Egyszer egy 5-6 éves forma kislányhoz hívták el a gyereket hogy segítsen és fejlessze, képezze ki amire lehet. Apuka és anyuka elvált külön éltek, de a családi üzlet egyben tartotta őket valamelyest. Apuka helyileg máshol élt, de az ő szülei birtokoltak egy farmot rengeteg lóval, marhával és egyéb állatokkal, ami egyébként önmagában is szép jövedelmet biztosított a családnak, a mellett hogy egyéb üzletekből is legalább akkora vagy még nagyobb vagyonra tettek szert.
A kislány korához viszonyítva hihetetlen érett volt, kortársai melette kisgyerekeknek tűntek, beszéde kérdései inkább hajaztak egy serdülő kamaszra mint egy 6 évesre. Rengeteget tanultak. A valóságról és a valóság felismeréséről tanított a Gyerek, főleg a tudományok felől, miközben komoly fizikai teljesítményeket hajtottak végre edzés gyanánt. Minden könnyen és gyorsan ment a kislánnyal Élvezték egymás társaságát. Rengeteget nevettek. Kémia, fizika, számtan, növényismeret, állati viselkedés, emberi viselkedés, okok és okozatok, rengeteg kérdés és gyakorlati feladat amiket a kislány csak akkor tudott megoldani ha időt tölt el a megfigyelendő dologgal lett volna az állati viselkedés, növényi létváltozás, időjárással kapcsolatos történs, vagy akármilyen fizikai, jelenség. A lelki dolgok vizsgálatánál óhatatlanul és többször is szóva került a nemiség kérdésköre.
A kislány és a Gyerek között már egyébként is kialakult valamiféle vonzódás vagy nevezzük inkább kötödésnek. Élvezték egymás jelenlétét kölcsönösen. A kislány szeretett volna őszintén a Gyerek szeretőjévé válni. Szerette volna átélni ezt az élményt. De a Gyerek nem akarta ezt. A korkülönbség túl nagy volt és elvei szerint sem lehetett megoldani a dolgot hiszen a kislány mégcsak nem is menstruált ami gyakorlatilag egy biológiai határt jelentett amit a természet húzott a nemi élet gyakorlásában a női lények számára. A Gyerek a természet törvényeit tisztelte és igyekezett őket bölcsen megtartani. A természet ott húzott egy határt és ezt minden állati lény betartotta kivéve az embert. Az ember az egyetlen teremtmény amelyik tudatosan átlépi és szarik a természet törvényeire. Persze azért súlyos árat fizet, csak sokszor az az ár nem a jelenlegi nemzedék élete során realizálódik hanem egy későbbiében - így a felelősségtől könnyen megszabadul azt nem vállalja és áthárítja az utódaira.
- "De én szeretnék a szeretőd lenni."
- "De nem lehet."
- "De miért nem lehet, szeretjük egymást nem? Amit eddig mondtál az alapján mi szeretjük egymást, így van?"
- "Igen. De te még nem vagy érett testileg a nemi élethez. És én ezt az érettséget tiszteletben tartom. Amíg a tested nem érik meg addig nem lehetünk szeretők."
- "De azt mondtad hogy a csók is már szeretkezésnek számít. Legalább csókoljuk meg egymást egyszer mint szeretők."
A Gyerek nem tudott mit mondani. A kislány sarokba szorította, őszinte volt és az érzései szerint nagyon is vonzódott hozzá. Szellemileg és értelmileg komolyabb érettségről mutatott tanúbizonyságot mint sok felnőtt. Felelősségvállalása is követte a megértett dolgok köreit. Amit megértett azt azonnal átültette a gyakorlatba. Spirituális érettsége magas szinten állott. A Gyerek habozott. A kislány tudta hogy mge fog történni. odahúzott egy kis sámlit és ráállt. Ellenállhatatlanul kérte újra:
- "Csak egy csók. Igazi csók, mintha szeretők lennénk."
A Gyerek megcsókolta. Mindkettejük szive zakatolt mint a gőzgép. A kilány feloldódott a szeretet őszinte hullámaiban és a Gyerek mellére hajtotta a fejét.
- "Tarts így még egy kicsit, átölelve kérlek." - mondta és lehunyta a szemét.
Úgy álltak a kislány a sámlin a Gyerek mellette átkarolva őt - egészen hosszú hosszú percekig.
Már csak pár nap volt hátra a tréningből és a Gyereknek mennie kellett.
Utolsó napokban az édesanya és a Gyerek sokat beszélgettek a konyhában.
- "Gondokkodtam azon hogy a szeretőd legyek-e vagy sem."
- "És miért nem akarnl azzá lenni. Független vagy elvált és én nyitott vagyok feléd."
Egy pár pillanatig parázslott a levegő közöttük.
- "Azért nem akartam, mert féltem hogy ez felborítaná a viszonyt a lányom és közötted. Szerelmesek vagytok egymásba én úgy látom."
- "Imádom hogy a lányod figyel arra amit tanítok. Imádom hogy olyan gyorsan megért sokmindent és a logikai készsége kiváló. Imádom ahogy megoldja a feladatokat és állandóan újabb részeletekre kérdez rá. Én magam is sokat tanulok tőle, jobban átgondolom a dolgok természetetét és a részletek közötti összefüggéseket. Kiváló a humora. Kiváló a fizikuma és nem nyavajog mint a legtöbb korabéli kislány hanem keményen dolgozik, megpróbál mindent újra és újra. Csábít. És szép. És vidám, szeret élni, szereti az állatokat, most hogy tanulunk a természetről egyre inkább nő ez a szeretet benne. Szeretek vele lenni, mert hozzátesz az életemhez. Jó érzés rá gondolni, jó érzés a következő feladatot előkészíteni neki, a kérdéseire megkeresni a válaszokat - mert sokszor kérdez olyat is amire nem tudok mindjárt válaszolni. Ha ezt érted szerelem alatt akkor igen. Szerelmes vagyok." - "Ha viszont azt a kodependens őrült tudatállapotot érted ez alatt amikor nem vagy képes másra gondolni csak a különösen fontos másik személyre - akkor a válaszom: Nem. Én tudom hogy elmegyek innen és emlékeznisem fogok rá, legalábbis egy jó darabig nem. És szeretek más nőket is. Például szeretlek téged is. És veled viszont ágyba is szeretnék bújni."
És megtörtént. Másnap reggel hárman ültek a reggelizőasztalnál. A kislány éppen csak leült, de csipás szemein keresztül rögtön érzékelte hogy valami megváltozott az anyján.
- "Anyu! Ma reggel annyira vidám vagy és könnyed, már rég láttalak ilyennek..."
- "ugyan már kislányom..."
- "De igen. ... Várj csak! ... Ti szeretkeztetek egymással az éjjel ugye? Egymás szeretői lettetek ugye?" - kérdezte minden szemrehányás és féltékenység nélkül az őszinte lelkesedés hangján, mint amikor valaki valami nagyszerű dolog történt.
- "Igen." - mondta a Gyerek mosolyogva. Értették egymást hiszen sokat beszélgettek a szeretetről és a szerelemről, a nemiségről.
Reggeli után megfogták egymás kezét és hálát adtak a pillanatokért és a finomságokért. A kislány nagyon boldog volt.
- "Egymás szeretői lettünk" nevetett és a nevetése különös erőket mozgatott meg mindhármukban.
---
Utolsó nap anya és a Gyerek beszélgettek kettesben.
- "Beavathattad volna a lányomat a nemi élet rejtelmeibe is. Komoly feladatok várnak rá, szüksége lett volna rá."
- "Nem érett még meg hozzá testileg és így nem tehetem. De egyébként megkapta azt a beavatást amire szüksége volt. A többit majd megtanulja magától. Egyébként meg pontosan tudom azt is hogy teliraktátok az egész farmot rejtett kamerákkal és mikrofonokkal."
Az anya úgy pördült meg a tengelye körül mint akibe villám csapott. Az arcán a lelepleződés rémülete, nyoma sem volt szeretetnek a tekintetében. A Gyerek könyörtelenül folytatta.
- "Na mi van? Meg vagy lepődve? Pedig a legjobbak kérted erre a feladatra az Öregtől. Nos én vagyok a legjobb. És azért vagyok én a legjobb, mert mindig alaposan felkészülök, ami azt jelenti hogy megvizsgálom milyen körülmények közé kell mennem és mi az a legjobb amit el tudok érni a körülmények között. Pontosan tudom, hogy az egyik cél amit kitűztetek magatoknak az az volt, hogy rólam pedofil videót tudjatok rögzíteni - amellett persze hogy a lányodnak a legjobb kiképzést akartad biztosítani - de azt is csak azért mert a saját mocskos terveidhez van rá szükséged."
Az anyuka moccanni sem mert. A szemében látszott hogy fél. Tudta hogy a Gyerek egy másodpercet sem habozik megölni bárkit és tudta azt is hogy ugyanolyan vagy még rosszabb és kegyetlenebb kiképzésen ment keresztül mint ő. A legszeretettebb személyt is ki tudja belezni ha erre van szükség a feladata végrehajtásához. De a Gyerek nem támadott csak beszélt.
- "Azt is tudom, hogy minden érték és pozitívum ellen cselekedve a családod mocskos mafiapénzekből lett olyan gazdag amilyen, és azt is tudom hogy a lányod előtt ezt gondosan eltitkoltad azaz az egész csald asszisztált ehhez az illúzióhoz amiben ő felnőtt."
- "Csodálatos időt töltöttem el a lányoddal és most eljött az igazság órája. A legjobbat akartad. Megkaptad. Én viszont megmutatom a lányodnak hogy ti kik vagytok valójában." ...
- "Hol van a lányom?" - kérdezte az anyuka dadogva.
- "Fent van a videószobában."
- "Mi?"
- "Beengedtem a titkos videószobába ahol a felvételeket és a kamerákat megjelenítő rendszert őrzitek hétpecsétes titokként. Reggel óta ott van. Csináltam neki egy öszeállítást a nagyapja és a közötted lezajlottt beszélgetésekből, azokból amit titkoban a hátunk mögött ejtettetek meg. És arról a pillanatról is amikor mi megcsókoltuk egymást és ti a videószobában lestétek a fejleményeket..."
- "Jóságos ég"... - roskadt le az anya az egyik konyhaszékre miközben az agya a lányának a gondosan megtervezett pszichéjére mért hatást próbálta felmérni iszonyatos tempóban és próbált valami B tervet összekovácsolni a bekövetkezendő kérdések özönére. De abban a pillanatban a kislány rontott be a konyhába kisírt szemekkel, feldúltan egy pár CD lemezt vágva az asztalra.
- "Anya, Miért csináltátok ezt? Miért hazudtatok nekem? Miért nem mondtátok meg hogy mit akartok tőlem?" de választ sem várva kiszaladt.
Az anyja összezavarodva ült a konyhaszéken.
- "Miért csináltad ezt? Miért így? - kérdezte zavarodottan a Gyerektől.
- "Miért? Mindenkinek pontosan ismernie kell a valóságot ahhoz hogy megfelelő tervet tudjon készíteni. Aki nem a valóságra építi a tervét az elbukik. Ez minden tudomány és stratégia alapja. Neki vannak tervei, még kiforratlanok, de vannak. És nekem tetszenek. Segítettem neki dolgozni rajtuk. Ahogyan kérted. Viszont ahhoz hogy végre tudja őket hajtani, tudnia, ismernie kell a valós helyzetet önmagával kapcsolatban is. Tudom hogy ez fájdalmas neki, de idővel rá fog döbbenni hogy ő sem tett volna mást egy ilyen helyzetben ha a helyemben lett volna. Mert ez így helyes. Így jó. Viszont szembenézni azzal hogy az egész családom egy hazug szarházi banda ... hát nem egy szívderítő élmény, ezt el kell ismernem. De túl fogja élni. És csak remélni tudom hogy a szeretet amit adtam neki megmarad és emlékezni fog rá később, amikor rádöbben hogy tényleg szerettem és tényleg a legjobbat adtam neki amit lehetett. És azt is fel fogja ismerni hogy többet kapott tőlem szeretetből, mint az egész családjától egész életében - mert ti csak egy feladathoz akartatok egy ilyen és olyan specifikumokkal rendelkező egyént faragni, manipulálni belőle. Én pedig csak segítettem a benne megjelet őszinte érdeklődést kifejteni, eszközöket adtam neki hogy meg tudja ismerni a valóságot és helyes döntéseket tudjon hozni, és hozzásegítettem ahhoz hogy lásson. Tisztán lásson. Ez fogja az életét megmenteni idővel és a jó irányba fordítani - a reményeim szerint."
Csend volt.
A Gyerek ezzel felkapta a kis hátizsákját és kényelmes tempóban elsétált, ahogy szokott. Az utca végén még megállt egy pillanatra és visszanézett a kislány ablakára. Várt egy másodpercet és útjára indult.
