"Position .... Landing area ready and clear."
"Guys Peter is on the ground. He didn't even change his voice I recognized it."
"Great!"
"What's happened? Why is it so good news? I've heard so many brutal stories about him."
"Yes. He is brutal. Nobody dears to fuck with timing and with anything when he is on the ground. We get air support in time, equippment in time and at the right exact location and on top everything is much easyer when he is with us. Even running is easier and we aim better, we are focused better. All the bullshit comes from the mossad and cia agents who work nothing but drink their coffes and gins all day long taking a shit on us."
"Yea man. When he is on the ground even generals are on the line. He has the power to kill anybody and he does it, he don't care what is your rank or status. He knows what you had to learn on training knows what time tha guys need to fly the mission, knows everything about the army because they asked him to develop everything. So when he comes nobady is delaying our food or water supply, nobody stops to wee when it is action time - yea if you need to wee do it before or if you need to do it do it in your pants man, seriously, do not stop for it. He never asks impossible just what we had to learn on training. But that if you don't do it he turns beast and kills you on site."
---
Elfoglaltunk egy katonai objektumot közel a tegnerparthoz. Kellett egy helyszinelő csapat is mert kerestünk valakit aki nemrégen ott járt és valamit elkészítettek. De közben amosszad is nagyon érdeklődött. Az eligazításon elmondtam mit fogunk csinálni és miért. mindig beillesztettem a nagy képbe is az aktuális akciót hogy lássák miért fontos ezt most megtenni. Már nem emlékszem mi volt az. De nem is lényeges ma már - csak a nyomozóknak akik próbálják összerakni a dolgokat utólag.
Szóval mindenki ment a dolgára. Több épületből álló célpontunk volt. Feloszottam a csapatot és hajrá. Amint végeztünk az egyik nagyobb épülettel mentünk a következőhöz, de a csapat egy része hátramaradt kitisztítani teljesen az objektumot. És így tovább. annyira jól haladtunk hogy még arra is maradt idő és energia amit már nem is terveztünk be. Az utolsó célpont egy kis őrhely volt. Terven kívül ugyan ezért kértem két önkéntest. A Gyuri és egy másik amerikai srác is jeletkezett - egyébként a társaság fele feltette a kezét.
Halkan mentünk tovább, ez egy késes feladat lett. Annyira megleptük őket hogy az asztaltól felállni se volt idejük. Félrehúztuk őket és pont abban a pillanatban amikor megálltunk, akkor főtt le a kávé.
A Gyurival egymásra néztünk és fülig ért a szám. "Te is arra gondolsz amire én?" "Kávézni fogunk." mondta. És jót nevettünk.
A mocsok közepén harc közben a kávészünet gondolata teljesen kikapcsolta bennem a gyilkos robotot. Korábban eldöntöttem hogy figyelni fogok mindenre ami szép amiért érdemes csinálni és folytatni. Kezdett kiveszni belőlem az emberség. Aki túl sok időt tölt ilyen háborús helyzetekben hullákat hagyva maga mögött az egy idő után maga elveszíti a kapcsolatát az élettel és közelebb kerül a halál birodalmához. Tudatosan kondícionáltam magam arra hogy észerevegyem azokat a dolgokat amiknek tudok örülni. A kávé illata, mert szerettem a kávét. Egy virág a földön amíg tárat cserélek. Egy elsurranó gyík, akit megzavartam a napozásban fedezéket keresve. Egy jó vicc. Egy nő ölelése. Elég szélsőségesen hangzik, de kellett hogy azonnal a hátam mögött tudjam hagyni a gyilkolást. És meg is tudtam tenni. Nem gondoltam rá többet amint befejeztem. Aki ember akar maradni annak muszály ápolnia az embert magában az embertelenség közepette különben elveszik. Nem örülni akartam ezeknek hanem legalább észrevenni hogy ott van. Egyik alkalommal térdelek a fedezék mögött az ellenfél lő folyamatosan. És észrevettem a fát. Hogy jé ez itt egy fa. Szarik rá hogy mi itt öljük egymást ő leveleket hajt és él. És akkor fröcsögni kezdett a forgács róla hogy a tűz eltalálta. Leszedtem a lövöldözőt. Ez akkor már személyes dolog volt.
A Gyuri nagyon kitett magáért. Ez volt talán az első helyzet amikor tudtuk ki lapul az álarcok mögött, és együtt harcoltunk (de gyanítom hogy az Irániak keményen megdolgozták egyébként, ők régóta harcban állnak a mosszaddal és jól ismerik őket, a trükkjeiket és a gondolkodásukat. Ezért is küldtem oda a Gyurit). Nem volt okom kételkedni benne mert nagyon odatette magát. Akkor egy pillanatig se kételkedtem benne. (De az amcsi srácot azért megbíztam hogy tartsa rajta a szemét...) Ma se hiszek neki és tudom hogy ellenem dolgozik, dolgozott. De akkor nem. Egymást fedeztük és harcoltunk. Öltünk. Része volt a feladatnak. Ő is én is. És mindeközben pontosan akkor főtt le a kávé. És volt 15 percünk amíg a többiek utolérnek minket végezvén a dolgukat. Volt negyed óra kávészünetünk a harc közben. Annyira abszurd volt ez a helyzet hogy teljesen ki tudott zökkenteni a jó értelemben. mosolyogni tudtam és le tudtam ülni békében. Békét éreztem magamban. Közel állt hozzám a Gyuri szerettem - még akkor is ha egész életében meg akart ölni és mindent kifacsarva teljesített amire megkértem. Állandóan kersztbe tett, megalázott az itthoni karakteremben és nem értettem igazán miért teszi. Jó tudom az apja az országos zsidó közösség egyik irányítója volt, ravasz és ... hát igen gonosz is, kegyetlen. Ezt az oldalát nem sokan ismerték. És a Gyuri is ilyen lett. De ott jött velem, fedezett és tényleg mindent megtett. Sokkal jobban átlátta a helyzeteket mint a többiek. valószínűleg addigra már ő is vezető és irányító lett a zsidó érdekeltségű intel közösségekben.
A mocsok közepén harc közben a kávészünet gondolata teljesen kikapcsolta bennem a gyilkos robotot. Korábban eldöntöttem hogy figyelni fogok mindenre ami szép amiért érdemes csinálni és folytatni. Kezdett kiveszni belőlem az emberség. Aki túl sok időt tölt ilyen háborús helyzetekben hullákat hagyva maga mögött az egy idő után maga elveszíti a kapcsolatát az élettel és közelebb kerül a halál birodalmához. Tudatosan kondícionáltam magam arra hogy észerevegyem azokat a dolgokat amiknek tudok örülni. A kávé illata, mert szerettem a kávét. Egy virág a földön amíg tárat cserélek. Egy elsurranó gyík, akit megzavartam a napozásban fedezéket keresve. Egy jó vicc. Egy nő ölelése. Elég szélsőségesen hangzik, de kellett hogy azonnal a hátam mögött tudjam hagyni a gyilkolást. És meg is tudtam tenni. Nem gondoltam rá többet amint befejeztem. Aki ember akar maradni annak muszály ápolnia az embert magában az embertelenség közepette különben elveszik. Nem örülni akartam ezeknek hanem legalább észrevenni hogy ott van. Egyik alkalommal térdelek a fedezék mögött az ellenfél lő folyamatosan. És észrevettem a fát. Hogy jé ez itt egy fa. Szarik rá hogy mi itt öljük egymást ő leveleket hajt és él. És akkor fröcsögni kezdett a forgács róla hogy a tűz eltalálta. Leszedtem a lövöldözőt. Ez akkor már személyes dolog volt.
A Gyuri nagyon kitett magáért. Ez volt talán az első helyzet amikor tudtuk ki lapul az álarcok mögött, és együtt harcoltunk (de gyanítom hogy az Irániak keményen megdolgozták egyébként, ők régóta harcban állnak a mosszaddal és jól ismerik őket, a trükkjeiket és a gondolkodásukat. Ezért is küldtem oda a Gyurit). Nem volt okom kételkedni benne mert nagyon odatette magát. Akkor egy pillanatig se kételkedtem benne. (De az amcsi srácot azért megbíztam hogy tartsa rajta a szemét...) Ma se hiszek neki és tudom hogy ellenem dolgozik, dolgozott. De akkor nem. Egymást fedeztük és harcoltunk. Öltünk. Része volt a feladatnak. Ő is én is. És mindeközben pontosan akkor főtt le a kávé. És volt 15 percünk amíg a többiek utolérnek minket végezvén a dolgukat. Volt negyed óra kávészünetünk a harc közben. Annyira abszurd volt ez a helyzet hogy teljesen ki tudott zökkenteni a jó értelemben. mosolyogni tudtam és le tudtam ülni békében. Békét éreztem magamban. Közel állt hozzám a Gyuri szerettem - még akkor is ha egész életében meg akart ölni és mindent kifacsarva teljesített amire megkértem. Állandóan kersztbe tett, megalázott az itthoni karakteremben és nem értettem igazán miért teszi. Jó tudom az apja az országos zsidó közösség egyik irányítója volt, ravasz és ... hát igen gonosz is, kegyetlen. Ezt az oldalát nem sokan ismerték. És a Gyuri is ilyen lett. De ott jött velem, fedezett és tényleg mindent megtett. Sokkal jobban átlátta a helyzeteket mint a többiek. valószínűleg addigra már ő is vezető és irányító lett a zsidó érdekeltségű intel közösségekben.
"Ok guys. I know you are talking in hungarian but I do not speak that language. What is going on?" - türelmetlenkedett az amcsi srác. Ő is jó gyerek volt, parasztgyerek egyszerűbb mint a Gyuri de sokkal megbízhatóbb. Nem volt annyira okos és érzékeny sem, de megértette mindig amit kellett és ha nem akkor kérdezett. nem szégellte ha hússzor kellett rákérdeznie valamire és nem is bántam. Szerettem. Most végre harcolhatott mellettem, valamiért ezt megtiszteltetésnek vette. Megpróbálta a legjobbat nyújrani és tartotta is velünk a lépést mindenben. Pedig szaporáztuk akkor. Át akarta vizsgálni az őrpont többi helységeit. "Don't worry body, you can relax for 15 seconds. We like coffe and we want to have one as it just boiled. Do you want one?" "Are you sure it is secure here?" "Yes. I do not sense anybody here. There is no human in this building. Relax. There is water and coffe for everybody here. After 10 minutes we have to give a green signal to the others that's all. 14 minutes break." Nevettünk. Szürcsöltük a kávét valahol az isten háta mögött és egyszerre volt bennem béke meg szomorúság. Miért van az hogy egyszer valaki segít neked és szeret és a következő nap meg megpróbál megölni. Nem értettem ezt a dolgot sehogyan sem.
Miért van az hogy azok akiknek segítettem pénzt adtam hogy új életet kezdhessenek ellenem fordultak? Ezt sem értettem. Hogyan lehetséges az hogy ilyen és ennyire korcs gondolkodása lehet egy embernek. Soha nem értettem ezt a dolgot - mégha meg is szoktam, mert gyermekkorom óta ez vett körül. Az Öreg gondoskodott róla hogy így legyen.
Az akció során volt egy mosszad ügynök akit le akartam leplezni. Tudtam hogy őket is érdekli a szoba - később rájöttem hogy el akarta tüntetni az ottmaradt nyomokat, mert ők voltak a tettesek, valami kémiai mérget állítottak elő egy másik mosszad ügynököt fedezett volna - de egy másik helységet mutattam meg neki hogy ide kell a forensic team. odaállítottam őt az ajtóba őrködni, de közben egy pár embert már felküldtem a videó monitoring szobába hogy vegyék fel mit csinál. Olyan szobát választottam előre amelyik fel volt szerelve kamerával. Az akció ezen részét nem mondtam el az eligazításon érthető módon, csak azok tudtak róla akikben megbíztam. A csávó persze beleszaladt a csapdába. Miután kilépett az ajtón két már odakészített váltó lábon lőtte. Visszavittük a szobába és lemostuk róla az álarcot. Megmutattam neki a tükörben a saját arcát. Beszélt. Hazudott, de nem tudott átverni kiszedtem belőle mindent amit tudott, nekem nem kell megkínoznom senkit ezért. Azután fejbelőttem.
A bizonyítékokat megmutattam mindenkinek aki részt vett az akcióban és lejátszottam nekik a videót is vágatlanul. Mindenki értette. Senki sem háborgott. Háborúban az ilyesmit így intézzük. Volt bizonyíték és fel is vettük amit mondott.
Azután persze a forensic team átment a célszobába és elvégezte a dolgát. Begyűjtöttük a mosszados méregkeverők DNS és ujjlenyomat mintáit.
---
"Először körbeszopatott velem mindenkit mire rájöttem hogy mi van. Azért csinálta mert én meg bántottam valakit aki buzit játszott de gyébként nem volt buzi, csak feladatot végzett. De utána volt komoly feladatom Iránban."
