avagy miért fontos leállítani minden atomerőművet és atomprogramot. Siegfried S. Hecker (Center for International Security and Cooperation, Stanford University) arról beszél, hogyan lett Észak-Koreának atomfegyvere. Az 1950-as években kezdődött az oroszok támogatásával, de szigorúan csak polgári és békés célú atomerőművek építésével. Később a 70-es évektől 1992-ig önálló útra lépett a koreai vezetés, mert ők ilyenek. Szeretik maguk meghatározni, hogy mit tesznek. Rosszul döntöttek. 1994-2002-ig az északi országrész Amerika felé fordult és - a felszínen, látszólag - befagyasztotta a plutónium kísérleteit és a kutatást. Viszont 2003-tól elindították a bombagyártás folyamatát. 2006-ban robbantották az első bombájukat, majd 2009-ben a másodikat. Egy atombombát nem lehet csak úgy hip-hop megépíteni. Tehát a civil kutatások fedőtörténete alatt zajlott a háborús célú készülődés. Kérdés, hogy erről az Oroszok nem tudtak? Kétlem.
Más civilnek tűnő kutatások is katonai célú fejlesztéseket takarnak, mint például az alaszkai HAARP, a svájci protongyorsító (CERN), és ilyen a J-PARC is. Persze a technika megint csak nem hibás semmiért. Hiszen a balta kiválóan használhat az ember javára és a pusztulását is okozhatja. Az atom már kicsit komolyabb ügy. A baltával még 1 millió ember sem tudja elpusztítani a földi életet, de az atombombák igen. És az ember egyenlőre úgy tűnik nem hajlandó önmagát tekinteni a legfőbb ellenfélnek. Az önmagán belül megbúvó kapzsiságot, félelmet, vak gyűlöletet és az univerzum törvényeit tisztelő gondolkodást elkerülő öncélú viselkedést fel kell számolnunk - különben a sorsunk megpecsételődik. Rendelkezésünkre áll a technika, amivel elpusztíthatjuk ezt a bolygót. (A HAARP alaszkai kutatóállomás weboldala a Japán földrengés és cunami előtt magnetométerrel bemért jel publikálása óta nem elérhető. Legalábbis 2011 április 9-ig nem volt elérhető!)
