Annyira de annyira messze vagyunk még bármitől is amit meg kell, el kell érnünk mindannyiunknak - különben végleg eltöröljük az életet itt ezen a planétán. Csak már látnám így vagy úgy. Szarok én már itt a türelemre meg a várakozásra, ez a hulladék kétlábú emberforma nem képes megérteni sem az alapvető problémákat - vagyis képesnek képes, de tagadásban van: ott a nappaliban az elefánt, de mégsem látja, mert nem akarja látni. Mert akkor változtatni kell. Bizony. Muszály. A következmény jön, nem fog elmaradni - még akkor sem, ha annyian elképzelhetetlennek tartják a vér patakokban való csorgását az utcákon. Tűz és vér. Víz és rothadás.
Alapvető. Elfáradtam. Nincs kivel beszélni. Aki érti amit mondani tudok az már cselekszik. Aki nem érti vagy nem akarja érteni, az meg le van szarva. Inkább maradok egyedül és teszem amit helyesnek tartok, mint patkányok és gyávák közösködésében résztvegyek. Előbb utóbb úgyis egymásnak esnek.
Hol van itt hely nekem? Megküzdök érte vagy helytelenül maradok. Helytelen. Mindennek megvan a helye és ideje. A probléma az ön készülékében van nem az enyémben. Ó igen. A nagyon okos, mindig vele van a gond. Megvédem a határaimat. Jogom van pihenni és dolgozni emberi körülmények között. Emberi ami mindenféle játszma és köcsögség és beszólás és lopkodás és tetűség nélküli együttmködést jelent. Nem kell jópofizni sem sőt szeretni sem kell enkem, de a tiszteletet megkövetelem, amit én is megadok.
Parancsolni akartok nekem? Értsétek meg azokat az alapértékeket, amik szerint élem az életemet. Egyébként kusti, beck off. Világos?
Mi értelme ennek? - remélem ti láttok ebben valamit mert én semmit nem sokat. Emlékezni? Minek? Nektek kellenek a titkok? Mit kezdenétek vele? Csak a pusztulásotokat hoznátok előbbre. Nem nem tud vele egyikőtök sem élni. Ennyi.
