Abban a pillanatban amikor a Gyerek meglátta a bajai Duna híd fényeit egy egész adatcsomagbomba aktiválódott a fejében. Hirtelen emlékezett nevekre, a karakterére, a helyekre, az karaktere anyjára és hogy el kell odáig jutniuk. Emlékezett arra is hogy csak egy pár nappal korábban mondta el nekik a Miniben a sátánista szertartásrendet és a lebonyolítás lényegét és már itt is van. Rögtön valahogy e pont körül találkozott a Kováccsal is akinek megparancsolta hogy raboltassa el velük. ki kellett adnia a parancsot, mert épp egy automata csövével nézett szembe, ha nem teszi vége. El is rabolták pár napra rá. Beállítottam magamat hogy ne védekezzek. Eszébe jutott az is hogy a táborban látott szimbólumokat nem ő mutatta meg nekik. "Ezek nagyon is jól ismerik a sátánista hagyományokat. Ezek benne vannak."
Tibor Etele magántanuló. "Jó fokhagymásan, hagymával, jól átsütve." Hát hogyan lehetett valaki magántaluló abban az időben. Amikor a Horn a Kovács és a többi szarházi mind gyakorolták a sátánista és egyéb okkult szertartásrendek gyakorlatiait hogy hatalomra tegyenek szert az emberek elméje felett.
Valahogy ki kellett ugraton a nyulat a bokorból. S nem saphattam le még. Nem tudtam hol atöbbi. Mert oké Etele megvolt róla tudtam hogy ide tartozik de a többi még lapított. Baján mind a zsidó, a német, a magyar és egyéb sátánsita vérszertartásokat gyakorlók összefogtak és fedezték egymást. Persze ha tudták akkor meg is ölték egymást - természetesen. Amikor kiszabadultunk hárman iszonyú ereje volt az elmém felett ennek a varázslatnak és a velünk elvégeztetett szertartásnak. Alig tudtam gondolkodni és az időérzékem is csődöt mondott. Nem emlékeztem a nevemre sem. Valami drog hatása alatt álltunk egyébként amit az ételünkbe és a vizünkbe is beletettek. A táborban lévő gyerekek mind félzombi létben ténferegtek szinte. Volt azonban olyan is aki behódolt és aktívvá vált az ő oldalukon. Nem állt ellen hanem pont ellenkezőleg teljesen elemében volt a szertartásokkor szinte megőrült. Amikor a nagyurak megjöttek szinte tolongott hogy ő szophasson először és kényeztese a nagyurakat. Voltak nők is, de rájuk én valamiért nem igazán emlékszem, de tudom hogy voltak.
Amikor elvánszorogtunk a kökényig, ettünk valami zöldséget asszem nyers répát, tiszta vizet. Utána nem emlékszem mi történt j-vel és v-vel.
De tudom hogy ezután elmentem a rendőrségre több alkalommal is. A rendőrkapitányig s eljutottam. Ő meghallgatott a legnagoybb meglepetésemre. Azután ahogy ott beszélgettünk rájöttem hogy ő végül is csak arra kíváncsi hogy mire emlékszem. Benne volt. Csak úgy jutottam ki onnan hogy meg kellett ölnöm.
Másnap persze semmi sem történt. Csend volt. Egy darab hír se került ki semmiről. mondtam a többieknek hogy csak úgy menekültem meg a kapitányásról hogy ki kellett végeznem a rendőrkapitányt. Hahaha ne vicceljek. Azután pár nap múlva, mutatták: ott van akapitány. Mondom nekik hogy az nem ő. Ő meghalt és ez egy helyettesítő. Hahaha senki nem hitt nekem. Ezért kértem meg később Harcsa Veronikát hogy ha már annyira csinálni akar vlamit akkor szivárogtassa ki a teljes testálca készítését és a hangszálak manipulációját hipnózissal hogy lássák és elhiggyék hogy igenis van ilyen és hogy meglehet csinálni. Másrészről így meg tudtam akadályozni hogy újra visszamenjen.
Vera és egy kicsit J. is fikszálódtak, mert csak a szexxel tudtam életet lehelni beléjük hogy meginduljanak, hogy kijussunk a táborból. Veronika vágyott vissza, de nem a borzalmakra hanem arra az együttlétre. Szerintem ő akkor tapasztalta ezt (a valódi szerető érintést, közeledést) meg először életében. Ezek után be is szivatták a pornóiparba is egy másik karakterrel persze. Mindegy attól nem féltettem annyira. Az túl lehet élni ha időben otthagyja azokat akik erőszakoskodni próbálnak.
A köldökömet is meg kellett változtatni egyszer valamiért. Gertrúd az egyik nagynéném? Emlékszem most is hogy másképpen nézett ki a köldököm, betudtam annak hogy meghíztam. Ezért néztem meg hogy megnézzem rajtam vannak-e a kiegészítők. Ekkora ereje volt a csoportnak és tudtam hogy rájuk találtam. Belenyúltam a darázsfészekbe. Ott voltak a Miniben, is.
"Beszéljetek oroszul. Végül is az az anyanyelvetek. S ha valaki megszökne akkor is azt ogja hinni hogy oroszok voltak. Rólatok meg senki nem tudja hogy oroszok vagytok." "hmm hmm rendben igazad van."
---
Végül is megmozdult valami a városban. Csináltunk egy nagy tűztáncot ott lent a vénduna bejáratánál, legalább egyszer, azaz hogy ők csinálták, mert elég sok volt azért a beszéd a városban és már nem tudták csak úgy elsimítani a hullámokat. De ott voltak ők is. Az a vizus tanár a nagy szakállával, meg egy két tanárnő. Valaki odajörr hozzám és rám röhögött nyíltan hangos szóval mondta: "Péter ez ennyi. Egy pár ilyen kis tincitánci szalonnasütés, meg tűztánc és vége. Minden megy vissza a régibe." Ennyire magabiztosak voltak. És igazuk volt. Tényleg elült a dolog és kicsit később folytatódott minden. A gyerekek sorba eltűntek és még az emléküket is kiradírozták a szülők és az iskolák mindenki fejéből és a kartonokról. Azt csináltak amit csak akartak. A legtöbb polgár pedig a delejes álom különböző fokán beletörődött és ment az árral.
A sekó megcsinálta az öndeterminációs gyakorlatot hiánytalanul, sőt extra gyakorlatokat is csinált, mert szégyellte hogy az apja olyan csúnyán felsült anno és nem gyakorolt. Ezért is kiválóan pár mondatban összefoglalva emlékezett hogy mit mondtam pontosan ezekről a megközelítséi módokról a közös tudattal kapcsolatban.
És a körbkérdezettek között ott volt Tibor Etele magántanuló, és ő hazudott - bár tudta hogy nekem nem lehet hazudni s ezt mondta: "Hát emékszem valamire, de erre nem." hazudott. Pontosan tudta miről beszélek sőt ő többet is tudott. És ezzel nem volt egyedül akkor.
Azután beugrott valami afrikáról is. Ott találkoztunk a kollárékkal, ruben, még egy pár ember, mindenki úgy tudta mi is sátánista szertartást tartunk ott, de egy birkapörköltig jutottunk és stratégiát beszéltünk meg arra vonatkozóan hogyan tovább. "És hogyan győzzük meg őket arról hogy tényleg sátánista szeánszot csináltunk, ha őket sem lehet átverni mert rájönnek ha valaki hazudik." Hát rituálisan fogjuk levágni a birkát és úgy tároljuk hogy véráldozat volt.
A Sanya apja azért vágta olyan pontosan a diszót és szépen, mert ő is megérezte a húson ha az állat sokat rettegett és szenvedett, egészen egysezrűen más lett az ízre. Tulajdonképpen akik elvégezték és tovább is gyakorolták az önmeghatározós gyakorlatot azokra ez a fajta delej nem hatott, vagy ha hatott is mindig maradt egy elegendő mennyiségű racionalitás bennük arra nézve hogy mi a valóság és mi az amit meg akarnak tenni és mi az amit nem.
Ezek között a figurák között még ma is sok olyan van akivel kapcsolatban bizonytalan vagyok. Sokat segítettem minden oldalon - főleg mert senki nem akart tenni semmit a jó oldalon - viszont ez azza járt hogy a gonosz szándékúak is iszonyú sokat fejlődtek az átverés művészetében.
Közben gyakorlatilag azok akik úgy tettek hogy mellettem vannak elárultak vagy kezdettől fogva ellenem voltak és csak kémkedtek utánam. És azok közül akik pedig kezdettől fogva vadásztak rám lett egy csomó aki meg segíteni kezdett, mert rájött hogy én tényleg állom a szavam.
Végül is a világ két csoportra oszlik ma. Az egyik csoport a mit sem sejtő birka. A másik csoport meg állandóan szerepeket vált és öl, menekül, hazudik és jelen pillanatban összefogott ellenem, mert én vagyok az egyetlen aki mer és tud beszélni arról mit is művelnek valójában.
A kovács pl azonnal tudta hogy egy sokkal erősebb ellenféllel hozta össze az élet mihelyst kiszabadultam a körből. Azt gondolta onnan senki sem tud kijönni csak akit kienged. Tévedett és azonnal cselekedni is kezdett. Végül azt mondta elengedi az összes emberét. Az olyanokat akiket én kerestem. És ugyanebben az időben elindított ezeknek egy iskolát. Gyakorlatilag átnyergelt valami hihetetlen tempóban. viszont a céljait és az elveit nem adta fel soha. A zseni iskloa rendjének kidolgozásában is kérte a segítségemet. De azután mindenbe beletette a saját kis csavarját, amitől ugyanúgy járt minden mint eleddig amit csináltam. A feje tetejére állították és eltérítették attól az iránytól amit én szerettem volna kersztül vinni - s mindeközben a tömeg felé ők volta a sztárok sőt még az értelmiség is tapsolva üdvözölte a programot - ami persze az enyém volt letagadva, de a megvalósításnál már belekerült a csavar...
Akár az összes fejlesztés amit csináltam.
Mire leért ide csak egy rakás sazr lett belőle. Úgyhogy egy idő után olyan dolgokat kezdtem el csináni amiket otthon is el lehetett készíteni. A fiatal kis zsenik meg azt hitték és ma is azt hiszik hogy okosabbak mint én - de még együtt sem értek a nyomomba se. Bizonyos területeken fejlődtek, de még mindig egy darab szart se értenek abból amit én csináltam, csinálok és azért nem mert szarháziktól tanulnak és azokkal vannak körülvéve.
Csináltam egy rajzot abban a suliban amit azután összevágtam darabokra. Erről az egyik tanár készített egy videót. Amikor összevágtam atanár odajött és megkérdezte miért rajzoltam először és miért vágtam össze? hiszen így senki ne nézheti meg a rajzot...
Ezt feleltem: "A rajzot szeretettel rajzoltam és belerajzoltam a valódi szeretet üzenetét. Ha valaki csak egy pici kis darabot talál meg ebből az egészből, mégis megkapja a teljes üzenetet."
---
Tévedtem. Mint annyi mindenben.
---
"Fiam. Ez meg fog történni. Láttam. összefognak ellened. Mind."
"Akkor nem érdekel. Szarok rá. Semmi értelme akkor."
"Nem fiam. Csak gondoldd végig és készíts egy tervet, segítek."
---
Kiirányítottak az erődbe, mert legutóbb át tudták variálni az emlékezetemet ilyen módon. Csak hogy jól járjanak. És elüljön a dolog a városban.
---
"Fiam he te ilyen magabiztos vagy akkor a legerősebb sátánista fészekbe foglak telepíteni. ott megmutathatod."
---
Töredékek, foszlányok, cselek, felépített karakterek, üzenetek, állandó kettős hármas beszéd, nekem legalább négy rétegben megy a kommunikáció néha. Olyan a fejem mint egy átjáróház. Egy réteg meg csak figyel a nemzetközi szinten megjelenő triggerekre.
Csak néhány ember tanított vissza és adott vissza abból amit betettem a közösbe. A legtöbb csak kivett és kivett és amit kivett arra használta használja hogy a többieket elnyomja, kényszerítse és kifossza, megölje. Csupa szarházi.
---
Azt monsják a háttérből arcátlan hangok hogy működik. kinek működik és mi?
Kijött a mágnesfegyver. Na ezt nevezem tempónak, ezt már szeretem...
Csak nyomjátok hadd pörögjön, akkor legyen aminek lennie kell.
Volt egy csávó aki az egyik ilyen tűztánc után rájött hogy tudja irányítani a vaddisznókat.
Volt egy lány egyszer az egyik padon aki megszólított - úgy - jelezte hogy ő hallja a gondolataimat. Igen. ajándékba megtanítottam arra hogy hogyan tud a kutyája szemével látni. Egy pár perc alattmegtanulta. Nemrég láttam. Szólt is megint, de nem fogtam fel a dolgot. Mintha ez is késleltetve lenne a fejemben. Nem mintha vágynék ezekre a trökkökre. Sajnos túl sokat láttam már ahhoz hogy ne legyek annyira kíváncsi.
Dani kétségbe vonta hogy lehet telepatikusan is beavatni valakit a sátánizmusba. Ha nem tér magához akkor úgy jár mint Billy kapitány.
A zexdéri tulajdonképpen most is a zsidó világuralmi törekvéseket szolgáljam int akkor is tette, csak be akart szivárogni és meg akarta tudni milyen modern technikák vannak, ezért úgy csinál mintha segítene nekem, pedig soha egy pillanatig nincs szándékában, de mégis beszél - igaz nem mondja el a dolgokat ahogy voltak, de beszél és így mégis kiderül egy pár dolog aminek ki kell jönnie.
---
Mikor lesz már ennek vége?
"És még most is onnan is ő irányít."
---
Nincs kiskapu. Az Öreg meg én készítettük el végül is el a végső tervet. Ehhez ti kevesek vagytok. És nem azért mert rosszak a képességeitek, hanem azért mert azok lesznek a legerősebbek akik a helyes irányt követik. Az irány az amiben ti gyengék vagytok. A cél szintje az önző és önös dolgokon nem vagy alig mutat túl, ha szélesítitek a célkört akkor se terjesztititek ki elég szélesre, soha sem addig ameddig mi elmegyünk. És e miatt fogtok elbukni. nincs olyan hogy de te nem. Ha én nem akkor ti sem, sehogy. És azért nem mert én vagyok a legtetején a természetes hierarchiának. Ha ezt nem tsztelitek akkor a természet megtanít bennetek a tiszteletre. Én meg kicsit alátok gyújtok addig.
---
És akkor amikor üvöltöttem hogy sátánisták ölik a gyerekeket a Duna túloldalán és segítsen valaki. Akkor senki sem mozdult meg. Kivéve egy kis csapatot a Miniben.
Ők voltak az egyetlen akik odahívtak hogy igen ők segítenek. Némelyikük tényleg akart tenni valamit némelyikük meg csak azért volt ott hogy lássa mire megyek ezzel a falattal és hogy jót szórakozzon. De megmozdultak. És ezért hálás vagyok.
