Ez a szó: conspiracy, magyarul: összeesküvés, bűnszövetkezet, összebeszélés, összebeszélés - egy ügyes lufi, amire lődözhetünk légpuskával és nézhetjük ahogyan a lufik kidurrannak. A szó eredete az együtt lélegzés fogalmáig visszavezethető.
Ma, ha ezt a szóösszetételt halljuk, hogy conspiracy theory – összeesküvés elmélet, rögtön hozzátesszük a kérdést: biztosan az UFO-ókban is hiszel, ugye? A szóösszetétel tartalma jelentős átalakuláson ment keresztül. Ma inkább kikapcsol a gondolkodásunk és a természetes énvédő mechanizmusaink aktiválódnak e szavak hallatán.
Hogyan alakulhatott ezen szavak a jelentése ilyen furcsa módon?
Az, hogy Maffia - azaz bűnszövetkezet, vagy szervezett bűnözés - létezik, senki által nem vitatott tény. A szervezett bűnözés kapcsán felderített esetek száma azonban elenyésző. A címlapokról eltűnt ez a kifejezés, a rendőrségi jelentések publikus verzióiól úgyszintén. A felderített esetek pedig inkább kirakat perekhez vezetnek és egy két bérgyilkoson, vagy beáldozott jelentéktelen tettestárson nem mutatnak túl.
A valamilyen célért történő szervezkedés nem feltétlenül kell, hogy személyes kapcsolatokon keresztül történjen. Bizonyos azonos érdekeket fontosnak tartó szervezetek, személyek támogathatnak és ellenezhetnek akcióikkal folyamatokat, olyan módon, ami a szövetkezés látszatát kelti.
Például az energia lobby képviselői nem támogatják a konkurens ingyen energiát felhasználó találmányok fejlesztését – hiszen ezáltal elesnének a monopolhelyzetüktől és a billiós bevételeiktől. Ingyen energiáról már 1901-ben írt egy tudós Nikola Tesla (Zero-Point Energy) majd később Albert Einstein (Ether) is megerősítette, hogy a relativitás elmélete nem magyarázza meg az univerzumban található energia az éter jelenlétét.
2010-et írunk ma, de ennek az energiának a felhasználásáról, csak néhány tudós beszél és ír tanulmányokat. Ezen energia körüli csend szándékosan megszervezett az energia-lobby képviselői által. Ugyanakkor ez a "szervezettség" nem érhető tetten, hiszen nem kell összebeszélnie az olajterületek birtokosainak és a vizierőművek birtokosainak, hogy lássák: egy ilyen korlátlanul hozzáférhető ingyen sugározható energia bevételeik végét jelentené. Tehát a közös ellenség - az ingyen energia - egyforma reakciót vált ki az említett energiabirtokosokból. Ilyen téren nem beszélhetünk energia maffiáról, amíg ezek a hatalmas vállalatokat (internacionális, transznacionális, korporációs, multinacionális) nem ölnek és lopnak vagy ilyen tevékenységük felderítetlen marad.
Egy másik példa az élelmiszeriparból hozható. A multinacionális, élelmiszert árusító vállalatok nagy mennyiségű élelmiszert tárolnak és árusítanak. A nagy mennyiság teszi lehetővé számukra, hogy olcsóbban árusítsanak élelmiszert, mint más üzletek - így lassan elfojthatnak minden más kisebb kereskedést maguk körül. Ez valóság. Figyeljük csak meg mi történik a kisboltokkal, ha megnyílik egy nagy bevásárlóközpont valahol: Bezárnak! Viszont a nagy mennyiségű élelmiszer tárolása rákényszeríti ezeket a láncokat arra, hogy olyan élelmiszert áruljanak, ami nem romlik meg. Ugye melyek ezek? Nincs olyan sok belőlük. És melyek a romlandó élelmiszerek? Szinte minden, amit naponta fogyasztunk és, amiből ezek a vállalatok a legnagyobb profitot szerzik. Tej, kenyér, hús, zöldség, gyümölcs, sajtok, stb. A vállalatok ugyanakkor a profit maximalizálására és a veszteség minimalizálására törekszenek.
A veszteséget a romlandó élelmiszerek esetében úgy tudják elkerülni, hogy telítik az élelmiszert tartósítóanyagokkal és vagy a újrakreálják őket, részben vagy egészben. A tej esetében például ilyen módon jöhet létre tejgyár, amelyik több tejet termel mint, amennyi tejet az egész ország összes tehene sem tudna előállítani. A karramellás ital, a kakaó ital például semmi relációban nincs a tejjel. Egyszerűen az nem tej.
De a tej körüli visszaélések még nem olyan súlyúak mint, amit angliában a kenyérrel művelnek. Egy Bun Spice nevű anyagot használnak az illat előállítására folyékony koncentrátumként és a kenyér állományának javításra egy másikat por formátumban. A kettő annyiban egyezik, hogy mindkettőt egy amerikai cég az IFF (International Flavors & Fragrances Inc.) gyártja, és mindkettőnek a címkéjén ott van a halálfej a figyelmeztető mondatok kíséretében, mely szerint rákos megbetegedést okoznak. Ennek ellenére a veszteségüket minimalizálni akaró pénzéhes mammut kenyérgyárak és élelmiszer-multik beleteszik a kenyerükbe. A pénzéhség elveszi a józan eszüket is. Bármire hajlandóak, még arra is, hogy téged és engem megmérgezzenek. (Erről onnan tudok, hogy ott dolgoztam Orpingtonban az Allied Bakeries-nél és feljelentettem a kenyérgyárat - küldtem a Food Standars Agency-nek egy címkét az említett Bun Spice illatosítóból. Mondanom sem kell, hogy a sajtóban egy árva szóval sem említették a dolgot. De ez után azért a kamionok bent álltak a gyár udvarán egy hétig a feljelentés utnán is.) Ezért ezt a fajta tevékenységet nevezhetjük közös érdekek mentén szerveződött bűnözésnek, ahol a szervezést nem feltétlenül hagyományos módon folytatták le, hanem a közös érdekeik mentén szemet hunytak egymás disznóságai fölött. De ugyanakkor az IFF nevű cég legyártotta az anyagot ergo azt valaki megrendelte. Megrendeli. És mivel a címkén szerepelt egy UN szám is, ez azt jelenti, hogy a termék az egész világon forgalomban van. Magyarországon is!
A nagy üzletláncok (TESCO, ALDI, SPAR, Waitrose, ASDA stb) pékségeiből, az aluljárók kis Fornetti eladóhelyein át mindenhol érezni az erős nagyon kellemes édes illatot – az édes rákot okozó illatanyag vevő-csalogató, profit termelő eredményeként.
Ilyen anyagok használatához, már szükség van némi szervezettségre. Hallott-e bármelyikünk olyasmiről, hogy ezen láncok vezetőit letartóztatták tömeges mérgezés vádja miatt? Nem hinném. Ez megint felvet néhány érdekes kérdést. Miért lehetséges az, hogy az ilyen problémák felmerülésekor – ha egyáltalán kiderül és nyilvánosságra is kerül – miért simulnak el az ügyek.
Tegyük fel, hogy az ügyészség mondjuk megfizethető és segít eltussolni az ügyet. Ha ez megtörténhet – feltételezett helyzetről van szó – akkor bizony kell lennie szervezett kapcsolatfelvételnek a különböző érintett szervezetek között. Ha pedig mindez bizonyíthatóan nem létezik, de valahogyan mégis csendben marad a média, az ügyészség pedig soha nem látott ügyefogyottsággal, késve reagál és nem talál bizonyítékokat, akkor ki kell jelentenem, hogy nagyobb méretű és jobban szervezett összefogás létezik ezen szervezetek között. Olyan módon működik az összefogás – hogy ne kelljen könnyen lefülelhető kapcsolatfelvételnek történnie. Például a nagy pénzek gazdái (Nagy cégek tulajdonosai, oligarchák) odafigyelnek egymás érdekeinek védelmére.
A Billiós nagyságú vagyon fölött rendelkező gazdasági elit, sokszor nem is kell hogy tulajdonosa legyen például a pénzvagyonnak, vagy cégvagyonnak – elég ha csak az ellenőrzést meg tudja tartani felette.
Ezt meg tudja oldani egy strómann tulajdonossal, aki mindig előre meghatározott jelrendszer követésével úgy dönt, ahogyan a valóságos tulajdonos akarja. Ezt a módszert a maffia előszeretettel használja. Így lehetséges, hogy Magyarországon hajléktalanok hatalmas cégóriások vezetőiként vannak bejegyezve és ugyanekkor hajléktalanszállókon tengeteik életüket súlyos alkoholfüggségben.
Összeesküvés? Nem. A bűnözés ezen szintjén nincsenek eskük, nincs titkos társaság. Érdekek vannak, emberek érdekei, akik minden erkölcsi megfontolás nélkül, gátlástalanul tudnak racionálisan dönteni a nagyobb profit érdekében.
Vannak ugyanakkor formális társaságok is. Eskükkel, vérszerződéssel, orgiákkal és sátánista véráldozatokkal, pedofíliával stb. Ezen titkos társaságok a bűnügyi krónikákban elszigetelt jelenségekként jelennek meg – általában egy, vagy néhány ámokfutó őrült köré szerveződve. Természetesen soha, vagy igen ritkán buknak le magas rangú tisztviselők kulcspozíciókban levő politikusok, bankárok, igazgatók és egyéb az elithez tartozó érintettek.
De nézzünk példát a történelemből is. Vegyük a Kádár János uralma alatti és az azt követő időszakot górcső alá. Bereznay András tanulmányában1 kimutatja, milyen összefonódás alakult ki hallgatólagos megegyezéssel az akkori politikai elit és a csúcs-értelmiség között. Az értelmiség együtt vadászhatott a kádári politikai vezetés tagjaival, kaphattak jobb fizetést gazdasági előnyöket, megbecsült pozíciót, társadalmi megbecsülést és dolgozhattak, kutathattak. Ennek fejében viszont a rendszerről nem írhattak, nem kritizálhatták és/vagy szolgálatokat kellett nyújtaniuk. Ebben az egyezségben ki önként és dalolva, ki kényszerűségből ment bele – és voltak olyanok is akik ellenálltak nem tagadva meg az általuk fontosnak tartott értékeket és a becsület mezején nem viselkedtek hazaáruló módon. Idézem Bereznayt:
„E réteg tagjaitól ezután nem várták el, hogy párttagok legyenek, a közvetlen hatalomban nem is vehettek részt, de cserébe azért, hogy lemondtak a rendszer bírálatáról, ugyanazokat a kiváltságokat élvezhették, amelyekkel addig az ország korlátlan uraként csak a Párt fölső rétege rendelkezett.”
Bereznay András: A kibulizott ország
Bereznay írásában egyébiránt a „rendszerváltó” új politikai csoportok és a kommunista politikai hatalom közötti egyezségről ír, ami kimeríti a szervezkedés fogalmát. Önmaga mindeközben tiltakozik és kineveti a konspirációs elméletek megfogalmazóit – annak ellenére, hogy nyilvánvalóan kimutatható az új rendszerváltó pártok alacsony támogatottsága a lakosság körében és ezen csoportok együttműködése a „békés átmenet” érdekében (ami a kádárista elit seggének mentését szolgálta, tartottak ugyanis a nép haragjától és öntudatra ébredésétől). Az átmenet tehát úgy ment végbe, hogy a politikai hatalom nem alulról szerveződött. Felülről irányított folyamat volt. A kérdésem így elkerülhetetlen: egy felülről megszervezett politikai hatalomátjátszás folyamatáról beszélve – ami mellesleg szolgálta a multinacionális karvalytőke érdekeit beleilleszkedve egy világméretű gazdasági hatalom gondolkodásmódjába és érdekeinek irányába –, ami a magyar lakosság érdekeit figyelmen kívül hagyja és kizárólag saját hatalom és profit érdekeire van tekintettel, miért nem nevezzük nevén a gyermeket: szervezett hazaárulás és szervezett bűnözés bűntetteit követték el.
A jól felkészült nyugat a szovjet vezetés kiszorításával – a magyar lakosság politikai öntudatának felébredése előtt – az új magyar politikai erők és a régi politikai hatalmukat nemzetközileg is kamatozó gazdasági előnyökre cserélő kádárista elittel karöltve – személyes és vagy hallgatólagos megállapodás keretében Magyarországot gyarmatosította, a magyar lakosságot pedig egy új láthatatlan rabszolgarendszer részévé tette. Ez a rendszer a kamatszedés és a pénzkibocsátás monopóliumával saját tulajdonként centralizálja és koncentrálja világméretekben az érték-előállító termelő vagyont, valamint a közvetítést és elosztást vezénylő pénzvagyont2. Konspiráció! Ez a jelenlegi valóság.
Az ország új urai lassan átvették a hatalmat. Az Antall kormány idején hozott privatizációs törvény kiszolgáltatta az ország gazdasági vagyonát a karvalytőke kényének kedvének. A gépezet beindult. Néhány a folyamatokat jól felismerő politikus – például Kőrösi Imre (MDF) szóvá is tette a véleményét. Kőrösi Antallnak ki is akarta fejteni nézeteit a privatizációs törvény hatásáról3, de a találkozás lehetőségét ügyesen szervezett akcióval meghiúsította egy szervezett hatalom – amelynek már akkor lehetősége volt a titkosszolgálatok hatalmát és eszközeit felhasználni önös érdekeinek érvényesítésére.
Mégis valahogyan viszolygunk kimondani: összeesküvés történt. Miért?
Van ennek egy nagyon határozott oka. A CIA és más titkosszolgálatok is előszeretettel alkalmazták a kampányszerű félreinformálás és megtévesztés stratégiáit – titkaik védelme érdekében. Ez nem új keletű jelenség.
A történelem során megjelenő UFO (Unidentified Flying Objects – Azonosítatlan Repülő Objektumok) jelenségek a populáris sajtót és ezáltal az emberek egy jelentős részét rendkívüli mértékben foglalkoztatták világszerte. A lehetőség, hogy létezik a földön kívül egy másik civilizáció izgalmas és félelmetes egyszerre. A hidegháború lecsengésekor a nagyhatalmak számára kapóra jött egy idegen külső fenyegetés lehetősége – a további fegyverkezés és az űrprogramok pénzpumpáinak további aktivizálására.
Neil Armstrong nagyon sokáig hallgatott és nem adott interjút senkinek az emberiség egyik legjelentősebb eseményének: a Holdra lépésnek körülményeiről és élményéről – ami rettentően furcsa. Önnmagát madarakhoz hasonlította, méghozzá a papagályokhoz 1994 július 20-án az Apolló űrprogram 25-ik évfordulóján4. Így fejezte ki magát:
… „Wilbur Wright feljegyezte egyszer, hogy az egyetlen madár amelyik beszélni tud: a papagály. És ő nem repült túl jól.” majd a nagy nevetés és taps után Bill Clinton elnök felé fordulva hozzátette: „Bátor leszek.” ...
Miben is olyan jók a papagályok? Jól el tudják ismételni azokat a mondatokat, amit megtanítanak nekik! És miért kell bátornak lennie Armstorngnak? Mitől fél, ami miatt bátornak kell lennie, az ünnepelt főszereplőnek?
Később folytatva:
… „Ma itt van néhány tanuló – amerika legjobbjai közül. Nektek mi azt mondjuk: ma mi csak a kezdetet teljesítettük. Sokat hagyunk nektek, ami rejtett. Vannak nagyszerű felfedezetlen elgondolások, remek eszközök azok számára, akik el tudják távolítani az igazságot fedő rétegeket. Vannak hitünk mögötti területek, ahová eljuthatunk. Ezek a kalandok rátok várnak, sok területen – nem csak az űrben. Mert ott fekszik az emberiség sorsa.”
Miről beszél Armsrtong? Miért kell bátornak lennie? Azért, mert önmagát a papagájhoz hasonlítja? Vagy azért, mert az igazságot fedő rétegekről beszél? Vagy, mert amit mond az egy átvitt értelmű üzenet az egész emberiség számára, melynek tartalma hogy Armstrong soha nem járt a Holdon és az űrkutatás mögött valami más, az emberiség sorát jelentősen befolyásoló rejtegetett tényre céloz? Ez valószínűbben hangzik. Mindazonáltal, lehetett volna egy kicsit bátrabb is és elmondhatta volna egészen nyíltan mi történt és mit tud.
Nagyon sok elhallgatott bizonyíték került már elő a Holdra szállás körüli csalásokról. És nyugodtan kijelenthetjük: a hidegháború és a holdraszállás körüli pénzek jelentős része szigorúan titkos fejlesztések kivitelezésére fordítódott – melyeknek nem volt semmi közük a meghirdetett célokhoz. Ezt üzeni nekünk és a leendő asztronautáknak Neil Armstrong 1994-ből.
Az a rengeteg pénz pedig el lett költve valamire. Hogy mire azt a nem halálos fegyverekről és az agy és az emberi viselkedés kontrollálására fejlesztett módszerekről, eszközökről szóló irodalom és bizonyítékok – igen erősen körvonalazzák. Amiről hazánkban semmilyen forrásból nem tájékozódhat, az igen tisztelt nép, hiszen sűrű hallgatás fed mindennemű információt, ami a magyar lakosságot a tisztafejű gondolkodás, az aktív politikai felelősségvállalás és részvétel felé mozdíthatá, a saját sorsának irányítását lehetővé tevő impulzussá válva.
Az UFO történetek és filmek pedig jól fedték el a rejtőzködő hatalmi centrum valódi szándékait. Tudatos kampány zajlott a konspirációs elméletek és az UFO történetek összekapcsolására. Kampány részeként eleinte beavatott ügynökök és később a populista írásból élő tollforgatók gyártották a képtelenebbnél, képtelenebb összeesküvés elméleteket, melyek a science-fiction és a ponyva színvonalain csúzdáztak. Dokumentum film is készült arról, hogy az amerikai hadsereg idegen űrhajó és idegen élet technikáit használja. Mindazonáltal bizonyítékok erről sohasem kerültek elő. E két fogalom – összeesküvés és idegen civilizáció általi fenyegetettség – összekapcsolása racionális érdeke volt a titkolózó kormányzatoknak. A kampány pedig olyan jól sikerült, hogy a mai napig hatással van ránk.
Hmmm... Összeesküvés?... Te biztosan hiszel az UFO-ókban is ugye?
Pedig létezik egy jól megszervezett, világszintű hálózat, ami a világ leggazdagabb beruházó bankár-dinasztiáiból, az általuk működtetett formális és informális pénzügyi és társadalmi-politikai intézményekből áll és amely számos alrendszert működtet – céljait tekintve pedig az egész világ uralma bármilyen eszközzel. E réteg ma már annyira túlsúlyos, hogy a Brit parlamentben nyíltan kezdeményezték a Világkormány felállítását.
Szóval ideje a valóságos szervezkedést felfedő írásokat komolyan vennünk, hiszen mindannyiunk életét befolyásolja. Ideje nem az asztal alá söpörnünk a valóságos szervezkedés tevékenységeit feltáró írásokat, hanem komolyan venni és látni a hitelességüket. Ez persze csak akkor megy, ha tudunk különbséget tenni a háttérhatalom csatlósai által koholt félrevezető összeesküvés elméletek tömegei és a valóságról szóló, feltáró a valódi tényeket és a valódi történelmet leíró anyagok között. Ha rendelkezünk némi következetességgel és utánajárva leellenőrzünk adatközléseket, még ha a testünk-lelkünk tiltakozik is a tartalmuk ellen és esetleg a nagy többség elítélésére számíthatunk – akkor és csakis akkor nyílik meg a számunkra a valóság a rejtett rétegeivel. Érdemes ebből a szempontból a szereplők tetteit vizsgálni.
Nem véletlen, hogy Bereznay András a magyar valós helyzettel foglalkozó tanulmányát Angliában írta. Londonban élő történész-térképész itthoni körülmények között nem biztos, hogy lejáratás és atrocitások nélkül publikálhatta volna írását. A cikket sokáig nem is akarta egyetlen média sem leközölni. Vajon miért?
Csak nem... hogy is mondjam … egy... hogy is nevezik azt, amikor egy csoport egy közös cél alá rendelve hozza döntéseit olyan módon, hogy közben mások kárára van? … várj csak! … hhhmmmm... segíts már...
1 Bereznay András: A kibulizott ország, link
2 Drábik János: Háttréhatalom, link
3 Lásd: Kőrösi Imre saját beszámolóját a történtekről – videólink
4 Lásd: 25th Anniversary Apollo 11 White House Celebration 20th of July 1994 - videolink
