Itt akarok elni. Es itt is fogok. Az illuziok vegtelennek tunnek es csabitoak, mint a szirenek eneke. De nem torodnek a testemmel, elcsabitjak a lelkem a tudatom es elpusztitjak a testemet.
Van meg itt dolgom.
Figyelek es megprobalok mindent megtenni, amit tudok.
Most eppen itt szeretnek maradni. De nem is akarhogyan.
Peobalom elkepzelni azt az apat, aki valoban szeretne engem itt es most a nehezsegeim kozepette. Mit mondana? "Szeretlek fiam. Ha mindent osszezavarsz es felboritasz es semmit nem fejezel be es elszaladsz en akkor is szeretlek fiam es megkapod a bringat tolem. Nem is kell alkalom. Megveszem neked amikor lessz ra lehetosegem." - es atoleli a vallamat, nem mint egy buzi, hanem ferfiasan erosen, de megsem durvan. Olyan ember o, aki tudja a szexualis energia atalakithato es alakitja is. Eros. Tud. Tudja mi van a halal mogott. Es jot nevet rajta. Egyaltalan nem olyan, mint biologiai apam volt.
Es anyamat is elkepzelem. Ez mar nehezebb. A no miatt. A miatt a no miatt, aki a biologiai anyam. De o is megall mogottem es biztat: "fiam ugyes vagy, annyit tegyel amennyit meg tudsz tenni sem tobbet sem kevesebbet. Pont annyit es az Isten hozzateszi a magaet meglatod. Csinaltam apropecsenyet fiam egyel amennyi jol esik. Szeretlek." Es figyelnek. Mindketten figyelnek ram. Csodalom anagysagukat, hogy ilyen erosek es ennyire osszetartoznak. Mint ket fogaskerek. Hajtanak valami sokkal nagyobbat, mint mi mindannyian vagyunk. Halas meleg erzes tolt el amiert ilyen turelmesek irantam. Es tanulok. Tovabbadni masoknak ezt a turelmet.
Csak a fejemben leteznek es sokszor kell felidaznem oket. Biologiai szuleim folyton beugranak helyettuk, megszegyenitenek megalaznak, apam meg is akart baszni, kuzdenem kell ellenuk, hogy el tudjam zavarni oket. Hogy eszre vegyem, mikor vannak itt es mikor vagyok Ok. Atvaltozom ugyanis es tudat-talanul megalazom, megszegyenitem magam a helyukben a fejemben. De ma mar felismerem oket. Nem keverem oket ossze a hus ver szenvedokkel. Apam ugyan mar nem szenved, halott. Anyam meg igen. De o nem a dontesei es o nem a tettei. Mert o meg nem tud-ja. En mar tud-om. Felismerem es kijavitom egyre tobbszor. Az Isten ereje egyre no bennem, naprol-napra, ejjelrol-ejjelre novekszik es vele egyutt a turelem az egyutterzes a cselekvo szeretet eloszor onmagam es belulrol kifele a vilag fele.
