Az Öreg csak ült ott kicsit zavartan, kicsit elégedetten azzal a ravasz mosolyával amitől mindig mindenkiben megfagyott a vér, mert azt is ezzel a mosollyal közölte ha épp kegyetlen módon meg akart kínozni valakit. És pont erre készült most is. A Gyerek csak nézett maga elé egy darabig. A lehetséges stratégián gondolkodott, majd a lelke összerándult a fájdalomtól.
- "Azt akarod hogy szeressem meg a kegyetlenséget. Ugye? Mert ez az egyetlen módja hogy beépüljek ebbe a csapatba..."
Az Öreg bólintott.
- "Csak az veheti át a helyem, aki képes megbirkózni ezzel a pár feladattal."
- "Ezt szándékosan csináltad ugye? Megtervezted hogy így kínzol meg mindenkit aki változtatni akar ezen a mocskon?"
Az Öreg csóválta a fejét, mosolyogva, de kicsit csalódva a Gyerek értetlenségén.
- "Nem fiam, nem. Tekintsd ezt másképpen. Az aki nálam nagyobb hatalomra tehet szert képes kell hogy legyen szeretni mindkét oldalt és képes kell lennie még így is a helyes döntés meghozatalára. Bármi legyen is az."
- "Ez baromság. És te is tudod hogy ez baromság. Nincs az az emberi psziché ami kibírja ezt az őrületet úgy hogy onnan visszajöjjön anélkül hogy végleg el ne torzuljon. És ezzel te is tisztában vagy. Ezer és ezer kísérletet végeztetek el, pontosan tudjátok hogyan kell ilyen szörnyetegeket létrehozni, megcsináltátok többször is. Ezek akiket te kreáltál, ezeket senki se tudja se megváltoztatni se megtalálni. Ezért csináltad őket, hogy rájuk építsd a hatalmadat. De kezdenek a fejedre nőni mi? Most kéne új szörnyeteg ugye? Ezeket is úgy kreáltad hogy egy másik szörnyeteggel nevelted őket fel ugye? Ismerem a módszereiteket. Tudom hogy erről van szó."
