Régebben a comput-er ideje előtt (1960 előtt mindenképpen) is voltak absztrakt szintek a tudatalatti irányítás (vagy tudatfeletti ahogy tetszik, de mindenképpen tudaton kívüli- tényleg ez a legjellemzőbb szó és így is fogom használni...) rendszerében.
Ezek a szintek a hozzáférést szabályozták.
Amikor a liktor ugyanis letekerte a fasció-ról a bőr szíjat a prétor parancsára, már tudni lehetett mi jön. Az engedetlen adóját meg nem fizető római térde remegni kezdett. "Még szerencse, hogy nem a consul jött rá így csak a 6 botot kell kibírnom..." - gondolta, mivel fizetni nem tudott felkészült a halálra. A hat bot után a hetedik a fejsze volt. Ha a prétor eltörte rajtad mind a hat botját számára kívánatos eredmény nélkül, akkor nem maradt más mint a lefejezés. (Most nem térek ki arra hogy sokáig a fejsze kétfejű volt a fasció-ban. Ha a tiszt nem tudta megtörni a célszemélyt, akkor a práter vagy consul vagy magiszter feje hullott a porba... tehát a fascio visszafelé is vágott!)
Szóval miután a rendszer tagjai betörték a saját gyerekeiket és az idegen leigázott népek gyerekeit - néha a felnőttjeit, bár ritkán hiszen a felnőtteket általában a megcsontosodott gondolkodásuk miatt csak megölni lehetett vagy kényszeríteni. Nem maradtak úgy hosszú távon - ellentétben a megtört gyerekekkel, akiknél ki tudtak alakítani kedvük szerinti tudati keretrendszert, aminek a lényege szinte minden esetben az volt:
Vagy azt csinálod amit én akarok és megjutalmazlak, vagy ellenállsz és jönnek a kínok, kirekesztés, fájdalom és végül meghalsz, megölünk halálra kínzunk stb. Mindez különböző keretekbe különböző fogalomrendszerekbe ágyazva, más más csatornákon keresztül vezérelve, kódolva. Amikor már az alany nem bírta tovább a fájdalmat, kínokat, éhséget, magányt, félelmet stb - és reagálni kezdett a tudatalatti irányító jelekre - olyankor azonnal jutalmazni kezdték. Kialakították a rapportot. "Figyelj!" És az alany figyelt. Beszéd nélkül a telepatikus csatornákon keresztül, tudaton kívül. Ezen kívül voltak látható jelzések is, amiket a perifériás látómezőbe tettek miközben lefoglalták a kínzott tudatát egy telejsen oda nem illő másik feladattal. Igyekeztek jól össze is zavarni a célszemély tudatát, hogy ne találjon ésszerű természetes ok okozatot a tudatával, hanem az irreális és tudaton kívüli területeken próbálja meg a túlélést. Végül egy bizonyos határon túl mindenkit be lehet törni egy ilyen módszerrel.
Végül a tudaton kívüli irányítás rendszere egyszerű és ez az alapja.
Az ügyesebb hadvezérek - szülők - okosabban úgy idomították saját gyerekeiket, mint a kutyát kell. Jutalom ha a kívánt irányba ment, cselekedett, gondolkodott - büntetés ha nem. És az alannyal elhitetik hogy ők csak jót akarnak nekik és megbízhatnak bennük.
Ez a rendszer alapjaiban különbözik a természetes és valódi szeretet rendszerétől, noha ez is hasonló módon működik. Az alapvető különbség a kettő között az, hogy a valódi szeretet rendszerében a szülő a gyermeke legjobb érdekeit tartja szem előtt, és mindezt természetes határok között. Ad neki enni, inni, megvédi a hidegtől, melegtől, esőtől, vadaktól. De mindezeken felül megtanítja azt is hogyan tud úgy élni a külvilággal harmóniában, hogy nem tegye tönkre és védje az élet alap feltételeit, ne pusztítson fölöslegesen, ne tobzódjon más fájdalmában stb. Természetes és az életet hosszú távon biztosító szabályok mentén, azokat kutatva és tanítva neveli a gyermekét. A vérrendszer és a valódi szeretet rendszere között ez az egyetlen aprócska különbség van tehát: A valódi szeretet rendszere soha nem fordul el az alanyától, míg a vér rendszere feláldoz. Az egyikben meg lehet bízni, a másikban soha semmilyen körülmények között.
A vérrendszer tagjaiban is megvan nyomokban a valódi szeretet egy torz csírája, de a hatalomtól, a mindenre kiterjedő controll függősége megőrjítette őket, nem képesek már a természetes határokat se látni, se betartani, amelyik még valahol látja. A vérrendszernek egyetlen célja van ugyanis: uralni a világot, hatalmat szerezni azt megtartani, még többet szerezni - használni és újra szerezni. Pontosan mint ahogy a függők teszik, csak ők a károkat nem magukban teszik közvetlenül, hanem a külvilágnak - így csak akkor szembesülnek a kártékonyságukkal, amikor a környezet önmaga védelme érdekében elvágja a torkukat.
Szóval ez a rendszer alapjaiban is paranoid volt, hiszen a történelem során sok királyt és urat kasztottak és koncoltak fel a természetes határok átlépéséért. Ezért a megkínzottjaikből kialakítottak egy figyelő hálózatot. A figyelők jelzéseket küldtek a gazdinak, ha valami esemény - ami elérte a trigger szintjüket - történt. Mint a kutyák, ugattak - ha valaki a kertek alatt osont. A gazdi olyankor kinézett, hogy ki az mi az?
A vérrendszer egyik sajátos vonása és szabálya, hogy amivel vissza lehet élni azzal a vérrendszer tagjai (a szarházik) vissza is fognak élni.
A vérrendszer tagjai alá fölé rendeltségben vannak egymástól. Ez a hatalommánia következménye. Nincsenek egyenrangú kapcsolatok, csak egymás fejéhez tartott fegyverekkel biztosított megállapodások.
A vérrendszernek sok emberre van szüksége, mert sok vért kell elfolyatnia. A vérrendszerben kötelező a véráldozat. Ez emberek nyakának elvágását jelentette sokáéig rituális körülmények között, de később a kenderkötéllel, a vízbefojtással, a tűzzel, máglyával való áldozatok is elfogadottá váltak. Az ipari változások és a lőpor (tűz és kard) használatával a lővér (Sporoni Lővér szálló) is felkerült a palettára. De nem idegenkedtek a rejtett közvetett véráldozattól sem ennek is kidolgozták a szabályait, valami jelzést mindig használtak arra hogy jelezzék ki áldozott. Ilyen módok voltak a mérgezés, vadkan baleset, később autóbaleset, öngyilkosságba kergetés stb... A nagy emberigény miatt állandóan hajtották a maguk alá gyűrt embereket, hogy basszanak még gyerekeket. Ez túlnépesedéshez vezetett egy véges rendszerben, ami természetes módon háborúhoz vezetett, ami megint csak jól jött a vérrendszer híveinek - hiszen a háborúk borzalmai megint csak jól megtörik az embereket és ők a tetején irányították - sokszor élvezték is a mások kínlódását és pusztulását.
Szóval a kezdeti figyelő rendszer tovább fejlődött és akiket jól sikerült betörniük a saját igényeik szerint - azokból építettek egy liktor rendszert amolyan kápó-kat képeztek belőlük akik elvégezték a piszkos munkát helyettük. Ők lettek a hajtók, mint a vadászatnál akik megugrasztják a vadat, hogy a vadásznak csak le kelljen lőnie. Hasonlóan mint a kutya kiképzésen a támadónak beöltözött egyén. Mellettük a kutyát be tudták csapni, hogy ők segítenek és az a csúnya iszlám állam bácsi a gonosz... meg a csúnya pufajkás... Miközben ők maguk szervezték a vérárkokat, ahol az emberek megtörése, betörése zajlott.
Az irányító ezen a ponton már félig elbújt. A gonosz kínzó már nem ő hanem a katonája fogja a botot amivel véresre vernek.
Ezután az irányító elhiteti a verőlegényeivel, hogy ők szabadok és erre születtek, párosítja őket - lesznek gyermekeik akiket szintén beletör a rendszerbe. A gyerekeik ugyanezt a feladatot végzik majd a harmadik nemzedék is és így tovább. a Parancs-végrehajtás rendszere kialakult és mély gyökeret eresztett a harmadik-negyedik nemzedékben. Igen ritka, hogy a negyedik nemzedéket figyelmeztetni tudja az elsőleg megtört és leigázott nemzedék, hogy ne bízzanak meg a "jótevőnek" és "igazságos nagyúrnak" magát lefestő szarházikban. Felnő egy nemzedék amely már nem is emlékszik, hogy ki törte meg őket először.
A vérrendszer legnagyobb trükkje, hogy tagjaitól megköveteli hogy ne emlékezzenek, felejtsék el ki verte őket félholtra, hogy betörjenek. A másik nagy trükk, hogy a megkínzott kápókból kiválogatnak egy párat akik maguk folytatják a műveletet. Ezért cserébe kiváltságokat kapnak. Elhitetik velük, hogy ők is urak. Kaptak földet, tanulhattak, gyilkolhattak és zsarnokoskodhattak ahogy akartak - persze egészen addig amíg a külvilág el nemvágta a torkukat önvédelemből.
Viszont a tudatalatti parancs-parancsteljesítés folyamata idővel megbicsaklik, hiszen a leigázott kápók rájöttek, hogy a felettük lévők alatt vannak és ők is csk rabszolgák a vérrendszerben mégha jól megfizetik is őket. Arra is rájöttek hogy időnként a gazdi levágja őket, mint a gazda a birkát. Véráldozatot tartanak. Ezért kialakult a leigázott rendszerszintekben az ellenállás. Rájöttek, hogy csak úgy lehetnek igazán szabadok, ha le tudják vágni a nekik dirigáló réteget a fejük felett.
Mindeközben a vérrendszer egyre nagyobb területeket kezdett uralni, egyes képviselői és az azok alá tartozó csoportok egyre többször futottak bele vadkanbalesetekbe, mérgezésekbe. Sokszor egymást gyilkolták horizontálisan, de egyre többször az alattuk lévők vágták le őket (vertikális), ha meg tudták hajtani valahogyan hogy ne vegye észre a veszélyt.
Szóval a tudaton kívüli figyelő rendszer átváltozott hajtó rendszerré. Tagjai egyre többet tudtak az embereket cselekvésre késztető erőkről. Egyre bonyolultabbá vált az egész, de a legegyszerűbb legősibb elemek megmaradtak: félelem, fájdalom, éhség, kétségbeesés, gyermek-féltés vagy a szülői félelem-védelem és a mindezek közül legerősebb a valódi megbízható szeretet.
Megjelentek a bonyolultabb parancsokat közvetítő és végrehajtó tudaton kívüli rendszerek. Ezeket a rendszereket soha semmilyen "hivatalos" bizonyítási eljárás keretében meg nem nevezték, be nem azonosították, el sem ismerték soha a létezésüket - hiszen csak így maradhat tudaton kívül. Amint az emberek elkezdenek gondolkodni rajta, egyre több minden eszükbe jut. És ami eszükbe jut az általában nem kellemes - főként hogy a vérrendszer mindenki belekényszerített nagyon sötét és mocskos élményekbe, véráldozatokba, kínoztattak velük másokat, megtörették velük saját gyereküket stb. Ennek ellenére ez létezik és kifejti a hatását. Sőt...
A computer megjelenésével ez a fajta tudaton kívüli irányító rendszer egy elképesztő absztrakciós szintekkel zsúfolt programegyüttessé vált. De ne szaladjunk ennyire előre, mert az alap rendszer is elég bonyolult.
Már Időszámításunk szerint 1000 körül is egy elég jelentős erőfeszítéseket tett az uralkodó "elit" arra, hogy maga alá rendelje, gyűrje az összes a közös tudat(onkívüli) rétegeken keresztül befolyásolni képes, az embereket hajtani képes egyéneket és csoportokat. Ennek egy majdnem nyilvánvaló példája az inkvizíció az 1230-31-es években, mely során a tévelygőket gyűrte maga alá a katolicizmus intézményrendszere vagy amelyiket nem sikerült azt megölte - egyben félelmet keltve a még életben lévőkben. Ez már egy nyílt hadüzenet volt a táltosokkal, javasokkal, jövőbelátókkal, látókkal, zsúfolt középkori urvartartásoknak. Innentől kezdve mindenki kénytelen volt elrejteni az "érzékeny", telepata, távolbalátó, gyógyítani képes, elemző stb bölcseit és hazudni kényszerült róluk.
Ez odáig fajult hogy a huszadik század végére több nemzedék nevelkedett fel abban a hazug realitást fésülő közoktatási rendszerben amely azt tekintette valóságnak, amit meg lehet fogni, meg lehet mérni, amit a szemünkkel látni lehet. Az sem zavarta őket, hogy például a gázok többségét sem lehetett látni, némelyeket még szagolni se és mégis valóságként kezeltük őket (hiszen az is valóságos) miközben a távolbalátók, a mások gondolatfolyamatait érzékelők, a mások érzelmi állapotát érzékelők és egyéb érdekes képességekkel rendelkezők valóságosságát tűzzel vassal tagadták és bagatellizálták. Több száz éves stratégia áll e mögött.
Ugyanakkor nem tudták a két világháború után a hidegháború alatt az életösztönt kiirtani. Az élni akarást nem tudta legyőzni soha a vérrendszer. Pontosabban, akiket nem törtek meg annyira hogy saját életüket semmibe vegyék (akikben maradt elég szeretet, akik kaptak elég valódi szeretetet ahhoz hogy küzdjenek az életükért) azok eljutottak ezen területek tudományos vizsgálatához.
A második világháború során nyilvánvalóvá vált, a hidegháború alatt pedig már tudományos bizonyítékok is láttak napvilágot ezen "különleges"-nek bélyegzett de teljesen hétköznapi tulajdonságaira az embernek.
Az hogy érzékeljük más érzelmi állapotát, teljesen hétköznapi. Az hogy ki mennyire pontosan teszi ezt - már egyéni és tanulható is valamilyen mértékben. Nem lennénk képesek egyetlen nyelvet sem megtanulni, ha nem létezne nyelv előtti nyelvtől független megértés. Erről se sok tudományos mű értekezik még ma sem. Hogy hogyan képes egy kisgyermek megtanulni egy nyelvet ha a szülei más nyelvet beszélnek és átkerül egy másik nyelvi környezetbe - más nyelvű nevelőszülőkhöz? Honnan tudja a vad hogy valaki lesik rá és le akarja lőni? Érzékeli. Hogyan? Hetedik érzék... mondjuk viccesen és nevetünk.
A figyelő.
Az emberi agy egy hihetetlen részletes és elképesztően tág keretek között képes adatokat tárolni. Szinte mindent megjegyez. A tárolható információk határait nem is nagyon tudjuk felmérni se hiszen nyilvánosan nem lehet kutatni, vagyis alig-alig. Szóval az emberi elme szinte mindent megjegyez - a probléma csak az adatok előhívásánál van. Az már nem megy olyan egyszerűen. korlátozza az egyén tudata és a tudatot védő mechanizmusok. Ezek védenek bennünket az elménket elárasztó információ tömeg ellen és csak azokat szelektálják a tudatba való felemelkedésbe (vagy a tudatba való leereszkedésre) melyek fontosan vagy az egyén (és őseinek) tapasztalatai azokat fontosnak ítélték meg.
Ezért vannak különbségek például az eszkimók hó fogalmai között és a magyar ember hó fogalma között. Az eszkimó megkülönböztet tizegynéhány különböző hó-formát állapotot, míg a magyar egyet: hó. Számunkra nem volt annyira fontos, hogy ez a figyelmünkbe kerüljön, ezért a nyelv nem is tükrözi és a tudat nem is foglalkozik vele annyit. Nem válik tudatossá. Viszont mégis néhányunk igenis különbséget tesz a kásás hó, a vizes hó, a jeges hó, a porhó és más egyéb havak között - főleg olyanok akiknek fontossá vált, mert síel, mert a hegyekben közlekedik télen és tudnia kell melyik hó fogja megtartani a súlyát és melyiket kell elkerülnie stb.
Mindenki alkalmas figyelőnek. Tehát a rendszer minden tagja figyelő. Csoportos hipnózisban (irányított figyelmi állapotban amit egy csoportnyi ember támogat) elképesztő részletességgel fel lehet idézni eseménysorokat amit csak az egyik egyén tapasztalt meg. Még olyan információkhoz is hozzá lehet férni, hogy mi történt a személy háta mögött, amit semmilyen módon nem láthatott a szemével, mégis leellenőrizhetően, bizonyíthatóan felidézhető. Sok kutatás történt az MK-ULTRA és ehhez hasonló típusú könyörtelen és sokszor embertelen ember kísérletei során az USA-ban, Oroszországban, Németországban, Franciaországban, Angliában, Magyarországon, Kínában és gyakorlatilag az összes többi országban is. Az eredményeket a mai napig titkolja a legtöbb fél, hiszen a hatalmuk erre alapul. Viccet csináltak belőle és folytatják a bagatellizálást, hazudozást.
A hajtó.
Mindenki alkalmas egy másik ember hajtására. Ezt más szóval motiválásnak, ösztönzésnek, késztetésnek is szokták nevezni a hétköznapi beszédben. A hajtás kifejezés a vadászatból ered, a vad megugrasztására többen nagy zajt csapnak - megijesztik a vadat és mozgásra késztetik, hogy megmutassa magát és bekerítve egy bizonyos irányba tereljék. Ez már a vérrendszer sajátja. Erőszakos kényszerítésről van szó - és ennél fogva nem mindenki alkalmas hajtónak.
Azok akik a valódi szeretet erejével élnek, képesek erőszakos kényszert alkalmazni, ha meg kell védeniük szeretteiket, vagy önmagukat valaki(k) külső agressziója ellen, de mindenki érzi hogy ez mennyire megbontja a külső és a belső harmóniát a természettel és önmagunkkal. A vérrendszer tagjai teljesen hétköznapi tevékenységként végzik. Ebben nőnek fel ez a természetes állapot számukra. Vagy te gyilkolsz vagy téged gyilkolnak.
A jó hajtó ismeri az embereket cselekvésre késztető erőket és a szerint idézi a célszemély köré ezeket, amilyen irányba kényszeríteni akarja. SzunCe háború fogalma szerint ez már háború (rá akarod kényszeríteni a saját akaratodat a másikra). A valódi szeretet erejét szolgálók is használnak kényszert. Van olyan tevékenység amit megtiltunk a gyermekeinknek, állatainknak mert tisztában vagyunk azzal, hogy nem tudják mennyire veszélyes vagy milyen rejtett veszélyek rejtőznek a tevékenység mögött. Nem engedjük, hogy a kisgyermek a konnektort nyalogassa - mert mi tudjuk hogy halálos áramütést kaphat, nem engedjük a kutyusainknak, hogy a lassan guruló autó közelében előtt szaladgáljunk, mert az ő szemükben az 40km/órával haladó autó lassú és velyételen, de mi tudjuk hogy az is veszélyes, mert nehéz és nem biztos hogy a sofőr észreveszi a kutyust.
A hajtás egy része nyílt egy része pedig nehezen bizonyítható tudatalatti, tudaton kívüli. E tudaton kívüli hajtás egyik legerősebb formája a közös tudatban elkészített hajtás.
A nyílt hajtás relatíve jól ismert. Ide tartozik a befolyásolás mindenféle nyílt formája: kérlelés, kérés, fenyegetőzés, zsarolás, kényszerítés stb.
A rejtett hajtás majdnem ugyanezeket a módszereket jelenti csak rejtve. Ezen kívül pedig ott a közös tudaton keresztül elkészített és közvetített hajtás.
Ez a legveszélyesebb és leghatásosabb hajtás. Tömegeket lehet ilyen formán irányítani úgy hogy a tömeg tagjai még csak nem is sejtik hogy valakik az általuk eltervezett irányba terelik őket. Csak nagyon gyenge és fokozottan ellenőrzött irodalmat lehet erről találni, főleg a tömegpszichózis és a propaganda témakörében. De egy szót nem lehet találni arról hogy hogyan lehet ezt megvalósítani, milyen a dinamikája, hogyan lehet mederben tartani és a tömegmanipulált folyamatokat leállítani, megváltoztatni.
Ez a huszonegyedik század egyik legfontosabb kutatási területe. Ez jelentheti (a valódi szeretet ereje alá rendelve) a kiutat az emberi faj számára a vérrendszerből, ami teljesen nyilvánvalóan el fogja pusztítani az emberi fajt méghozzá igen kegyetlen módon: a környezet, saját élőhelyének és a földi élet alapjainak elpusztításával.
A közös tudat - mint a kifejezés mutatja - több egyén tudatának tökéletesen egy irányba való fordításával létrejövő tudatmező. Ereje jóval nagyobb az egyéni tudatnál. Az egyéni tudat segíti az egyént a cselekvési irány megválasztásában, a közös tudat pedig az egész csoport cselekvését befolyásolja.
Egy jól sikerült összehangolt csoport, ha tökéletes összhangban és egyetértésben egy irányba tudja fordítani a tudatát - ami azt jelenti hogy egy cél felé törekednek, önként és egyetértésben - akkor az elhatározott cselekvéssor olyan erővel jelenik meg a csoport tagjaiban, hogy az egyén egy külső erőként érzékelheti azt - Isten akarataként. Sőt egy ilyen csoport a csoporton kívül álló, tudatosan és tudatalatt nem egységes másik csoportot is irányítani, befolyásolni tud ilyen módon különböző mértékben.
Ezt az uralkodó csoport több ezer éve tudja és titkolja. Ez az az erő ami jítzakot kikényszeríti a pusztába, hogy elnyiszálja a saját fia nyakát véráldozatként (vérrendszer csoportja) és ez az az erő ami azt sugallja neki, hogy ne tegye meg...(inkább áldozzon fel mást). Amint a bibliai történet rögzíti ezt a jelenséget és azt a tényt, hogy 2000 éve már tudatosan manipuláltak ezzel a módszerrel bizonyos körök - egészen konkrétan a zsidók és a rómaiak is (szintén zenész).
Történetileg lekzdtek különböző közösségei szerveződési formák kialakulni amik már erre a tudásra épültek. Törzsszövetség, királyság, császárság, birodalom. Területenként és időben ezeket sokféleképpen hívták: kaganátus, hercegség stb. - de a szerkezetük hasonló volt. Az uralkodó csoport tisztában volta közös tudat erejével, azt képes volt manipulálni és tudatosan átgondolt érdekei szerint használni, több kevesebb sikerrel. És a különbség annyi volt közöttük hogy az uralt közösségért vállaltak-e egyáltalán felelősséget és ha igen mennyit és milyet.
Azok a csoportok amelyek nagyobb felelősséget vállaltak az általuk uralt csoport felé és mindezt hosszabb időtávra tervezve kívánták biztosítani - azok lettek a legerősebb csoportok.
Ilyen szempontból a törzsszövetségek gyengébbek voltak mint a birodalmi hajtókörök, mert a törzsszövetség csak a törzs tagjaiért vállalt felelősséget és esetleg a jogokat nyert rabszolgákért, de a többi népet pedig elpusztította - a birodalmi hajtókörök már sokkal nagyobb és hosszabb távú felelősségeket vállaltak. Védték az ivóvizet, a legelőket, az erdőket, a különböző nyelvű és hitű népeket a birodalom területén (akik hozzájárultak a birodalom növeléséhez és védelméhez). Tehát egyjfata kiterjesztett felelősséget vállaltak, hiszen kellettek az erőforrások a birodalom létezéséhez és hódító tevékenységéhez. Ezek az erőforrások pedig az ember, az állatok, a növények, és minden ami ezek mellé szükséges volt: élelem, technika, nyersanyag... stb.
Minden ilyen szerveződés sikere és bukása azon múlt, hogy hogyan találta meg a külső és belső egyensúlyt. Minnél nagyobb volt a szerveződés annál több tudatot kellett összehangolni, annál több volt a hozzáértők száma - azok száma akik átláttak a közös tudat mögé rejtőző hatalmi csoport mesterkedésén. És valahányszor ötköztek az érdekeik az belső és sokszor külső konfliktussal is járt - háborúval, mérgezésekkel stb.
A hozzáértők száma az idő előrehaladtával is nőtt, hiszen amit egy ember tud az már nem maradhat titok, hiszen a közös tudat egyik jellemzője, hogy ha valaki meglát egy problémát, akkor azt az egész közösség is látja és ha valaki más meglát egy megoldást a problémára, azt is az egész közösség látja.
Ezért kezdték el a maguk alá kínzottakkal kialakított közös tudatokat elválasztani az uralkodó csoportok a saját csoportjaiktól. Mivel maguk alá kínoztak nagyobb létszámú csoportokat, azoknak kialakítottak tudati keretrendszereket amibe belenevelték őket és kialakították nekik az alcsoporti közös tudatot, amit ők kedvük szerint változtathattak bizonyos keretek között. Ezek a keretrendszerek lettek a vallási rendszerek. Később egyre bonyolultabb tudati rendszereket alakítottak ki a szakmai oktatás és elköteleződés alapján. Ezeket ha életveszélyes és kemény katonai kiképzéssel is párosították, akkor nagyon erős tudati keretrendszert tudtak építeni, olyan erejűt hogy az egyén képes volt az életét vagy szeretteinek az életét feláldozni a "nagy ügyért" bármi is legyen az a specializált keretrendszeren belül.
Ennek kezdeti formái a szabadkőművesség, a különböző szekták katonai csoportjai (a jezsuiták gyilkosai és kurvái sokáig a legjobbak voltak a világon), később a különleges katonai egységek, ügynökök, csoportok - titkosszolgálatok különleges alakulatai, kémek, stb amik specializálódtak bizonyos tevékenységekre és valamilyen erkölcsi globális felelősségvállalást hirdettek (legalább, ha nem is tartották be).
Az ilyen leválasztott csoportok pedig újabb alcsoportokat gyötörtek maguk alá, háborúkkal, éhínséggel, járványokkal és a papjaikkal, propagandájukkal. A lényeg hogy egyik kézben a halálos fenyegetés a másikban a jutalom választási lehetőséggel az erősebb, ravaszabb mindig leuralta a gyengébbet, tudatlanabbat. Mi - a valódi szeretet szolgálói pedig őrlődtünk és próbáltuk emelni a szintet minden területen minden csoportban és minden időkben. Tanítottuk és kiképeztük az embereket, hogyan tudják megvédeni magukat a felettük zsarnokoskodók ellen. Kevés sikerrel, mert akik mementek egy egy nagy erejű koherens közös tudatú csoport alá, azok azonnal vakká váltak a csoportot irányítók tevékenységére. Az uralkodó csoportok mindig azzal kezdték a maguk alá gyötörtek idomítását, hogy csak azt lássák amit ők megengednek nekik, és csak arra emlékezzenek amit ők megengednek nekik.
Hamar kiderült, hogy ezekkel a módszerekkel még az emlékezet is irányíthatóvá válik - a közös tudaton keresztül áthajtott parancsnak hatalmas ereje van. És aki nem emlékszik honnan jött és mi történt vele - hol hibázott és hogyan igázta le egy másik csoport - az azt se tudta hogyan szabaduljon ki az igából. Főleg, ha az uralkodó csoport még valamiféle felelősséget is vállalt a leigázott csoport tagjaiért és megvédte őket - vagy legalább a többséget. Azokat meg akik átláttak a szitán... és esetleg emlékeztek és láttak mindent amit az uralkodó csoport művelt a színfalak mögött - azokat pedig tűzzel vassal üldözték.
Elérkezett azonban egy olyan állapotba az emberi faj, hogy most már nincs olyan népcsoport aki ne ismerné a közös tudat erejét és egyre többen emlékeznek egyre több olyan dologra, amire az elit nem szeretné hogy emlékezzen. A régi jól bevált megoldás egy ilyen helyzetre a háború volt, amit ma is igyekeznek megvalósítani - hiszen háborúban el lehet tüntetni vállalkozásokat, cégeket, adósságokat, ellenfeleket, kellemetlenkedőket, össze lehet fogni a halálfélelemben a bizonytalanokat, az értetlenek tömegeit és a mészárszák közepette újra lehet szervezni egy csomó mindent, már aki és amelyik életben marad ilyenkor a tetejéről - mert azért ők is meghalnak. De ezt ők elfogadták, hiszen a véráldozat tartja őket össze. A vérrendszer összetartó eleme a kiontott vér. Ráadás hogy a technikai lehetőségek is elérték azt a szintet, hogy a földi élet pusztulását vonja maga után egy újabb nyílt világháború - tekintve a bombák de főleg a harci kémia fejlesztésait - ami sokkal veszélyesebb mint bármilyen hidrogénbomba. Szóval a vérelit is és az alatuuk kiművelt közepe,és alja a kifosztottak vérhordáival együtt halálos csapdába került. Véget kell vetniük a véges rendszerben hirdetett és hajtott végtelen növekedés őrületének. Már tudják, csak nem tudják megoldani. Nem akarják. Ezért a közepe elkezdte levágni a legtettejét.
A hatalmi piramisnak a csúcsát egyébként is állandóan faragni próbálta az összes szint akiket nyomorgattak maguk alatt, akikből a jövedelmeket kifacsarták, ellopták és lopják ma is a vérelithez tartozó csoportok, de a középkor végét jelentő ipari forradalom környékén már egyértelműen a közepe a teteje nyakára lépett. Sok nagy hatalmú vércsalád kénysezrült kiegyezésre és sok elpusztult utódaival együtt. Az alsóbb szintek csak így juthattak több hatalomhoz, jobb pozíciókhoz. És ez ma is így van.
Az első jelek a királygyilkosságok voltak, amik már nem valamelyik szomszédos nagyhatalmú vércsalád felől szerveződtek. Természetesen az alja és a közepe se tudta volna ezt megoldani olyan segítség nélkül, amely átlátott volna a szitán és segített volna nekik emlékezni hogyan törte be maga alá a teteje őket. Mi segítettünk nekik (a valódi szeretet törvényét szolgálók), hogy életteret nyerjünk és a megállapodásainkat át tudjuk rajtuk hajtani. Sajnos a közepe is ugyanolyan vérhitűvé lett az idők során mint a legteteje. Sőt a tudás terjedése miatt a teteje még brutálisabb követelményeket támasztott a feljebb jutás terén a közepe és az alja számára. Bevezették az önkéntes véráldozat (önként vállalt önvéráldozat, hogy a gyxermek előbbre jusson - önként vállalt véráldozat mások levágása által; hullabaszás /Mata Hari/; szexáldozat; szarevés, kannibalizmus és egyéb őrületek) intézményét feltételként bizonyos birodalmi pozíciók betöltéséhez. Bevezették a forgást a tisztségek között, hogy senki se eresszen gyökeret és tudja lehetetlenné tenni egy birodalmi funkció működését. De mindezek mellett azért csak csak el elkapta őket az alja és időnként a kifosztottak is levágtak közülük egy párat - ami igen megrémísztette a tetejét. Elég nehéz úgy élvezni a pénzbeli és természetbeni javakat, ha egész nap azon kell rettegned hogy vajon mikor és hogyan fognak elkapni és megkínozni vagy felrobbantani, meggyötörni, a gyerekeidet mikor kapják el stb. Senki sem szereti az ilyesmit. Ők se.
Szóval a két alapelem a figyelő és a hajtó. Mindenki lehet figyelő és hajtó.
A bonyolultabb birodalmi rendszerben viszont nagy tömegű adatokat kell feldolgozni. A sok figyelőből valkinek ki kell szedni a szükséges információt, a hajtóknak meg kell tervezni a tennivalókat, őket be kell tanítani, és irányítani kell tudni. Ezeket ellenőrizni kell. Ehhez komoly apparátus kell. Ezt csinálják a tisztek hasonlóan egy hadsereg felépítéséhez. Azaz fordítva a hadseregek épülnek fel ilyen módon, ahogy a hajtórendszerek vannak felépítve. Aki nem engedelmeskedik az meghal, büntetést kap.
Régen egyszerűen levágták az engedetleneket, ma amikor a teteje ugyanúgy megszívja a nyílt erőszakot, mert többnyire a közepe hivatalos pozícióiban próbálnak elbújni - így ma rejtett módokon gyilkolnak. Az egészségügyi redszeren keresztül, a pszichikai hadviselésen keresztül és a kiéheztetés taktikáján keresztül a munkaerőpiac uralásával, a vállalkozói lehetőségek uralásával: a szabad piac hazugságával, a pénz inflációjával és egyéb rejtett eszközökkel. El kell rejteniük mit csinálnak mert egyébként elvágnák a torkukat ma is. Pontosabban elvágják a torkukat, csak sokan tolakodnak a helyükre és rengeteg a helyettesítésre az utánpótlás.
