István a király

 A fosztogatás nem volt népszerű sehol sem, ahol az emberek átélték azt hogy kifosszák őket. A vonuló hadaknak nem nagyon volt könnyebb módja a hadtáp megszervezésének, mint kifosztani egy falut az összes élelméből és leölni őket. A hunok - ahogy a külföldi emlékszik rájuk, hiszen velük találkozott miközben portyáztak nyugaton és fosztogattak és gyilkoltak - sokat tettek azért hogy ne szeressék őket akármerre mentek a világban. Pontosan azt tették amit minden portyázó, fosztogató haderő csinált: kifosztottak, leöltek falvakat akármerre mentek. Mivel ez a legkönnyebb módja a nagyobb létszámú haderő ellátásának.

Erről hallgat minden történész és történelem könyv. Ez még akkor is így volt amikor saját területeiken haladtak keresztül. Akkor is szükségük volt élelemre és mivel mozogtak, ezért termelni nem tudtak, a vadászatra se nagyon volt idejük - bár azt azért mindig megtartották. Ilyenkor jobb esetben fizettek a rablott kincsekkel.

Az erőszakos fosztogató léthez szokott katonák, békeidőben nehezen foltak földművelésre foghatók, a békés letelepedett lét sokszor nehézséget jelentett nekik. Problémát jelentettek az ilyen léthez hozzászokott hátországoknak. Erkölcsileg, lélektanilag a letelepedett embereknek volt előnye, hiszen ők többnyire békében éltek a környezetükkel és önmagukkal. Ez pszichikai erőt jelent, magabiztosságok és erőt ad bármi ellen ami ezt a békét és egyensúlyt meg próbálja bontani semmisíteni. A hódító fosztogató csoportok idegenek a tájon, behatolók - spirituálisan hátrányban vannak. Örömük és sikerük a pusztításban van, mások maguk alá kényszerítésében.

István a letelepedett népekre épített, Koppány és köre hódítani akart. István garanciát jelentett a nyugat számára, hogy nem indul több hadjárat a kárpát medencéből nyugatra. Ő ezért élvezte a nyugati uralkodók támogatását. Uralkodását viszont nem tudta megszilárdítani anélkül, hogy bizonyságot ne tett volna arról, hogy a vérhagyományt (őseink hitét) tiszteli. Ezért bemutatott nyilvánosan is egy nagy áldozatott. Isván rejtve akarta tovább vinni a vérhagyományt, Koppány teljesen nyíltan akarta gyakorolni azt. A nyílt véráldozatok gyakorlása bizonyítottan kezdett visszaütni a véráldozókra. Időszámításunk szerint 1000 körüli időszak volt az a határ, amikor az uralkodó réteg tudatosan elkezdte elrejteni, vagy valamilyen formában átalakítani az ősi véráldozati szertartásokat.

A véres esemény már nem papi, spirituális vezetői áldás alatt, sámánok, táltosok közreműködésével zajlottak, hanem a bakó, a pallosjogot gyakorló igazság szolgáltató, büntető hatalom oltalma, felügyelete alá került. Legalizálva lett a véráldozat, azaz a közösségeket uralma alatt tartó, helyi urak, kifosztók, helyi letelepedett kifosztók kiváltsága lett. A többi csak rejtve és illegalitásban gyakorolhatta.

Ez volt a lényegi különbség István és Koppány között. István belesimult abba a kereszténységnek álcázott hatalmi ideológia váltásba, ami a véráldozat sokkjával a közösségi tudatot és tudatalattit (felettit) befolyásolni képes erőt rejtve kívánta tartani és az illegalitásba kényszerítve a többit aki erőről bármit tudott, leszűkíteni próbálta azok számát, akik ismerték ennek jelentőségét és tudták hogyan hajtsanak embercsoportokat ezen keresztül.

Ezt a tudást próbálták kivenni a nép kezéből és hatalmi katonai erővel tiltani a használatát, miközben az uralkodók tovább használták. A pallosjoggal rendelkező, a kisbírókkal pergette a dobokat színpadias jelenetben, ácsolt emelvényen hogy mindenki jól lássa a fő téren, hogy sokan láthassák a halált és a vért... és miközben az áldozat vére folyt mondták (közvetítették) hangosan is és tudat alatt is a hajtás tartalmát. ("Engedelmeskedj! Vagy megöllek!")

A birodalmi építkezés viszont nem ment a nélkül, hogy a birodalmi vezérek ne vállaltak volna felelősséget az uralt közösség felé. Amelyik ezt nem tette meg az tönkretette a birodalmat, lázadást váltott ki és hosszabb távon halálát okozta, s sokszor az egész uralkodó családot ki is irtották a föld színéről, amelyik nem volt hajlandó ezt a felelősséget és kötelezettséget magára vállalni.

Az uralkodóknak voltak és vannak feladataik, amiket ha tetszik, ha nem el kell végezniük. Egy rejtett társadalmi szerződésnek kell megfelelniük, amit ha nem tartanak be akkor az ő fejük hull a porba.

Ezért lett szüksége az uralkodó fosztogató letelepült szarháziknak, a demokrácia.

A népuralom. Vagyis inkább a valódi uralkodói réteg elbújtatása. A római birodalomban tanulták meg, hogy a nyílt kényszerítés előbb utóbb visszaüt. Ezért kellett, ezért volt szükségük arra hogy az uraltakkal el tudják hitetni hogy ők uralkodnak, hogy szabadok.

Az egyik legegyszerűbb módja ennek, ha valakit addig kínzol, amíg az pszichikailag megtörik és a fejben, magadban kiadott irányító utasításokat telepatikus úton vagy triggerekhez kötve öntudatát elveszítve megcsinálja.

Pontosan úgy csinálták ezt mint ahogyan a kutyát szokták idomítani: egyik kézben a korbács másikban a jutalom. Amikor azt csinálta amit kell jutalmazták, amikor nem akkor ütlegelték a célszemélyt.

A magiszterek liktorai végezték a piszkos munkát. Letekerték a szíjat a fascio-ról amiben botok voltak egybekötve és egy fejsze. Elkezdődött az ütlegelés, és ha a célszemély nem hajlott a megiszter tudaton kívüli hajtására, akkor legutoljára a fejszével levágták a fejét. Megtörték. Betörték.

A liktorok is így lettek betörve. Miután megtörték őket azután ők csinálhatták ugyanezt másokkal, sok pénzért, javakért, szexuális kielégülésért, birtokért. És tovább csinálták a maguk alá kínzás tudományát hagyományát - a vérhagyományt.

Mindig az önkéntes áldozatnak van a legnagyobb ereje. A zsidók viszont kitalálták azt is, hogy a nem kell a saját gyermekeiket feláldozniuk, elég ha olyan gyermekeket áldoznak fel akiket szeretnek. A katolikusok tanítják is ezt a borzalmas őrültséget: hogy olyasmit mutass be áldozatként amit nagyon szeretsz. Viccesen aróól beszélnek, hogy pl ne egyél cukorkát és kínáld fel áldozatnak.

Szóval Istvánnal a Kárpát medence népei egy olyan úr alá kerültek, aki tovább tisztelte a vérhagyományt, de immár rejtve gyakorolta azt és másoknak megtiltotta és üldözte a nyílt áldozati szertartást gyakorlókat. Már akiről kiderült, hogy mit művel. Aki ugyanis ügyes volt, az el tudta rejteni - egészen egyszerűen áthajtotta a közös tudaton, hogy senki se vegye észre, ne lássa, ne emlékezzen rá.

István nem egyetlen és magányos képviselője volt ennek az iránynak. Beillszkedett egy világméretű folyamatba. A tudók - akik tudták és ismerték a közös tudaton (közös tudatalattin) keresztül való manipuláció erejét szervezték ezt a folyamatot. Pórul jártak ők maguk is, megölték őket és a gyermekeiket is, amikor nem tartották be a kötelezettségeiket és zsarnokokként önkényeskedtek a felelősségeik elhárítása és a kötelezettségeik elvégzése nélkül. Önvédelemből próbálták elrejteni, hogy mit hogyan csinálnak, másokat megakadályozni próbáltak abban hogy a technikát használják, a tudást továbadják és nyíltan gyakorolják, mert pontosan tudták, hogy visszaüt rájuk és megöli őket.

Ezt az alja is tudta egyébként, hogy a vér vért szül és a sok áldozat mindig háborúhoz és a közösség teljes pusztulásához vezet. Ezért kellett valahogy saját maguknak sját magukra igát húzniuk, valami féket vagy korlátot teremteni, mert egyébként ha elengedték a feladatokat és a kötelességeket, akkor csládostul kiirtották őket. Mindig. Ez alól soha egy ilyen közösség család kivételt nem képezett. Még akkor se ha valaki ezt megpróbálta bizonyítani hamis példákkal.

Szóval lett demokrácia ami nem más mint a hatalmi "elit" - akik tudják a tudatalatti befolyásolás trükkjeit és ismerik a közös tudat erejét - elbújása, elrejtőzése az uralt nép elől. Ezért kellenek a az egymást körbetulajdonló cégláncok is, hogy ne derüljön ki kik rejtőznek a kifosztó pozíciókban. kik az ingyenélő fosztogató zsarnokok. Így a nép elhiszi, hogy ők döntenek. Hogy van választás.

Röhej például ez a nemzeti konzultáció is... kapsz egy papírt amire fel van írva x számú kérdés és azokra mindegyikre két három válasz. Mindegyik előre meg van fogalmazva. Abból választhatsz.

De azt már ne kérdezd meg hogy hová tűnik el a csak élelmiszerből bevételezett kb 6000 milliárd forintnyi ÁFA (4 millió keresővel számolva, 6 millió forintot elköltve egy évben, átlagosan 25%-os áfával szorozva), amiben nincs benne az építőanyagok áfája, a benziné, és a többi szolgáltatásoké, csak az élelmiszerre elköltött áfát reprezentálja egyszerű konyhai számítással becsléssel... és nincs mellette a sok egyéb adó, az illetékek, a biztosaítások magánadója stb. A leglényegesebb kérdésre nem válaszolnak:

Ha látrehozunk egy közös kasszát, amibe mindenki dob pénzt és ez a pénz egy közös célra van szánva, akkor arról az egész közösségnek joga van tudni, hogy mire és hogyan lett elköltve az a pénz. Aki oda betesz annak joga van tudni, hogy ki vette ki és mire költötte azokat az összegeket. Különösen ha ezek a pénzek arra valók, hogy tiszta ivóvízet ihassunk, ehető élelmiszert ehessünk, legyen tűzoltásra szakosodott csoport, legyen egészségügyi segítség ha eltörik a kezünk, lábunk...stb. A pénzt kezelőknek maguknak kellene önként elszámolniuk azoknak akik a pénzt bedobják.

Nos hol működik ez így? Hahaha már azt is elhazudják hogy mennyi pénz kerül a kalapba, sok pénz be sem érkezik oda - egyből valamelyik szarházi sebében landol... és persze Ő nagyon jól menő vállalkozó, aki a saját erejéből hirtelen felfutott és legitim és hűű és hát szóval szarházi.

Ide jutott a rejtett vérhagyomány rendszere. A demokrácia. A keresztény vallással karöltve, akik tovább viszik - még ha szimbolikusan is - kivéve aki a gyakorlatban is - a vérhagyományt: "Krisztus vére... amely kiontatik mindannyiunk és az egész anyaszentegyház javára..." A kést meg már a rendőrök, a hivatalnokok, adószedők, pszichiáterek, biztosítók, kormányzati törvény kitalálók tartják a nyakadra.