Wong Kar Wai A nagymester című filmjét néztem meg aminap.
Hát ki kell jelentenem, hogy hosszú idő óta nem láttam már ennyire jó filmet. Ugyan egy interjúban Wong KW kijelentette, hogy nem akar olyan röpködős, elszállt kung-fu filmet csinálni, mint amivel Hollywood elárasztotta a piacot - mégis belekerült némi nemű "röpködés". De akkor is - az elképesztően szép kosztümök amiben a szebbnél szebb kínai nők pompáznak; a kung-fu mozdulatainak elépesztő szépsége és változatossága - és mindenek felett a mondanivaló, a nem túl bőlére eresztett szövegben megjelenő filozófia és az események mögött megjelenő történelmi háttér katarzisos élményt nyújtott nekem.
A kimondatlan események és az a fajta "különleges érzékenység" ami a látás nélküli érzékeléshez kell valós kung-fu tudomány, amit a nyugat a mai napig igyekszik eltitkolni a széles társadalom "tudata" elől - hiszen a hatalma áll és vegül bukik ezen. A kung-fu mesterek kettős világa is megmutatja magát a "sorok között" hiszen az Aranypalota, ahol a legjelentősebb mesterek találkoznak telis tele van a bérgyilkosokat képzők és a tiszta jellemű mesterek képviselőivel; kurvákkal és a legtisztább nőkkel - olyanokkal mint Ip Man felesége, aki tisztában van saját női hatalmával.
Ip Man a központi figura, többek között Bruce Lee mestere is volt és az ő nevéhez kötik a Wing-Tsun Kung-Fu kialakítását. Alakja sokat sejtető és a részeket egyesítő gondolkodása az egész harcművészeti közösség fölé emeli. A közösség minden tagja fekete vagy fehér - elismeri tudását és elfogadják a nagymesteri pozícióját. A tragikus szálon pedig a leköszönő nagymester gyermekeinek sorsát követhetjük - akik a kettétört, megosztott világ sorsában osztoznak: szenvednek és nem érik el a beteljesülést. Útjukat a pusztulás kíséri és a fájdalom. A film gyönyörű és még egyszer gyönyörű mind látványként, mind a mondanivalóját tekintve.
