Egy tyúkszerű madár tojt egy tojást a földre és ott hagyta. Nem költötte, mert nem volt megtermékenyítve. Felvettem örömmel, hogy akkor én ezt most megeszem, megfőzöm és lágytojást fogok enni. Eléggé lent voltam fizikailag, mert keveset ettem és a mozgás a kertben, a sok felfedező séta a környéken kimerített.
Épp csak nekiálltam volna a tojásfőzésnek, amikor kétségbeesetten megjelenik Naboo az ajtóban.
"Te meg akarod enni a tojást?" arcán torz kifejezés és valódi kétségbeesés.
"Erre gondoltam. Miért?" kérdem megilletődve félbehagyva a készületeket.
"De hát abból lesznek a kismadarak." mondja Naboo "Megölöd ha megfőzöd."
Kicsit elképedtem ezen és ne mértettem a dolgot. De letettem a tervemről, hogy megnyugodjanak. De pár másodpercre rá azért elgondolkodtam.
"Te Naboo, ti nem is tudjátok hogyan lesz a tojásból kismadár? Soha nem tanultatok erről?"
"Hát annyit tanultunk hogy a tojásból keltik ki az anyamadarak a kismadarakat."
"De Naboo a tojás önmagában még nem kismadár. Ahhoz hogy kismadár lehessen belőle kell egy apamadár - férfi és nő - aki megtermékenyíti az anyamadarat. Mi úgy hívjuk őket hogy a tojó az anyamadár a hím pedig az apamadár. Ha a hím nem termékenyíti meg a tojót, akkor a tojásból nem lesz egyáltalán madár."
Naboo és a barátnői akik közben odagyűltek érdeklődve és kissé tanácstalanul néznek rám.
"De akkor a tojó akkor is tojik tojást ha nincs megtermékenyítve? Miért tenne ilyet?"
"Igen a tojó akkor is tojik amikor nem lesz belőle kismadár, nem lehet mert a hím nem termékenyítette meg. Ez olyan mint a földi nőkné a menstruáció. Ők nem tojást tojnak, hanem vérrel együtt a megtermékenyítetlen petesejtek távoznak a méhükből. Ugyanígy a madarak is kitojják a tojást de otthagyják, mert nem lehet belőle kismadár."
"És ezt ők tudják hogy abból nem lehet kismadár?"
"Hát persze. Azért hagyják ott a tojást. Ha meg lennének termékenyítve akkor nem hagynák ott, hanem fészekbe tojnának és kiköltenék őket. Gondoskodnának arról hogy a tojás mindig melegben legyen és ép legyen és ne érje víz lehetőleg, mert akkor lehűlne. A kismadaraknak ezért az az első élményük a világról hogy az anyu ott van kint és ő adja a meleget. Ezért van az hogy ők így fejezik ki elsősorban a szeretetüket, amikor például magokat adsz nekik, hogy hőt adnak le. Én szoktam érezni néha ezt a hőt amikor elég közel vannak."
A lányok érdeklődve néztek és megnyugodtak hogy lemondtam a tojásevésről. De azért ez nem hagyott nyugodni. Nem azért mert mindenáron tojást akartam enni, hanem mert ne mfért a fejembe, hogy ennyire butusok legyenek ők akik sokkal de sokkal intelligensebbek mint mi a földön.
"Te Naboo, a tojás tulajdonképpen amikor nincs megtermékenyítve akkor az kaja, élelem a leendő kismadár számára. Legalábbis az ami benne van, abból alakul át, az táplálja a kismadarat ami csak akkor kerül bele, amikor a hím megtermékenyíti a tojót. onnantól már életet vennék el ha megenném, de ha nincs megtermékenyítve a tojás azt még ők maguk is megeszik ha nincs eegendő élelmük - legalábbis a kakasok, vagy a hímek biztosan... bár ezt lehet hog csak fogságban teszik amikor nincs lehetőségük más területen élelmet keresni."
"Ezt meg kell kérdeznünk a tudósainktól!" mondta Naboo és mind elkezdtek arra koncentrálni hogy megkérdezzék. Aranyosan kitágult pupillákkal hallgatták amit az épp ügyeletes tudós mondott nekik. Végül bólogattak és Naboo elismerte hogy tényleg nem ölök életet ha megeszem a megtermékenyített tojást. "De ez nekem annyira furcsa..." mondta "én nem tudnám megenni.
A végleteig tisztelték az életet és ezért nem ettek húst. Csak olyan lényeket engedtek a bolygólyukra akik nem gyilkoltak és vagy lemondtak a gyilkolásról. Még a bogaraikat is így válogatták ki. később megtudtam, hogy ennek nagyon komoly történelmi okai vannak. Ugyanis nem ez volt az első bolygó amit benépesítettek viszont az előzőek hatalmas társadalmi katasztrófákhoz vezettek és a közösségük elpusztult. Elpusztították önmagukat. De ezt csak később tudtam meg. Egyenlőre ott és akkor csak a tojás kérdés foglalkoztatott. Azon gondolkodtam, hogy tényleg a földön szinte minden a gyilkolásra épül és én már észre sem veszem annyira természetes a számomra. De a tojás ügyben megbizonyosodtam az igazamról. Nem számított élet elvételének ha megettem egy megtermékenyítetlen tojást. Elcsodálkoztam egy kicsit azon hogy tényleg miért is tojik egy tojó ha nincs is megtermékenyítve, s arra jutottam hogy talán az univerzum gondoskodásának egyik jeleként teremtett ilyen lelket, aki így táplálja a többieket.
"De Naboo, ti mit csináltok akkor ezekkel a tojásokkal?"
"Összegyűjtjük őket."
"És mit csináltok velük?"
"Összegyűjtjük egy raktárban és vigyázunk rájuk, hátha kikel valamelyik.. bár ezek szerint ennek semmi esélye sincs."
"Nincs hát. Megnézhetem ezt a raktárat?"
"Természetesen." s már fel is kerekedtünk. Elvezettek egy hatalmas hangárhoz. A "föld"től a tetejéig roskadoztak a tojások a polcokon. A bolygó öszes magára hagyott tojását összegyűjtötték az erre a célra épített robotjaikkal és ide hordták a csarnokba. Tojás hangár vagy tojás csarnok. A dolog annyira abszurd volt, hogy ne mtudtam napirendre térni felette. "Ne haragudj Naboo de ez annyira nagy hülyeség... és annyira furcsa nekem... ti akik akkor intelligenciával rendelkeztek ilyesmit tesztek..." S nevettem ezen a hatalmas butaságon. Elkésztő volt ennyi tojást látni egy helyen.
"És mit csináltok velük, hiszen egy idő után tönkremennek és felrobbannak maguktól?"
"Hát kiszámoltuk hogy ez mikor következik be és azokat a tojásokat átvisszük egy másik helyre, majd amikor összetörnek akkor felhasználjuk trágyaként a kertben."
Egyszerre töltött el tisztelettel az élet ilyen fokú szeretete és elképedéssel a nagyofú butaság. De nem tudtam rájuk haragudni. Pedig nagyon éhes voltam az elégtelen táplálkozás miatt, s mégis az élet végtelen tisztelete nem engedte meg hogy kinevessem őket. Tudtam hogy ezerszer bölcsebben mint a földi társadalmak bármelyike s most mégis megláttam egy butaságukat. Egyszerre annyira emberivé váltak előttem. Egyre jobban szerettem őket.
Később Naboo felkeresett a kis szobámban. "Megbeszéltük a többiekkel és tényleg úgy van ahogy mondod. A megtermékenyítetlen tojás nem tartalmaz életet, csak tápanyagokat. Felhasználható élelemként még mi is megehetnénk - azt mondták a tudósaink - de mi nem vagyunk rá képesek." mosolygott Naboo a bályos annyira emberi mosolyával amibe szerelmes lettem. "De te megeheted."
"És neked nem okozna rossz érzést ha megenném?" kérdeztem. És komolyan úgy gondoltam, ha bármi rossz érzést okoznék ezzel, akkor lemondanék a tojásevésről még akkor is ha a gyomrom félóránként kordult meg az állandó éhségtől.
"Nyugodtan megeheted. Most már pontosan tudjuk hogyan lesz a tojásból kismadár. Nagyon érdekes folyamat által. És pontosan tudom azt is hogy amíg nincs megtermékenyítve addig tényleg nem életről van szó hanem csak táplálákról." és már mondta is tovább, azaz mutatta is nekem a képeket és a képleteket amiket a saját tudományos nyelvezetükkel fogalmaztak meg rettentő részletességgel az anyagi részecskékig lebontva és még annál is tovább... Természetesen figyeltem mint mindig a legjobb tudásom szerint és természetesen egy idő után elveszítettem a fonalat. Még nagyon sok mindent nem értettem az ő tudományos szemléetükből. Egyszerre gondolkodtak a bolygó, az energia és az anyag szintjein és egyszerre többféle elmélettel is számoltak szimultán. A szimultán gondolkodás egyébként is náluk szinte alap tudati tevékenység volt. Egyszerre több különböző komoly bonyolultságú műveletet voltak képesek elvégezni fejben. Mindehhez mérten elképesztő volt, hogy egy ilyen egyszerű dolog mint a tojás-evés ilyen erőforrásokat kötött le tőlük. Egy seregnyi robot gyűjtötte a tojásokat nap mint nap és szállította a csarnokba majd átrendezte őket aszerint melyik mennyi ideje volt már ott. Elképesztő volt ez a dolog. És a megoldásuk is iszonyú gyors volt. Amint elterjedt a felvetésem összeültek és a legapróbb részletkig kielemezték ennek a ejleménynek az egész bolygó életére vonatkoztatott hatását. Kiderült hogy bizony sok erőt és energiát nyerhetnek abből ha ők is ennének tojást, még akkor is ha egyet ennének meg négyen. És szinte azonnal valaki kiszámolta hogy ez milyen következményekkel járna pár év és sok év távlatában. Persze ők nem földi időmértékeket használtak. Én mindig gondban is voltam mégha igyekeztem is megtanulni az ő mértékegységeiket, de nagyon bonyolult volt az ő léptékeikben számolni. A dolog egyre népszerűbbé vált. kiderült hogy még friss állapotában trágyaként is sokkal jobban funkcionálna, mint felrobbant állapotában. És a különböző számításokhoz több csoport is alakult, akik azonnal az összes felmerülő lehetőséget kivetítettek a lehető legtávolabi jövőre nézve.
Elkezdték felmérni milyen hatással lenne a tojásevés a saját testükre nézve több száz év távlatában. Mi történne a lelkükkel és a székletük hogyan változna meg, hogyan illeszkedne a bolygó élő rendszerébe ez a változás.
Most megint azt éreztem hogy a tojás körüli pillanatnyi gyengeségem - miszerint butának láttam őket egy pillanatra - mennyire nem állja meg a helyét és micsoda valós, felelős intelligencia működik a közösségükben. Ne méreztem mást csak végtelen tiszteletet és a földi emberek életének ócska kapzsi és felelőtlen sivárságát és törtetését, csörtetését a bozótban. Hozzájuk képest mi nullák vagyunk. Még értünk is hatalmas erőket mozgatnak meg - csak azért hogy segíteni tudjanak, hogy túl tudjuk élni önmagunkat, azt a pusztítást amit a Föld nevű bolygón magunk körül végzünk anélkül hogy ennek tudatában lennénk egyáltalán.
Sok ilyen apró de lényeges kérdésben véltem "a butaságukat" felfedezni. Elkezdtem módszeresen elemezni a szokásaikat és a szemléletüket, hogy tanuljak és lássam mik a különbségek és a hasonlóságok a földi ember pszichés működése és az ő emberi működésük között. Mert emberek ők is. Csak többet tanultak a világról mint mi. És pár bolygót már élhetetlenné tettek - mint később megtudtam - a saját hibáik révén. Tapsztalatból tudták hogy milyen tömegével pusztulni egy bolygón a saját ostobaságuk miatt. (Mi ezt még csak most fogjuk megtanulni az elkövetkező 20 évben. Akkor még 40-50 évre tippeltem, de a folyamat azóta felgyorsult.)
...
Később amint egyre többet tudtam meg róluk és a szokásaikról egyre nagyobb rálátásom lett a pszichéjük szerkezetére is. Tényleg emberek voltak. Csak jóval egységesebbé tette a gondolkodásukat a felelősség, a hosszú távú előrelátás, a tetteik következményeinek állandó elemzése és szem előtt tartása. Volt rá okuk hogy ezt hagyománnyá tették. Rengetegen elpusztultak ugyanis ennek hiányában. A vezetőik - mert voltak megbízott, bizalmat élvező vezetőik - felfedték a történetük sötétebb fejezeteit is. Sőt. Előttük elhallgatták a múlt és a jelen sötét fejezeteinek sok részét is, hogy fenn tudják tartani ezt az idilli állapotot.
"Péter nekünk is vannak gyilkosaink." mondja az egyikük. Csend volt. Emésztettem. "Vannak harcosaink, akiket olyan bolygókon képzünk ki ahol másképpen nem is maradhatnak életben, csak akkor ha ölnek."
És egyre bonyolultabbá vált a számomra az egész társadalmuk megértése. "De hogyan tudjátok ezt eltitkolni a többiek előtt? Hiszen mind telepaták vagytok és szinte azonnal elterjed minden amit felvetek az egész bolygó közösségében. Hogyan tudjátok ezt előttük mégis rejtve tartani? És főként miért teszitek ezt?"
Az aggodalom akkor már szinte gúzsba kötötte a szívemet. Megint hatalmas katasztrófa közeledtét érzékeltem. A titkolózás máshová nem vezethet ugyanis. De miután elmagyarázták pontosan megértettem az alapjait. Ugyanolyan elkerülő mechanizmusokat használtak mint amiket mi is használunk. A harcosok viszont tudták mit tesznek. Megpróbálták azokat megkímélni, akik a békét és az életet fenntartják és elkülönülve éltek, hogy ket megvédjék a gyilkolás okozta pszichés megterheléstől. Száműzetésben éltek és úgy is haltak meg, miközben azokért harcoltak akikkel szinte soha sem élhettek boldog békességben.
De ez ma már változik. Megértettk hogy ez nem tartható fenn. A gyilkolás valamiért belekrült az univerzum rendjébe és megvan a maga helye és ideje. Van amikor muszály gyilkolni, amikor kell. Viszont ennek is megvan a maga rendje. Ne mtehetjük meg bármikor és bármilyen indokkal. Viszont van amikor pedig meg kell tenni. És ezt mindegyiküknek meg kell értenie és tudnia kell a szabályait. Érteni. Ismerniük kell a saját pszichéjük teherbíró képességét és az a határt ahonnan őrült gyilkológépekké vál bárki aki ebben sok időt eltölt. Ismernik kell a gyors és fájdalommentes, kínzás mentes gyilkolás módszereit és ebben a legjobbakká kell válniuk, a saját és az általuk védettek pszichéjének védelme érdekében. De nem folytathatták tovább az elkülönülő és számüzetésben töltött életüket. A többieknek pedig meg kellett érteniük a gyilkolás szükségességét.
Sajnáltam és nagyon elszomorított ez a dolog. Akkor először is felmerült bennem, hogy inkább hagynom kellene ezt a Földi életközösséget elpusztulni, csak hogy ne kelljen megértetnem velük az itteni emberi közösség pszichés berendezkedését és a mi tudati "elszigeteltségünknek" a hatását, működésmódját. Akkor felmerült bennem hogy inkább hallgatok és visszajövök ide elpusztulni vagy elpusztítani ezt a rájuk is hatalmas veszélyt jelentő megállíthatatlanul saját vesztébe őrült módon rohanó hordát.
De később megértettem ezt is hogy a mi problémánk ugyanaz mint az övék. Csak akkor még nem láttam a rejtegetett részeket. De az ottlétem hatására megnyíltak és megmutattak mindent. Az ilúzió bennem is összeomlott, bár bennük ez sokkal komolyabb fájdalmat okozott. Én már öltem, sokat és sokszor. Ők soha.
Még ma is előttem van annak a nőnek az arckifejezése - annyira emberi volt... Annyira fájt neki, hogy a teste szinte kifacsarodott a felismeréstől. "Mi is gyilkolunk?" Csend volt és fájdalom. Rettenetesen éreztem magam, hogy nekem kell ezt a közvetítő szerepet vállalnom a harcosaik és közöttük. Hogy nekem kell összetörnöm az élet messzemenőkig kitartó tisztelőit szembesíteni azzal hogy nem maradhatnak életben, nem lennének életben a gyilkosaik nélkül. A gyilkolás nélkül. Sokuk szeretett volna ott helyben inkább meghalni. Éreztem. Érthetetlen ez a kegyetlenség az univerzum teremtőjétől. Számomra is megemészthetetlen. De valós.
Viszont sikerült megértetnem velük hogy én mire jutottam és ki is egészítették a megállapításaimat a saját tapasztalatukból fakadó tudással, sőt tovább is léptek belőle. Sokmindent én se értettem még akkor amit ők ot azonnal megértettek egy egy tapasztalatomból leszűrt megállapítás és törvényszerűség alapján. (Itt előkerült apu története, amior az Öreg megparancsolta neki hogy vigyázzon akkor az erdőkre ha azt szereti, de nem adott neki eszközt és hatalmat hogy meg is tudja valósítani. De ő mégis megoldotta trükkökkel. S amikor e miatt az Öreg rendszerének bérgyilkosai megpróbálták megölni mégis meg tudta védeni magát. Plusz erőt kapott az alapállásából fakadóan. Az lett az általam felépített és leírt kiképzés egyik alappillére.)
Az alapállás fontosságát például és az ebből fakadó erőt a saját energiaelméleteik alapján is igazolva látták több szempontból is. A felelősség vállalásának mértéke az élet tiszteletének a fényében... hosszútávra kivetítve, az univerzum öszes létformáinak figyelembe vételével... Ebből valós fizikai, pszichikai és egyéb erők fakadnak amikre a földi nyelvekben nincs szó, mert nincs tudás sem... mint a kanyini-re se a nyugati típusú fosztogató társadalmak nyelveiben...
---
Gyakorlatilag ugyanattól a problémától szenvedtek sok ezer éve, min amitől mi még csak most fognuk hatalmas veszteségeket elszenvedni, amivel még csak most kezd szembesülni a földi ember. Csak náluk ez másként jelentkezett, de az alapja visszavezethető nagyon hasonló gyökerekre. Náluk a telepátia amivel fogantatásuktól együtt élnek lehetővé teszi a ngyfokú empátiát ami sok problémát lehetetlenné tesz, ami nálunk van, de mégis volt közös terület.
Náluk nincs pénz. De vannak egyéni különbségek, de nincs olan típusú kapzsiság mint nálunk. Nincs olyan mértékű felelőtlenség náluk mint nálunk, de mégis jelen van a tagadás sok formája főleg a tudatukon (a közös tudatukon is) kívül helyezés, a kollektív felejtés. Ezt használták ki a velük érintkezésbe kerülő földi manipulátorok - azaz ezek közül azok, akik tudással rendelkeztek a közös tudat létéről és annak irányíthatóságáról. Az Öreg például volt náluk. Ő volt az aki elvetette velük a vizuális szemléltető eszközök használatát, mondván hogy "minek ez nektek? Hiszen azonnal látjátok amit a másik lát..." és nevetett... és mindenki nevetett vele nem is sejtve hogy az Öregnek milyen hátsó szándékai vannak ezzel... Mert a vizuális szemléltető eszközöknek igen is volt szerepe. Annak ellenére hogy mind telepata mégis vannak voltak közöttük is szellemi megértésbeli különbségek közöttük is. Sőt egyéni képességeik sem egyformák ugyanúgy mint ahogy nálunk is vannak ebben abban jobbak a másiknál. És ezeket a különbségeket, apró megértésbeli hiányokat küszöbölték ki a vizuális és egyéb szemléltető eszközeikkel. Szükségük van ezekre uganúgy mint nekünk - akiknek a tudata sokkal elszeparáltabb formában él egy "én" élménybe zárva, mint az övék, ahol az én egy sokkal rugalmasabban kezelt dolog volt. És van, volt nevük is egyénileg pontosan ezért. De az Öreg ? hatására ezt is háttérbe szorították, mert szerinte a közösség előbbre való mint az egyén... Pedig ezt is tudták hogy az egyén is fontos hiszen a sok egyén alkotja a közösséget... csak nekik az egyén élménye nehezebben megérthető velünk ellentétben akiknek meg a közös tudat élménye nehezen hozzáférhető a sok ezer éves tiltás és hazudozás eredményeképpen. A sok ezer éves fókusz levétel miatt. Az érzékenységünk eltompulása miatt. Pedig ott van.
---
Mi lesz? Ma már nem tudom. Csend van. Kihalt belőlem a remény. De tudnak ölni. És ölnek is. És most már azt is értik hogy ezek itt hogyan manipulálták őket. Sőt azt is megtanítottam nekik hogyan vonják ki magukat a sátánista szertartásrend és erő hatása alól. Hogy az hogyan működik. És most tanulnak a többiek, akik eddig távol kellett hogy maradjanak ettől a borzalomtól, ahhoz hogy most már a megoldásokkal együtt szembenézhessenek velük. Hogy kapjanak egy elképzelést ezeknek a helyéről és a helytelenségéről. De ezt egyébként tudták őrizték csak a tagadás jelensége miatt kitörölték a közös tudatukból, mert borzalmas. De idővel előkerültek a példák hogy itt és ott ez és ez történt ezt és ezt tettük és ilyen borzalmas következményekkel járt saját magunkra nézve... és ezért nem tesszük ezt többé...
Imádtam a gondolkodásukat. A felelős felnőtt gondolkodást ami valós szeretetre alapul. Nem mint ezeké itt körülöttem. Szeretnék még egyszer visszamenni. És meghalni ott. Táplálni egy gyümölcsfát a testemmel a kertben.
---
Testlát is megcsináltam belebújtam a bőrébe. Akkor is ugyanúgy manipuláltak folyamatosan minta Megyelejevnél csak a Teslának jobban át tudtam adni magam és ez ki is használták. Folyamatosan kérdezgettek midnenféléről és az volt a jelzés hogy de mosd meg a kezed 18 szor ha igen és a többi. Azután megpróbálták lejáratni a figurát, hogy idegbeteg és különc. Pedig sima hétközapi tiszta ember volt semmi ilyen allűrje nem volt. Szerette a humort de a humora pozitív volt és a trükkjeinek megmutatta és elmagyarázta a miértjét és a hogyanját is... Edison volt a szarházi és a társai akik az áram gyilkos voltát igyekeztek bizonyítani az emberek számára. Ezért is csinálták a villamosszéket - ők. Tesla pont hogy azon igyekezett hogy az emberekkel megszerettesse ezt a mindekt a testünkön belül és kívül körülvevő jelenséget és ennek törvényszerűségeit.
---
Amikor a csajok között elterjedt hogy először láttam gyönyörűnek a Naboo-t mert olyan ember módon először eltitkolt valamit majd megmutatta, de úgy hogy először unalmasnak láttam amit mutatott majd amikor megmutatta hogy közben még mi mást csinált akkor meg már lehetetlennek tartotattam az egészet... szóval akkor ők is kipróbálták...
A kertben a zöldséges ládákat pakoltam azzal, a kijelentéssel hogy én úgyis sokkal erősebb vagyok mint ők és ezt legalább akkor úgy csinálom hogy hasznosnak érzem magam. Fizikailag erősebb is voltam sőt... de ne szaladjunk előre. Ők tudnak levitálni dolgokat. Először megpróbálták a ládákat nehezebbé tenni, mint amilyenek, meg akarták fogni hogy ne tudjam felemelni, de úgy hogy ne vegyem észre... mentálisan... Én meg csak pakoltam őket... Feltűnt hogy egyre nehezednek és egyre fáradok, de mivel az én mentális erőm is kezdett bepkacsolni - a mesterem megtanított a használatára csak én meg megtanultam álcázni és elrejteni ezért tudat alatt kapcsolt be és csak akkor amikor kellett, egyébként meg izomból dolgoztam mint mindenki más a földön - ezért midig fel tudtam emelni őket. Ezután azzal próbálkoztak hogy kicsit megemelték nekem. Először csak picit majd az egyik ládát szemmagasságba emelték... akkor jöttem rá a fizikai pakolás lendületéből ocsúdva, hogy mi is történik... nevetve néztem a lányokra... "Naboo... segítség..." kiabáltam magamban fejben a távol lévő Naboo után... "Csábítanak a csajok..." ők is úgy néztek rám... azokkal a gyönyörű szemekkel, huncutul.. emberien... Naboo távoli gyöngyöző kacagását hallottam amint elérte a "hír"... "Tényleg erősebb vagy mint mi." mondták nekem és akkor még nem is értettem miről beszélnek.
De megkérdeztem hogy ezt hogy csinálják és mg tudnák-e tanítani nekem is? Elkezdték mutatni - úgy fejben.
És elkezdtem gyakorolni. Ezután egysze csak megpróbáltam egy hatalmas nagy darab valamivel ami földi környezetben mondjuk egy több tonnás konténernek felelne meg. Hirtelen valamiért bekapcsolt nálam a harcos és hatalmas lendülettel löktem a levegőbe a konténert. Az a súlyánál fogva iszonyú lendületet kapva a közeli lakóövezet felé tartott. Hirtelen kétségbeesetten kértem a segítségüket: "Segítsetek... Állítsátok meg gyorsan..." De nem volt idő. Hirtelen ötlettől vezérelve elképzeltem egy olyasmi kötelet ami a vadászbombázókat fogja meg az anyahajón. Az utolsó centimétereken sikerült megállítani mielőtt a lakókkal együtt összelapított volna néhány lakóhelységet. Nagyon megrémültem. Nem értettem mi történt. A testem remegett és az jutott eszembe hogy talán jobb lenne ha én nem lennék it és soha se jönnék ide vissza mert csak a pusztulást hordozom magamban. "Köszönöm hogy megállítotátok." mondtam az összecsődült kis tömegnek. "De Péter nem mi voltunk." "Mi?" "Megpróbáltuk megállítani de nem ment." "Nem is tudja hogy mennyire erős..." mondja valaki "Te állítottad meg!" "De nekem nem úgy tűnt mintha én lettem volna." "De nem mi voltunk hidd el, hisz mi miért hazudnánk?" Akkor kezdtem felfogni hogy az én mentális erőm az övékéhez képest is erős. Hogy az elméletem nem csak elmélet hanem valóság és az az erő amit megtapsztaltam nem egy külső segítségből fakadó erő hanem ténylegesen az én felelősségvállalásomból és az alapállásomból fakad, mindazonáltal hogy végig azt hittem hogy valaki kívülről segít, mert olyan érzés volt.
Ezek után a teremtésben és a pozitív áldásban próbáltam inkább kamatoztatni. Megmutattam nekik a vízzel végzett meditációt. És hogy milyen hatása lesz a paradicsomra amit meglocsoltam vele a kertben. Ezt már nem tudtam én magam megnézni, mert vissza kellett jönnöm. A kísérlet eredményét lehet hogy sose tudom meg, bár valamior elhangzott ilyen ígéret részükről hogy visszamehetek majd egyszer... bár lehet hogy ezt is felül kell majd bírálják majd. Addig marad nekem a remény... és az emlékek.
---
Azután miután visszaértem a Földre rájöttem hogy a tojás tulajdonképpen maga a petesejt ami megtermékenyül, ha van hím aki megtermékenyítse és borzalmasan éreztem magam, mert rádöbbentem hogy az éhség talán annyira elvette az eszemet hogy mindenképpen be akartam nekik bizonyítani hogy az nem gyilkolás a megtermékenyítetlen tojást megenni... De abból lesz a kismadár, ha megtermékenyül. De ha nem akkor táplálék lehet és nem számít élet elvételének, elpusztításának. Itt lent ez a fajta gondolkodás annyira távolinak tűnik de akkor ott annyira helyénvaló volt... velük. Még ha hibáztam is remélem megbocsátják nekem. És remélem helyesen döntöttek a saját mércéik szerint. Amikor ezt itt elmondtam persze a horda olyan körítést tett az egész köré, ami elképesztő - pedig az élet tisztelete volt a legfontosabb az egészből. Összegyűjtötték a magukra hagyott tojásokat és megadták nekik az esélyt hátha mégis megtermékenyült valamelyik. Mert mi van ha mégis?
---
Merthogy ők tudják hogy ennek van egy igen kis biológiai esélye és megtörténhet a "szeplőtelen fogantatás" nem sci hanem lehetséges bár az esélye igen igen csekély. De mégis ezért hajlandóak voltak egy hatalmas csarnokot megölteni több millió tojással amiket rendezgettek és figyeltek, hogy hátha megtörténik és kikel egy... Ez a fajta tisztelet az élet iránt engem mélységesen lenyűgözött és nem tudtam butaságnak tartani amikor megértettem. De azért később kitaláltuk hogy ezt igenis ki lehet deríteni hogy egy tojásból lehet-e kismadár vagy nem és ezt még az összeszedéskor is meg lehet vizsgálni. Úgyhogy kiegészítettük a tojás szedő robotjaikat egy vizsgáló funkcióval, ami kiderítette hogy a tojás terméketlen-e vagy lehet belőle élet. A többit pedig azt hiszem azóta megeszik ők is, mert azóta ők is többet edzenek fiziailag. Mert ennek is megvan a maga szerepe a psziché és a test kapcsolatában.
---
"He used to be smarter than this..." I do not need to be smarter than this. The playground is over. Those of you who try to play with me, going to be used as fertilisers. "How did we do?" Is it not tooo early to say anything? hahaha yes these guys involed nearly all have to go... and they will go...you did nothing yet... just filling your pocket but this ends shortl.
---
I posted this twice:-) You can see the changes...
---
This is only the worm up round the harder part comes later. They prepared a few things already so there will be a lot to do... I know it was hard even to get here... :-D Still there is a lot of demage iin this country's shared and individual psyché and there are so many dirty ones who has to go... We'll see.
---
hát ez itt siralmas... itt tényleg az van hogy az egész mehet a levesbe, s csak arra kéne koncentrálni hogy van-e közöttük olyan akinek érdemes még valami időt adni... kiszúrtam már egy mosóporos dobozt megint... nem mozdult rá senki...
...
Később amint egyre többet tudtam meg róluk és a szokásaikról egyre nagyobb rálátásom lett a pszichéjük szerkezetére is. Tényleg emberek voltak. Csak jóval egységesebbé tette a gondolkodásukat a felelősség, a hosszú távú előrelátás, a tetteik következményeinek állandó elemzése és szem előtt tartása. Volt rá okuk hogy ezt hagyománnyá tették. Rengetegen elpusztultak ugyanis ennek hiányában. A vezetőik - mert voltak megbízott, bizalmat élvező vezetőik - felfedték a történetük sötétebb fejezeteit is. Sőt. Előttük elhallgatták a múlt és a jelen sötét fejezeteinek sok részét is, hogy fenn tudják tartani ezt az idilli állapotot.
"Péter nekünk is vannak gyilkosaink." mondja az egyikük. Csend volt. Emésztettem. "Vannak harcosaink, akiket olyan bolygókon képzünk ki ahol másképpen nem is maradhatnak életben, csak akkor ha ölnek."
És egyre bonyolultabbá vált a számomra az egész társadalmuk megértése. "De hogyan tudjátok ezt eltitkolni a többiek előtt? Hiszen mind telepaták vagytok és szinte azonnal elterjed minden amit felvetek az egész bolygó közösségében. Hogyan tudjátok ezt előttük mégis rejtve tartani? És főként miért teszitek ezt?"
Az aggodalom akkor már szinte gúzsba kötötte a szívemet. Megint hatalmas katasztrófa közeledtét érzékeltem. A titkolózás máshová nem vezethet ugyanis. De miután elmagyarázták pontosan megértettem az alapjait. Ugyanolyan elkerülő mechanizmusokat használtak mint amiket mi is használunk. A harcosok viszont tudták mit tesznek. Megpróbálták azokat megkímélni, akik a békét és az életet fenntartják és elkülönülve éltek, hogy ket megvédjék a gyilkolás okozta pszichés megterheléstől. Száműzetésben éltek és úgy is haltak meg, miközben azokért harcoltak akikkel szinte soha sem élhettek boldog békességben.
De ez ma már változik. Megértettk hogy ez nem tartható fenn. A gyilkolás valamiért belekrült az univerzum rendjébe és megvan a maga helye és ideje. Van amikor muszály gyilkolni, amikor kell. Viszont ennek is megvan a maga rendje. Ne mtehetjük meg bármikor és bármilyen indokkal. Viszont van amikor pedig meg kell tenni. És ezt mindegyiküknek meg kell értenie és tudnia kell a szabályait. Érteni. Ismerniük kell a saját pszichéjük teherbíró képességét és az a határt ahonnan őrült gyilkológépekké vál bárki aki ebben sok időt eltölt. Ismernik kell a gyors és fájdalommentes, kínzás mentes gyilkolás módszereit és ebben a legjobbakká kell válniuk, a saját és az általuk védettek pszichéjének védelme érdekében. De nem folytathatták tovább az elkülönülő és számüzetésben töltött életüket. A többieknek pedig meg kellett érteniük a gyilkolás szükségességét.
Sajnáltam és nagyon elszomorított ez a dolog. Akkor először is felmerült bennem, hogy inkább hagynom kellene ezt a Földi életközösséget elpusztulni, csak hogy ne kelljen megértetnem velük az itteni emberi közösség pszichés berendezkedését és a mi tudati "elszigeteltségünknek" a hatását, működésmódját. Akkor felmerült bennem hogy inkább hallgatok és visszajövök ide elpusztulni vagy elpusztítani ezt a rájuk is hatalmas veszélyt jelentő megállíthatatlanul saját vesztébe őrült módon rohanó hordát.
De később megértettem ezt is hogy a mi problémánk ugyanaz mint az övék. Csak akkor még nem láttam a rejtegetett részeket. De az ottlétem hatására megnyíltak és megmutattak mindent. Az ilúzió bennem is összeomlott, bár bennük ez sokkal komolyabb fájdalmat okozott. Én már öltem, sokat és sokszor. Ők soha.
Még ma is előttem van annak a nőnek az arckifejezése - annyira emberi volt... Annyira fájt neki, hogy a teste szinte kifacsarodott a felismeréstől. "Mi is gyilkolunk?" Csend volt és fájdalom. Rettenetesen éreztem magam, hogy nekem kell ezt a közvetítő szerepet vállalnom a harcosaik és közöttük. Hogy nekem kell összetörnöm az élet messzemenőkig kitartó tisztelőit szembesíteni azzal hogy nem maradhatnak életben, nem lennének életben a gyilkosaik nélkül. A gyilkolás nélkül. Sokuk szeretett volna ott helyben inkább meghalni. Éreztem. Érthetetlen ez a kegyetlenség az univerzum teremtőjétől. Számomra is megemészthetetlen. De valós.
Viszont sikerült megértetnem velük hogy én mire jutottam és ki is egészítették a megállapításaimat a saját tapasztalatukból fakadó tudással, sőt tovább is léptek belőle. Sokmindent én se értettem még akkor amit ők ot azonnal megértettek egy egy tapasztalatomból leszűrt megállapítás és törvényszerűség alapján. (Itt előkerült apu története, amior az Öreg megparancsolta neki hogy vigyázzon akkor az erdőkre ha azt szereti, de nem adott neki eszközt és hatalmat hogy meg is tudja valósítani. De ő mégis megoldotta trükkökkel. S amikor e miatt az Öreg rendszerének bérgyilkosai megpróbálták megölni mégis meg tudta védeni magát. Plusz erőt kapott az alapállásából fakadóan. Az lett az általam felépített és leírt kiképzés egyik alappillére.)
Az alapállás fontosságát például és az ebből fakadó erőt a saját energiaelméleteik alapján is igazolva látták több szempontból is. A felelősség vállalásának mértéke az élet tiszteletének a fényében... hosszútávra kivetítve, az univerzum öszes létformáinak figyelembe vételével... Ebből valós fizikai, pszichikai és egyéb erők fakadnak amikre a földi nyelvekben nincs szó, mert nincs tudás sem... mint a kanyini-re se a nyugati típusú fosztogató társadalmak nyelveiben...
---
Gyakorlatilag ugyanattól a problémától szenvedtek sok ezer éve, min amitől mi még csak most fognuk hatalmas veszteségeket elszenvedni, amivel még csak most kezd szembesülni a földi ember. Csak náluk ez másként jelentkezett, de az alapja visszavezethető nagyon hasonló gyökerekre. Náluk a telepátia amivel fogantatásuktól együtt élnek lehetővé teszi a ngyfokú empátiát ami sok problémát lehetetlenné tesz, ami nálunk van, de mégis volt közös terület.
Náluk nincs pénz. De vannak egyéni különbségek, de nincs olan típusú kapzsiság mint nálunk. Nincs olyan mértékű felelőtlenség náluk mint nálunk, de mégis jelen van a tagadás sok formája főleg a tudatukon (a közös tudatukon is) kívül helyezés, a kollektív felejtés. Ezt használták ki a velük érintkezésbe kerülő földi manipulátorok - azaz ezek közül azok, akik tudással rendelkeztek a közös tudat létéről és annak irányíthatóságáról. Az Öreg például volt náluk. Ő volt az aki elvetette velük a vizuális szemléltető eszközök használatát, mondván hogy "minek ez nektek? Hiszen azonnal látjátok amit a másik lát..." és nevetett... és mindenki nevetett vele nem is sejtve hogy az Öregnek milyen hátsó szándékai vannak ezzel... Mert a vizuális szemléltető eszközöknek igen is volt szerepe. Annak ellenére hogy mind telepata mégis vannak voltak közöttük is szellemi megértésbeli különbségek közöttük is. Sőt egyéni képességeik sem egyformák ugyanúgy mint ahogy nálunk is vannak ebben abban jobbak a másiknál. És ezeket a különbségeket, apró megértésbeli hiányokat küszöbölték ki a vizuális és egyéb szemléltető eszközeikkel. Szükségük van ezekre uganúgy mint nekünk - akiknek a tudata sokkal elszeparáltabb formában él egy "én" élménybe zárva, mint az övék, ahol az én egy sokkal rugalmasabban kezelt dolog volt. És van, volt nevük is egyénileg pontosan ezért. De az Öreg ? hatására ezt is háttérbe szorították, mert szerinte a közösség előbbre való mint az egyén... Pedig ezt is tudták hogy az egyén is fontos hiszen a sok egyén alkotja a közösséget... csak nekik az egyén élménye nehezebben megérthető velünk ellentétben akiknek meg a közös tudat élménye nehezen hozzáférhető a sok ezer éves tiltás és hazudozás eredményeképpen. A sok ezer éves fókusz levétel miatt. Az érzékenységünk eltompulása miatt. Pedig ott van.
---
Mi lesz? Ma már nem tudom. Csend van. Kihalt belőlem a remény. De tudnak ölni. És ölnek is. És most már azt is értik hogy ezek itt hogyan manipulálták őket. Sőt azt is megtanítottam nekik hogyan vonják ki magukat a sátánista szertartásrend és erő hatása alól. Hogy az hogyan működik. És most tanulnak a többiek, akik eddig távol kellett hogy maradjanak ettől a borzalomtól, ahhoz hogy most már a megoldásokkal együtt szembenézhessenek velük. Hogy kapjanak egy elképzelést ezeknek a helyéről és a helytelenségéről. De ezt egyébként tudták őrizték csak a tagadás jelensége miatt kitörölték a közös tudatukból, mert borzalmas. De idővel előkerültek a példák hogy itt és ott ez és ez történt ezt és ezt tettük és ilyen borzalmas következményekkel járt saját magunkra nézve... és ezért nem tesszük ezt többé...
Imádtam a gondolkodásukat. A felelős felnőtt gondolkodást ami valós szeretetre alapul. Nem mint ezeké itt körülöttem. Szeretnék még egyszer visszamenni. És meghalni ott. Táplálni egy gyümölcsfát a testemmel a kertben.
---
Testlát is megcsináltam belebújtam a bőrébe. Akkor is ugyanúgy manipuláltak folyamatosan minta Megyelejevnél csak a Teslának jobban át tudtam adni magam és ez ki is használták. Folyamatosan kérdezgettek midnenféléről és az volt a jelzés hogy de mosd meg a kezed 18 szor ha igen és a többi. Azután megpróbálták lejáratni a figurát, hogy idegbeteg és különc. Pedig sima hétközapi tiszta ember volt semmi ilyen allűrje nem volt. Szerette a humort de a humora pozitív volt és a trükkjeinek megmutatta és elmagyarázta a miértjét és a hogyanját is... Edison volt a szarházi és a társai akik az áram gyilkos voltát igyekeztek bizonyítani az emberek számára. Ezért is csinálták a villamosszéket - ők. Tesla pont hogy azon igyekezett hogy az emberekkel megszerettesse ezt a mindekt a testünkön belül és kívül körülvevő jelenséget és ennek törvényszerűségeit.
---
Amikor a csajok között elterjedt hogy először láttam gyönyörűnek a Naboo-t mert olyan ember módon először eltitkolt valamit majd megmutatta, de úgy hogy először unalmasnak láttam amit mutatott majd amikor megmutatta hogy közben még mi mást csinált akkor meg már lehetetlennek tartotattam az egészet... szóval akkor ők is kipróbálták...
A kertben a zöldséges ládákat pakoltam azzal, a kijelentéssel hogy én úgyis sokkal erősebb vagyok mint ők és ezt legalább akkor úgy csinálom hogy hasznosnak érzem magam. Fizikailag erősebb is voltam sőt... de ne szaladjunk előre. Ők tudnak levitálni dolgokat. Először megpróbálták a ládákat nehezebbé tenni, mint amilyenek, meg akarták fogni hogy ne tudjam felemelni, de úgy hogy ne vegyem észre... mentálisan... Én meg csak pakoltam őket... Feltűnt hogy egyre nehezednek és egyre fáradok, de mivel az én mentális erőm is kezdett bepkacsolni - a mesterem megtanított a használatára csak én meg megtanultam álcázni és elrejteni ezért tudat alatt kapcsolt be és csak akkor amikor kellett, egyébként meg izomból dolgoztam mint mindenki más a földön - ezért midig fel tudtam emelni őket. Ezután azzal próbálkoztak hogy kicsit megemelték nekem. Először csak picit majd az egyik ládát szemmagasságba emelték... akkor jöttem rá a fizikai pakolás lendületéből ocsúdva, hogy mi is történik... nevetve néztem a lányokra... "Naboo... segítség..." kiabáltam magamban fejben a távol lévő Naboo után... "Csábítanak a csajok..." ők is úgy néztek rám... azokkal a gyönyörű szemekkel, huncutul.. emberien... Naboo távoli gyöngyöző kacagását hallottam amint elérte a "hír"... "Tényleg erősebb vagy mint mi." mondták nekem és akkor még nem is értettem miről beszélnek.
De megkérdeztem hogy ezt hogy csinálják és mg tudnák-e tanítani nekem is? Elkezdték mutatni - úgy fejben.
És elkezdtem gyakorolni. Ezután egysze csak megpróbáltam egy hatalmas nagy darab valamivel ami földi környezetben mondjuk egy több tonnás konténernek felelne meg. Hirtelen valamiért bekapcsolt nálam a harcos és hatalmas lendülettel löktem a levegőbe a konténert. Az a súlyánál fogva iszonyú lendületet kapva a közeli lakóövezet felé tartott. Hirtelen kétségbeesetten kértem a segítségüket: "Segítsetek... Állítsátok meg gyorsan..." De nem volt idő. Hirtelen ötlettől vezérelve elképzeltem egy olyasmi kötelet ami a vadászbombázókat fogja meg az anyahajón. Az utolsó centimétereken sikerült megállítani mielőtt a lakókkal együtt összelapított volna néhány lakóhelységet. Nagyon megrémültem. Nem értettem mi történt. A testem remegett és az jutott eszembe hogy talán jobb lenne ha én nem lennék it és soha se jönnék ide vissza mert csak a pusztulást hordozom magamban. "Köszönöm hogy megállítotátok." mondtam az összecsődült kis tömegnek. "De Péter nem mi voltunk." "Mi?" "Megpróbáltuk megállítani de nem ment." "Nem is tudja hogy mennyire erős..." mondja valaki "Te állítottad meg!" "De nekem nem úgy tűnt mintha én lettem volna." "De nem mi voltunk hidd el, hisz mi miért hazudnánk?" Akkor kezdtem felfogni hogy az én mentális erőm az övékéhez képest is erős. Hogy az elméletem nem csak elmélet hanem valóság és az az erő amit megtapsztaltam nem egy külső segítségből fakadó erő hanem ténylegesen az én felelősségvállalásomból és az alapállásomból fakad, mindazonáltal hogy végig azt hittem hogy valaki kívülről segít, mert olyan érzés volt.
Ezek után a teremtésben és a pozitív áldásban próbáltam inkább kamatoztatni. Megmutattam nekik a vízzel végzett meditációt. És hogy milyen hatása lesz a paradicsomra amit meglocsoltam vele a kertben. Ezt már nem tudtam én magam megnézni, mert vissza kellett jönnöm. A kísérlet eredményét lehet hogy sose tudom meg, bár valamior elhangzott ilyen ígéret részükről hogy visszamehetek majd egyszer... bár lehet hogy ezt is felül kell majd bírálják majd. Addig marad nekem a remény... és az emlékek.
---
Azután miután visszaértem a Földre rájöttem hogy a tojás tulajdonképpen maga a petesejt ami megtermékenyül, ha van hím aki megtermékenyítse és borzalmasan éreztem magam, mert rádöbbentem hogy az éhség talán annyira elvette az eszemet hogy mindenképpen be akartam nekik bizonyítani hogy az nem gyilkolás a megtermékenyítetlen tojást megenni... De abból lesz a kismadár, ha megtermékenyül. De ha nem akkor táplálék lehet és nem számít élet elvételének, elpusztításának. Itt lent ez a fajta gondolkodás annyira távolinak tűnik de akkor ott annyira helyénvaló volt... velük. Még ha hibáztam is remélem megbocsátják nekem. És remélem helyesen döntöttek a saját mércéik szerint. Amikor ezt itt elmondtam persze a horda olyan körítést tett az egész köré, ami elképesztő - pedig az élet tisztelete volt a legfontosabb az egészből. Összegyűjtötték a magukra hagyott tojásokat és megadták nekik az esélyt hátha mégis megtermékenyült valamelyik. Mert mi van ha mégis?
---
Merthogy ők tudják hogy ennek van egy igen kis biológiai esélye és megtörténhet a "szeplőtelen fogantatás" nem sci hanem lehetséges bár az esélye igen igen csekély. De mégis ezért hajlandóak voltak egy hatalmas csarnokot megölteni több millió tojással amiket rendezgettek és figyeltek, hogy hátha megtörténik és kikel egy... Ez a fajta tisztelet az élet iránt engem mélységesen lenyűgözött és nem tudtam butaságnak tartani amikor megértettem. De azért később kitaláltuk hogy ezt igenis ki lehet deríteni hogy egy tojásból lehet-e kismadár vagy nem és ezt még az összeszedéskor is meg lehet vizsgálni. Úgyhogy kiegészítettük a tojás szedő robotjaikat egy vizsgáló funkcióval, ami kiderítette hogy a tojás terméketlen-e vagy lehet belőle élet. A többit pedig azt hiszem azóta megeszik ők is, mert azóta ők is többet edzenek fiziailag. Mert ennek is megvan a maga szerepe a psziché és a test kapcsolatában.
---
"He used to be smarter than this..." I do not need to be smarter than this. The playground is over. Those of you who try to play with me, going to be used as fertilisers. "How did we do?" Is it not tooo early to say anything? hahaha yes these guys involed nearly all have to go... and they will go...you did nothing yet... just filling your pocket but this ends shortl.
---
I posted this twice:-) You can see the changes...
---
This is only the worm up round the harder part comes later. They prepared a few things already so there will be a lot to do... I know it was hard even to get here... :-D Still there is a lot of demage iin this country's shared and individual psyché and there are so many dirty ones who has to go... We'll see.
---
hát ez itt siralmas... itt tényleg az van hogy az egész mehet a levesbe, s csak arra kéne koncentrálni hogy van-e közöttük olyan akinek érdemes még valami időt adni... kiszúrtam már egy mosóporos dobozt megint... nem mozdult rá senki...
