- Figyelj a vonalra! Maradj a vonalon, nem térhetsz le róla!
A kisfiú igyekezett is. Az út szélén lévő 10 cm-es fehér vonalon kellett tartania a kerékpárt - koncentrációs gyakorlatként. Egészen jól ment, egészen addig, amíg egyszer csak egy színes pillangót nem látott meg pontosan a vonal közepén. Félrerántotta a kormányt. A trainer azonnal káromkodni kezdett:
- Mi a szart csinálsz? Maradj a vonalon!
- De ott volt egy pillangó.
- Fuck the butterfly! I can't believe you bastard.
...
Egy fekete 30 körüli ember volt kikötve térdrerogyva. Kezei hátrakötve, a szemein a kábítószer és az elgyötörtség jelei látszottak. Nem volt egészen magánál.
- Így. Most szépen elkezded feldarabolni. Kezd a nem létfontosságú szervekkell: fül, orr, ujjak. - mondta és egy éles késsel odalépet a sráchoz, majd levágott a bal füléből egy darabot. Tárgyilagos volt és észre sem vette a fiú jajjgatását. A srác közben magához tért és rémülettel vegyes iszonyattal könyörgött valami érthetetlen afrikai nyelven.
- Nem! Én ezt nem csinálom!
- Mi az hogy nem csinálod? ...A büdös kurva... - és elkezdte összevissza kaszabolni a fejét, a mellét, a vállait.
- Mi az hogy te ezt nem csinálod? Miért? - üvöltötte kaszabolás közben.
- Ez fáj neki! - kiltotta a kisfiú kétségbeesetten.
- Na és ha fáj neki? Hát azért csináljuk! - A srác nyaki ütőerét is átvágta, majd ahogyan a kötelékek is elszakadtak félrelökte a haldokló, hörgő testet.
- Na ez kész. - Mondta a trainer megnyugodva egy kicsit.
- De én is érzem a fájdalmát - üvöltötte sírva a kisfiú. A trainer elgondolkodva félrenézett, mit sem törödve a haláltusáját vívó fekete sráccal.
...
- Gondolkodás nélkül öl, de kikerüli a pillangót az út szélén.
- Tudjuk valamire használni?
- Van egy ötletem.
...
Egy napsütötte hegyoldalban feküdt a kisfiú. A jobb lábát kicsit behajlítva kezét a ravasz mellett nyugtatta. Izgatottan várta a pillanatot, amikor tüzelhet. Célbalövési gyakorlatot talált ki neki a tréner.
- Oké, mehet az első - szólt a rádiójába egy láthatatlan valakinek. A terep jobb oldalától a bal oldalig egy kis egyenes kiszáradt patakmeder húzódott. Alig 20 cm mély egyenes kis 1 méter széles pálya. A jobb oldalon egy deszkabódé a baloldalon egy másik. Hirtelen a deszkabódé mögül egy néger huszonéves fiú futott ki a másik deszkabódé felé. A két bódé között 50 méter lehetett a távolság.
A kisfiú megrökönyödött, amikor meglátta.
- Azt akarod, hogy lőjem le őt?
- Hát persze. Gyors és fájdalommentes. Nem fogod érezni te sem. Próbáld csak ki.
- De én nem akarom megölni őket.
- Rendben van. - majd kis szünet után hozzátette - akkor amelyik átér a másik bódéba azt mind megkínozzuk. Úgy ahogyan tegnap.
A kisfiú kétségbe esett. Nem volt más választása. Tudta, hogy a trainer úgy kínozza meg az embereket, mint ahogyan más a sajtos tésztát eszi.
A másodikat már lelőtte. A harmadikat is. A negyediket is. Az ötödiket is. A fekete férfiak kétségbeesetten rohantak az életükért. Volt amelyik cikázni kezdett, hogy átérjen - ő úgy tudta, hogy a túlélésért küzd. A kisfiú tudta, hogy nem hibázhat, mert a halálnál sokkal rosszabb, ha a trainer veszi őket kezelésbe.
A hatodik után már némi izgalmat is érzett. A vadászat izgalmát. Nem számolta tovább őket. Magában csak azon imádkozott, hogy mielőbb vége legyen a gyakorlatnak. Nem hibázott el egyet sem.
...
- Hogy halad?
- Úgy öl, mint egy álom. Puskával, késsel - olyan mint egy villám. Olyan figurákat csinál, amit még soha nem is láttam. Kombinálja az elemeket. Lehetetlen helyekről szúr. Nincs is sok más választása. A lövészetet még élvezte is...Hahaha - röhögött, elégedetten, mint aki a mesterművét dicséri.
- Nekünk egy kihallgató kell. Olyan mint ő. Gondolatolvasó.
- Nem megy. - A trainer elkomolyodott. A kisfiú a kocsi hátsó ülésén ülve is pontosan "hallotta" mit beszélnek, pedig 20 méterrel odébb húzódva lehalkították a hangjukat. A trainer visszanézett egy pillanatra a kocsira a kisfiú felé. Pontosan tudta, hogy mit jelent ez. Ha kihallgató kell, akkor az kell. Más nem. A fölösleges elemeket pedig el kell "takarítani". Rádöbbent, hogy a szivéhez nőtt ez a kisfiú. Soha nem volt még olyan tanítványa, aki ilyen gyorsan tanult volna. Sokmindent csak úgy kitalált magától.
- Nem tud kínozni. - mondta. - De amikor kérdeztem miért nem, azt mondta: "Azért, mert ő is érzi a fájdalmat!"
- Nem azért, mert nem tudja megcsinálni.... - Érted? ... Egy gondolatolvasó.
A másik fekete ruhás alak elgondolkodott. Látszott rajta, hogy valami történt vele belül. "Érzi a másik fájdalmát..."
- Jól van meglátjuk mi lesz.
A trainer megörült. Nem kell elpusztítania a kisfiút. Valamiért nem akarta ezt megtenni.
- Vigyétek vissza a családjához. És töröljétek az agyát. Majd kitaláljuk, hogy mire tudjuk használni. Később visszatérünk rá.
A fekete alak nem beszélt sokat. Miután így döntött, azonnal fordult is és autójába ülve elhajtott.
A kisfiú közben kiszabadította valahogy a megkötözött lábait. A kezeit szorító gúzst még nem sikerült eloldania. A trainer pedig közeledett az autóhoz. A csomagtartóból kivett egy vattacsomót, majd ráöntött valamit. Ezután odalépett a hátsó ajtóhoz és kinyitotta. Az első meglepetéséből rögtön egy sarokrúgás repítette hátra. Persze pocakos volt, de hétpróbás gazember, aki több harcművészetet is elsajátított.
- Mit akarsz csinálni velem? - kiáltotta dulakodás közben a kisfiú.
- Mész vissza az idióta családodhoz, és egy kibaszott faszverő lesz belőled, aki fél a kislányoktól és bevizel éjszaka, mert az emlékeidet kigyaluljuk belőled. Arra sem fogsz emlékezni, hogy valaha láttál engem. - sziszegte elkeseredett dühvel a trainer.
Leütötte a kisfiút és az arcára szorította a vattát. Ő megpróbált kiszabadulni, de nem bírt a trainer erejével - és a kezei is össze voltak kötözve.
