price

Az égő hús szaga

Még a kezdet kezdetén valamikor, akkor történt...

Figyelték őt. Kíváncsiak voltak arra, meg tudja e őrizni a hidegvérét és beengedhetik-e maguk közé. Videó készült. Az egyik kétlábú, beszélni is tudó állat – valami hivatali tisztviselő, magas rangban – imádta az égett hús szagát.

A megfigyelőszoba falai feketére voltak festve. Két oldalán hatalmas tükrök voltak felszerelve, melyek túloldalán foglalatak helyet a megfigyelők és két kamera rögzítette a megfigyelőszobában történő eseményeket. Egy kovácsolt vas keretű ágy foglalta el a szoba közepét, a fő cselekmény díszlete adva. Rajta szivacs és egy lepedő. A falon a szado-mazo díszletek egyéb kellékei: néhány ostor, szíjak, bilincs egyebek – kevés díszlet, nehogy elvonják a cselekménytől a néző figyelmét.

Ez a tetű bevezette a lányt. Csinos 30 körüli lány kicsit leharcolva, néhány egészen friss vágással és hegesedéssel a hátán oldalán. Erősen beszívott, látszott rajta, hogy alig tudja mi is történik vele. Csak az automatizmusok vezették. Hősünk az ágyhoz vezette lefektette a mesztelen lányt, akinek a testét mindössze néhány szíj fedte, mely teljesen szabadon hagyta nemi tájékait. A lány ellenkezés nélkül feküdt az ágyra. Hősünk már remegő ajkakkal és folyamatos gügyögéssel – pontosan úgy, mint az elmeosztályokon nevetgélők – a közelgő kéjre gondolva becézgette miközben odabilincselte a bal, majd az ágyat megkerülve a jobb karját is. Megkerülte az ágyat és a szemét le sem vette a lány arcáról. A lány a sokéves öntudatlan programját futtatta: mosolyogva enyhén vonaglott és csábította a kliensét – látszott rajta, hogy a bilincs és maga ez a helyzet teljesen természetes a számára.

Hős cincérünk fejét egy fekete bőr fejfedő takarta, melyen mindössze a szájának és a szemeinek volt egy kis luk kivágva – nem akarta, hogy a készülő filmen valaki esetleg felismerje. Tudta, hogy amint kikerül a film – terjedése megállíthatatlan lesz és eljut sok kézbe, sok sok dollárnyi jövedelmet teremtve árusítóinak a feketepiacokon.

Lassan élvezettel ugrott a lány lába közé, majd a lábait is kikötötte a kovácsoltvas ágy másik végéhez. Rendőrségi karpereceket használt. Rendszerint kötelet használt és bőrszíjakat, de ehhez a mutatványhoz csak a bilincs volt a megfelelő.

Nyalogatni kezdte a lány mellbimbóját, csöpögött a nyála, cuppogott rajta, beleharapott úgy hogy a vér kiserkent, de nem harapta le a mellbimbót. Közelebb intette a kamerát kezelő másik férfit, hogy közelről vegye fel amikor a lány mellére ülve lovaglóülésben a szájába tolta a farkát. Egy párnát nyomott a lány nyaka alá, hogy jobban felemelje a fejét. A kameraman egészen föléjük hajolt. A fejük felett is volt egy tükör, időnként odafordította a kamerát, hogy jó képek készülhessenek. Szemmel láthatóan nagyon élvezte a munkáját.

Bőrcsukjás hősünk viszont kezdett belemelegedni. Visszamászott a lány lábi közé és ocsmány nyögdécselés és gügyögés közepette toszikolni kezdte. A csaj is nyögött, ahogy azt kell a hangosfilm élvezetesebb hatásainak kihasználásához.

Közeledett a műsor csúcspontja. Tetves kis hősünk egyre izgatottabbá kezdett válni, őrülete egyre eszementebb hangokat csiholt ki belőle. Teljesen elfeledkezett a kamerát kezelő másik férfiról, aki szintén egyre dülledtebb szemekkel és ziháló lélegzettel várta a pillanatot – nehogy lemaradjon egyetlen pillanatáról sem.

Hősünk és a lány egyre komolyabban visítozott, majd csukjás barátunk az ágy végébe készített kis flakonért nyúlt. Kezébe vette miközben tovább dugta a csajt, s a leghangosabb leghosszabb nyögések közepette lelocsolta a folyadékkal a lány arcát és a mellét. Bőven öntött a hajára és a párnára is. A lány egy pillanatra meglepődött, de behunyta a szemét – ettől sokkal durvább meglepetésekhez is hozzá volt szokva. De nem ahhoz, ami ez után következett.

Hősünk ugyanis ismét az ágy végén matatva elővett egy öngyújtót és miközben az extázis közelébe kezdett eljutni, fellobbantotta a lángját. Egy darabig a kezében tartotta miközben tovább döngölte a lányt, majd rádobta a lány mellkasára. Az alkohollal leöntött lány azonnal lángba borult a mellétől felfelé. A kameraman le sem tudta venni szemét a keresőről, majdnem akkora extázisba került, mint barátunk az égő lányt kefélve. Gusztustalan és vérfagyasztó hangos visítással gyorsította be a dugást és kirántva a farkát kétségbeesetten rángtózva szabadulni próbáló lány égő testére élvezett. A csaj eszevezett erővel próbálta kiszabadítani a kezeit, haja és a párna alatta azonnal lángra kapott. Sercegett a bőr és a hús.

A tükör mögött három másik ember nézte végig a jelenetet. Az egyikük nagyon fiatal. Rezzenéstelen arccal bámulta az előadást. Erre az alkalomra külön felszerelést készíttetett elő hősünk számára. A plafonra szerelt pici tartályban napalm várta a jelenet rá eső részét, közvetlenül az ágy felett. A szobában lévő kameraman tudta mi készül – hősünk, ha tudta volna, nem merészkedett volna a különösen bizarr és kegyetlen élvezetének kielégítésére szolgáló helység közelébe sem, nemhogy olyan rettenetesen nagy összeget nem fizetett volna. Drága az ilyesfajta mulatság, csak nagyon kevesen engedhetik meg maguknak, olajmágnások, miniszterek szenátorok, királyok, multimilliárdos üzletemberek.

A fiatal férfi tudta, hogy figyelik a reakcióit. Nem mutathatta semmi jelét sem az undornak, vagy más egyéb érzelemnek. Érzékelte amikor a jobb oldalán álló férfi lopva ránézett a szeme sarkából és a reakcióját figyelte. A kameraman közben izgatottan forgatta a tüzes jelenetet, kicsit hátrébb állt, számítva a következő pillanatra, amikor a látvány tovább fokozódik.

A fiatal srác ötlete szerint hősünknek is meg kell tapasztalnia ezt az élményt, amit már olyan sokszor átélhetett eldobható, feláldotható lányokat ítélve erre a brutális végre. Most – tudta nélkül - rá is sor kerül, hogy a film igazán teljes lehessen. Amikor a lány kétségbeesett rángatózása kezdett lecsillapodni és abbamaradt, de hősünk még mindig eszelős gyönyörrel ejakulált a lángoló, üszkösödő teste felett – a fiatal srác intett: jöhet a napalm. Fontos volt a jó időzítés: nem volt szabad túl hamar tovább fokozni a helyzetet, de túl későn sem, hogy a meglepetés erős és mellbevágó lehessen.

Amikor a kis tartályból kifröccsent a napalm, azonnal lángba borította a bőrsipkájában hörgő és élvező embertorzó barátunk testét és az egész ágyat. Vérfagyasztó visítással ugrott le az ágyról az előbbi percben még kéjes gyönyörben úszó perverz kis betegünk és most ő próbált őrült hadonászással megszabadulni a lángok okozta fájdalomtól – miközben a kamerát kezelő férfi szinte önmagából kifordulva, vagy inkább csak megfeledkezve mondogatta a bajsza alá: „gyönyörű! Gyönyörű! Ez kibaszott jó, gyerekek. Gyönyörű...”

A lángoló alak pár pillanat alatt összeesett. A tükör másik oldalán a fiatal srácnak hirtelen újabb ötlete támadt. Halkan megkérdezte: „Van még napalm a padláson?” Tudta, hogy kell lennie, hiszen ennél a cégnél szokás volt mindent háromszorosan, négyszeresen is bebiztosítani – főleg az olyan helyzeteknél, ahol nem lehetett biztosan megjósolni mindent olyan nagyon pontosan. Perverz barátunk szokásait ismerve lehetett arra számítani, hogy eltologatja az ágyat valahová máshová az ekxtázisa őrületében, nem figyelve semmire – és akkor nem találta volna telibe az ágy felett felszerelt kis tégely.

Ezen oknál fogva, a szoba mennyezetének más pontjaira is került egy egy pici kis tartály ebből a nagyon gyorsan gyúló folyadékból. - „Természetesen” – jött a válasz. - „Zárjátok be az ajtót.” - mondta röviden. A harmadik férfi aki eddig szó nélkül és kifejezéstelen arccal bámulta a tükör mögött zajló eseményeket azonnal megmozdult és teljesítette a feladatot. Társuk – aki a kamerát bent a szobában kezelte, mit sem sejtett a – most már – rá is leselkedő veszélyből, annyira lekötötte a borzalom lefilmezése. Közeli képeket próbált készíteni az égő testekről ezért hangosan kiabálva biztatta bőrcsuklyás barátunkat, hogy küzdjön csapkodja magát. A szoba egyre forróbbá kezdett válni. Miután hősünk is elcsendesedett, a kamerát kezelő férfi az ágyat megkerülve az egyetlen ajtóhoz futott, hogy kikerülhessen a katlanná vált színről. Az ajtó azonban nem engedett. A fiatal srác megint jelt adott, mire az ágy túlsó felén elhelyezett tartalék kis tartályból is kispriccelt a gyúlékony anyag. A kameraman is azonnal lángra kapott – a hátát és a fejét érte a lövet. Eldobta a kamerát és kétségbeesetten rángatta az ajtót, miközben a fején sikerült eloltania a tüzet.

A srác odaszól a jobbján álló férfinek: „Csald ide ehhez a tükörhöz.” A férfi azonnal reagált: felkapta az asztalon heverő mikrofont és beleszólt: „Bobby gyere ide a tükörhöz, itt azonnal kiengedünk! Ki tudjuk nyitni.” - hazudta a legmegnyugtatóbb hangon. A kétségbeesett férfi bent a szobában meghallotta az utasítást és az ágyat megint megkerülve a tükörhöz futott. Futása közben érkezett a fiatal srác következő utasítása: „Amikor a tükörhöz ér nyissátok ki a tükör fölötti tartaléktartályt is.”

A jobbján álló férfi némileg elborzadva, de mozdulatlan arcizmokkal fordította el fürkésző tekintetét a fiatal fiú rezzenéstelen arcáról. Nem erre számított. Ez a fajta hideg és számító kegyetlenség óvatosságra intette, hiszen lehetett volna ő is a szobában a társa helyett – futott át az agyán, de a kellő pillanatban, amikor munkatársa a tükörhöz ért megnyomta a megfelelő gombot, mely kispriccelte a tükör feletti kis tartályból a végzetes nedűt. Őrült kétségbeesésében a kameraman verni kezdte a tükröt, a halálsikolya túlharsogta a lassan lángra kapó farostlemez falak sercegését.

Miután ő is összeroskadt, a fiatal fiú utasítást adott az oltásra, de megvárta amíg az egész szoba lángba borul, hogy a film végső képét teljesen kitöltsék a lángok. Miután bekapcsolták a tűzoltócsapokat, a mennyezeti rózsákból permetszerűen meginduló víz lecsendesítette a tükrös megfigyelőszoba pokolbéli belsejét. Rövid időn belül csak fekete üszkös romok maradtak a három emberből és az ágyból.

„Ez tökéletes lett” - gondolta magában – „és egyben megfelelő üzenet is ezeknek a rohadékoknak: így fogtok mind járni, mert így igazságos. Ha ezt élvezitek nektek is kijár...” futott át a fejében kesernyés közönyös undorral a gondolat – „Kár, hogy nem is fogjátok a legtöbben azonnal megérteni, hogy a szar amit építetek és amit imádtok, benneteket is ugyanúgy el fog emészteni, mint ezt a tetvet a tűz.”