelt az iskolában de napokon keresztül nem volt otthon a gyerek.
Amikor ezt észrevették anyámék akkor bevezettük az A hét B hét menüt amiben benne volt hogy meliyk nap mit fog főzni anyám.
---
"Anyu megint paradicsomleves?" - nézek rá kérdőn.
"Miért nem jó?"
"De anyu tegnap is paradicsomleves volt..." mondom kétségbeesetten. És anyu lassan kapcsolt hogy úristen. Akkor minimum egy hét hiányzik az emlékezetünkből, ha nem több.
És akkor leültünk és gondolkodni kezdtünk felidézve mi is történt tegnap, tegnapelőtt - és kiderült hogy tényleg nem voltam otthon hetekig, megint.
---
Azután tovább bonyolította a helyzetet, hogy sokszor én magam mentem el - de nem mondhattam emg hogy mi takarítunk hiszen eleinte kellett az ellenségkép hogy motiváljam őket a védekezésre, mert egyébként mindig visszaaludtak. És volt is ellenség, mert a gyerekeket tényleg elhordták pornópartikra sátánista partikra meg ki tudja hová. Viszont én kezdettől ezt a takarító-elemző feladatot vittem. Ahogy fejlődtek a felébredésben rájöttek hogy én sokszor magam megyek el velük. Azután megtettek engem ellenségnek.
Persze azt elmagyarázni hogy mit is csinálok még lehetetlen volt, emrt kutyaszart nem értettek az egészből. Úgyhogy rengeteg összeakadás volt.
De az a hét B hét menü otthon átkerült más családokba is a felébredést segítendő tájékozódási rendszerként. A "köss egy csomót az izédre" című sztori szintén erről szólt. Miért van csomó a zsebkendőmön? már sokadszor került csomó a szebkendőmre. Miért van ott. Az ilyen meditációs kérdések során először sokára majd egyre gyorsabban kerültek elő az "elfelejtett" emlékek.
Azután elkezdtük a társas emlékeztetőket használni.

HV - Gömzsik - Etele - csodakalap,kiscsaj,hilary

"Megszerettem ezt a karaktert."
"Ennek nagyon örülök. Ugyanis végül is ez volt a célom vele. Egyrészt megvéd a személyedet ért manipulációk és támadások egy részétől, másrészt engedi hogy növekedj és fejlődj alatta."
"Szeretném megtartani."
"Szabad vagy. Azt csinálsz amihez kedved van. El tudod magad látni, ezért kaptál külön kasszát és ezért segítettem felfuttatni is."
"De mi a véleményed."
"Pár dolog csak. Ha ebben a figurában éled le az életed az elvág attól hogy megnyílhass mások előtt és végül elvág a valódi emberi kapcsolatoktól. Egy jó darabig még nagyon jó és szükséges védelmet ad a támadások ellen, de lassan el kelle hagynod majd. Vagyis át kell alakítanod önmagaddá. Pl hagyd el némelyik kiegészítőt az álarcból. Jelents be hogy kísérletezgetsz a hangoddal, új hangszíneket próbálsz találni. És közben próbáldd meg a saját hangszínedet használni nem ezt amit HV-nak csináltunk. Végül is ez is a te hangod, de egyben álca is. Időnként a színpadon is szólaltasd meg a saját hangodat."
"De honnan tudjam melyi a sajátom?"
"Meg fogod érezi. Olyan erő lesz benne ami azonnal jelentkezik a hatásaival mind a testedben mind a többiekében. Mindenki érezni fogja. nagyon erős vagy ezért is akartak kivégezni ugyanúgy mint engem. A tempó nem érdekes mert a psziché magától is tudja hogy mennyit nyomhatsz előre és mikor nem megy. leveszed pl az állad, kimész futni és érezni fogod hogy meg tudod-e ezt tenni emberek között is vagy sem. Figyelj ezekre próbálgasd, összetörni nem fogod magad - én is tettem be figyelmeztető triggereket neket - de a saját pszichéd is tudja hogy meddig mehetsz egyszerre. És így lassan kevered a saját dolgaid a HV dolgaival. Lassan átírhatod a karaktert is pl hagyd el amit nem szeretsz belőle vagy gátolja a civil életed. Pl a leszbikus oldalt védelemként tettem bele, mert többnyire férfiak erőszakoltak meg kiskorodtól kezdve."
"Tudom. Arra már rájöttem hogy sokkal jobban vonzódom a férfiakhoz. De csak az olyanokhoz mint te. Akik ismerik ezt a világot és van bennük tartás."
"..."
"Lassan elhagyhatod pl a művésznő pózt először a civil életből, azután a színpadon bevezethetél egy két új mozdulatot is, nézz körül és keress valamit ami tetszik neked illeszd be a profilba. Fejleszd a karaktered személyiségét. Nézd meg milyen tettek hogyan közvetítik azokat az alapértékeket amikről sokszor beszéltünk. Rengeteg dolgot tudsz vele csinálni. És minnél többet foglalkozol vele és minnél több kiegészítőtt meg álcát elhagysz majd a testedről, annál közelebb kerülsz önmagadhoz. Végül azzá válhatsz teljesen ha olyan jó benne."
"És a név?"
"A nevünket születéskor is másoktól kapjuk. Nem számítanak. Az eredeti családodtól kapott név is előkerülhet majd az emékeidben, lehet hogy meg is találod őket(biztos megjelöltem őket). De ne legyenek illúzióid. Az Öreg iszonyatosan megkínozta őket és nem volt se időm se erőm, se emberem hogy foglalkozzak velük. Úgy maradtak ahogy voltak. Nekik te csak egy feladat vagy. Egy program fut a fejükben amit az Öreg állított be és iszonyú erősen levédte, te nem fogod tudni feltörni, mert pont az volt a szempontja az Öregnek hogy te véletlenül se tudd feltörni őket. Nem baj ha találkozol velük, de nagyon fog fájni. A legbrutálisabb emlékeid is fel fognak szakadni ebben a folyamatban ahogy egyre többet töltesz el és mutatsz meg saját testedből és lelkedből. Lesznek nagyon erős érzelmek és sok sírás is."
"Mi tudunk ebben valamit segíteni?" - szólt közbe az egyikük.
"A nehéz érzelmi viharokat hagyjátok hogy egyedül átmenjen rajta. Itt az egyik leggyakoribb hiba amit a tv-ben is sulykolnak az emberekbe hogy olyankor megöleled és olyankor adsz valakinek szeretetbombát amikor ilyen nehéz érzelmi állapoton megy kersztül egy feltörő nehéz emlék miatt. ilyenkor a legjobb ha nyugalmat tudsz biztosítani, semmi bámulás semmi ölelés. Esetleg egy zsepi, pohár víz és nyugalom a többi bámészkodó elterelése. És amikor átment és összeszedte magát akkor lehet ölelni, de finoman semmi nemi tartalom puszta fizikai szeretet érintés vagy csak egy bátorító: folytathatjuk? Ilyesmi."
"És tartsd nyitva a szemed és a füled. Figyelj a nemzetközi porondra, vedd ki ami érték és hagy a többit. Tudatosan szelektálj és ápold a kapcsolataidat úgy ahogy megbeszéltük. A többi megy magától majd. Ahogy dolgozod fel az élményeidet úgy egyre erősebb leszel. Megjelenik majd az agresszió is a harag, de azt is énekeld ki írd bele a szövegekbe. Az nem öl - bár ölhet. Mindig mérlegelj ne fél hibázni viszont ne teketóriázz ha változtatni kell mert valamit rosszul csináltál. Nézz vele szembe és javítsd ki. A hibák nélkül nincs fejlődés. Ennél többet nem tudok mondani."
"És neked nem kell segítség?"
"Biztosan kelleni fog, de én azért egy kicsit más vagyok, meg nehezebb ügy. És én már elfelejtettem ki vagyok és milyen egyáltalán."
---
Ez mind az én mozdulatom. Ott csináltuk meg a karaktert ahol a kettőnk videóját felvettük. Ugyanúgy táncoltam körbe és ő meg közben figyelt és válogatott a saját mozdulataim közül.
---
Harcsa Veronika maga írta a szövegeit. Nagyon tehetséges. Csak néhány módszert néztünk át ahogyan a szövegekhez ihletet tud majd meríteni - ugyanúgy mint a lovasival anno.
---
"Szóltam az Öregnek az érdekedben majd megkeres."
"De mit mondtál neki?"
---
"Van egy mosszados csaj Baján aki szeretne többet mozogni egy kicsit."
"Mit tud?"
"Jól kezeli a dákót."
"Melyik mosszados nem? Picsanyalás fasszopás része a kiképzésüknek."
"Hazudott nekem, de szinte kb egy fél másodperc alatt észrevette hogy tudom hogy hazudik. Magától ráérzett arra, hogy én vagyok a kulcs ahhoz hogy el tudjon innen mozdulni mert irányítok."
Az Öreg erre már felhúzta a szemöldökét.
"Alapvetően kedves csaj, jóindulatú, életvidám, életigenlő mondott már nemet a feljebbvalóinak."
"Megnézem."
---
A trapéz fenék álca volt. Gömzsik.
---
"Etele ha benn maradsz lehet hogy téged is megöllek, mert nem fogok emlékezni mit beszéltünk meg. És tudod hogy ennek véget kell vetni."
"Nem baj ha engem megölsz. Csak segíts a lányaimnak kérlek."
"Nem tudok. Megpróbáltam, de lezártad őket. Hipnotizáltad őket hogy pattintsanak le, megismertem a jeledet."
---
A pontosan azokat a dolgokat hozta elő amit kértem tőle anno. A csodakalapos banda meg a neomosszad irányítja a szines happy egészségkommandós rombolóbrigád. Az érzelmi kínzás mesterei. Hilary vonal, kiscsaj és társai. kalapkommandó. Van egy ilyen ott abban az utcában is. Azt még én jelöltem meg anno. De még mindig látható bár felül volt írva a harcsa írta felül. Szegény nem tudom miért maradt ilyen. A hónaaljos történet azt hiszem az apjára egy emlékeztető, amikor felkínálta az isteneknek és feltartotta... apám is megcsinálta velem. A fejlődés elleni védelem nem az én művem, valaki belekontárkodott talán. lehet hogy az öreg vagy hilary vagy még a csisztuék anno?
---
Az mr2-stúdiót én finanszíroztam, az alexandra is az én művem, egy csomó ilyen céget csináltam, amik néhány olyan embernek lett volna a megélhetése akik segítettek. Aztán valahogy beleszartak mindegyikbe ezek a patkányhordalékok. Persze mert nem tudtak ellenállni, nem volt nyílt beszéd és a program gyakorlása. Ha nem kezdik el mostanában akkor szét kell őket verni a picsába. Ezek a patkány zsidó közösségek semmit sem támogattak ami nem hozott azonnal profitot vagy magyar volt. Ezért kellett hv-t is japánban felfuttatni, de kinyírom az összes irányítóikat, bizonytották hogy még most is full megértés mellett is kitartanak a saját politikájuk mellett, úgyhogy mennek - de nem el, hanem el egy másik dimenzióba - mennek haza, ahova valók.
---
Próbálják a leszigetelést a harmadik layer szintjén... hahaha ... nem értették még meg hogy ahhoz hogy át tudjanak verni törölni kell minden emléket, viszont akkor elfelejtik és nem tudják majd kapcsolni önmagukat a külnböző karakterekben - viszont akkor ki lesznek szolgáltatva az öltöztetőknek - viszont akkor az öltöztetőket támadva egyre jobb kiképzés kell nekik - viszont az egyre jobb kiképzés emeli a tudatossági szintjüket - ha emelkedik a tudatossági szintjük önállósodnak és eszükbe jut majd hogy mi lenne ha én lennék mondjuk a miniszterelnök vagy a bankház feje - viszont ahhoz hogy ne bukjanak le ki kell törölniük az emlékezetüket - viszont ha kitörlik akkor kezdődik a kör előről... egyre keskenyebb a rés ahol mozoghatnak és hullanak mint a legyek, mert a fel nem ébresztett alsó szintek a folyamatosan szivárgó infók hatására egyre nagyobb nyomás alá helyezik őket. Egyre többször van kugliváltás. Viszont a szint így jelentősen csökken, mert az intelligenciát nem olyan könnyű pótolni még felturbózott agyakkal sem. Nem mindegyik működik egyformán és ugyanolyan gyorsan szépen. Szóval romlik a rendszer minősége.
Most legutóbb olyan szép csendet csináltak... utána jöttem rá hogy a második layert próbálják elhallgattatni, hogy ne tudjak infót begyűjteni róluk, mert a manipuláltjaikon keresztül a támadások minősége és takitája alapján be tudom őket azonosítani (be tudjuk őket:-)... Ezért most igyekeznek eltüntetni a nyomaikat. Pedig így is megtalálom őket. mert ugye van egy layer amit nem lehet kikapcsolni... :-) onnan nem tudnak törölni sem. És ott megmarad a nyomuk. Igaz lassabban előhívhatóak a nyomok és a folyamatok, de elő lehet őket hívni. Ez a legmélyebb layer. Ott minden tárolásra kerül. És meg fogjuk őket találni. Meg fognak halni, mert nincs más választásunk mint hogy megöljük őket. Nem hagynak fel azzal amit eddig csináltak és nemhagynak más választást.
Egyenlőre a rejtőzködésre koncentrálnak és a felszíni átfestésre. Azt próbálgatják hogyan lehet engem átverni, mert akkor át tudnak verni bárkit (gondolják ők). De akkor megint saját vermükbe esnek, mert akkor nem lesznek olyan erősek mint azok akik követik a programot. Hahaha. jajj de jó öröm az ürömben amikor erre mindig rájövök. Csiki csuki.
---
HV kalapját elfútta a szél amikor kihajolt az ablakon - a kalapot ami a csodakalapék ajándéka volt neki kapolcson és meg volt delejezve, hogy így irányítani tudják. Ugyanaz a delej volt benne mint amit a zsidó sátánisták használnak. Agybénító.- Tárkány meg a harmonikájával gondolja ugyanazt megtenni.
---
"Ez az én hangom." "És az én mozdulataim."
"Igen."
"Hogyhogy igen? Honnan tudod te?"
"Hát megkért hogy ezt az egy feladatot végezzem el neki. Hogy amikoreszedbe jut akkor megerősítsem hogy így van. Elmondta hogy csináltátok és hogy vissza fog minket kettőnket vinni abba a szobába ahol kitaláltátok az egészet."
"..."
"Tényleg. megkért hogy táncoljak valami zenére és kiválogatott néhány mozdulatot, amik mind az enyémek voltak, csak tudatosan kigyűjtött egy pár mozdulatot amiből felépítettünk közösen egy pár karaktert. Gyakorlatilag azokra a mozdulatokra épített amiket én csináltam. Akkor mind az enyémek. Ez mind én vagyok. Csak más más részét emelte ki a saját énemnek.... Azért éreztem amgam olyan jól bennük. A hagnszínem is ugyanez tulajdonképpen csak egy kicsit füstössé változtattuk."
---