Friday 21 September 2012

úgyis úgy lesz ahogy én akarom vagy...

megdöglötök.
Lehet gúnyolódni. Lehet cinikuskodni, nem lesz más választásotok. Felettetek akik vannak, már pontosan tudják miről beszélek. A fékeket tövig nyomják, de a rendszer nem vált irányt csak lelassult. Az alsóbb szinteken lévők meg nem értik mi van, nyomják erősebben a rendszert tovább.
A nyílt beszéd a VALÓSÁGRÓL - lenne a megoldás, de a sok hazugág között ez is elveszik. A piramis tetejére a pénzt helyeztétek és most megoldásként még egy szintet emelnétek a piramis tetejére... Nincs tovább. A legalsó szintek nem bírják már el még egy szint súlyát. És itt nem az emberekről beszélek. Nem csak az emberekről.
Nem figyeltek, nem próbáltok meg józanul gondolkodni. Ennek súlyos következményei lesznek. Azért élhettek, mert láttam még egy esélyt és nem pusztítottunk el benneteket. Ezt gyorsan elfelejtettétek. Kaptatok ízelítőt abból mekkora a hatalmunk. A mi hatalmunk óriási. A kiégett földalatti bázisok jelezték nektek. A földmozgások. Nincs hová elbújnotok. Ha elmentek a végső határig és azon is túl - lesz válasz. Pont kerül az ember sorsának végére. Az univerzum nem az agymosás törvényei szerint működik. A Föld csak egy kis pont benne és az ember még attól is kisebb pontocska. Ma viszont akkora a hatalma, amivel úgy tűnik nem tud élni sak visszaélni. Ezért be kell avatkoznia az univerzum erőinek, hogy megvédjék teremtményeiket.
Kutyagumi? Az idő engem igazol.
A piramis tetejére kizárólag a szeretet ereje kerülhet, ha az ember tovább szeretne élni ezen a bolygón. Ennek az alapelvnek tettekben kell megmutatkoznia. Ennek az elvnek, erőnek kell besugároznia az összes alatta lévő szintet. Ha nem indultok ebbe az irányba, mentek tovább a pusztulásba. A folyamat fokozatosan gyorsuló ütemben fog rosszabbodni.