megan boon, ládonyi

"Meg fog halni a karakterem."

"Jajj ne már... Miért? Annyira szeretem azt a karaktert."

"Én is szerettem, mert szép voltam benne, okos, erős... Kicsit hiányozni fog."

"Sajnos sokszor csak a szép dolgokra emlékezünk és a borzalmakat elfelejtjük. De idézzük fel a maga teljességében."

"Jajj ne már nem akarok emlékezni mindenre."

"De most ez fontos lenne nekem is, meg neked is."

"pfff... borzalmas dolgokra vettek rá abban a karakterben."

"például mire?"

"Hát... meg kellett kínoznom egy embert, akibe forró folyékony ólmot öntöttünk a szájába, ami lefolyt a torkán és kiégette a gyomrát. Valami kiállításra kellett..."

"Azt velem csináltad."

"Édes jó Istenem, miért?"

"Érdekes hogy csak erre emlékszel és csak bizonyos részletekre, azokra amik rossz fényben tüntetnek fel engem, de a valóségot hogy mit és miért csináltunk azt elfedik."

"De mi volt az? Miért vettél rá ilyen borzalmasságra?"

"Hát nem emlékszel. Az a fazon ugyanezt csinálta azzal az emberrel, aki a korai években odajött hozzám és elmondta hogy mit indított el, és hangos szóval beszélgetett velem és segített egy csomó mindenben. Ugyanezt csinálták vele a Redék. Ez a mocsok volt a segédje akkor. Azért csináltuk, azaz én találtam ki, hogy emlékeztessem a redet és bosszút álljak. És egyben megpróbáljak pszichikai nyomást gyakorolni red pszichéjére hogy hátha esetleg ettől megfordul vagy megcsömörlik vagy valami történik."

"De tényleg emlékszem. Most már?"

"És arra sem emlékszel hogy leszbikus masszásos pronót is csináltál abban a karakterben - azaz annak egy altérben?"

"Hát...de valami rémlik."

"Nekem úgy tűnt hogy nagyon élvezted."

"Hát élveztem is, méghozzá nagyon. De Péter az egy mesterségesen felépített karakter volt. Hosszú órákat napokat heteket gyakoroltam hogy felépüljön egy leszbikus személyiség a tudatomban és a testemben - de hiszen te is segítettél... erre meg te nem emlékszel - és az nem én voltam. Én voltam de egy felépített személyiségben ami valahol mélyen ott volt mögötte az énem is, de az nem én voltam."

"Igen. Most rádöbbentettél valamire. Mindig csak belülről látom ezeket a dolgokat és most kívülről is meg belülről is látom egyszerre valaki más szemén át. Ez nagyon nagy segítség most nekem. Igazad van. EGy idő után már el lehet veszíteni a valódi önmagammal való kapcsolatot. Én olyan korai életkorban kerültem bele ebbe a mesterséges világba hogy lehet hogy számomra már nem is lesz hova visszatérni. El kell majd döntenem ki akarok lenni és hogyan."

---

"Megölték a karakteremet amikor megmondtam nekik hogy elmegyek."

"És nem támadtak rád, nem próbáltak ténylegesen megölni?"

"Akkor a forgatáson nem, de utána az öltözőben igen. De nem ez volt az első alkalom amikor megtámadtak."

"De nem engedtél elfutni senkit ugye?"

"Nem."

"És mi a véleményed a többiekről?"

"Péter ezek mind összetartottak. olyan volt nekem közöttük mintha egy ufó lennék. Kívülállónak számítottam közöttük. Nem fogadtak be és ők mindig jól összedolgoztak. Ne tudd meg milyen mocsok dolgokat bevetettek...."

"Menjük végig a karaktereken. Nevabi?"

"Azt a lányt többször cserélték mint ahány zoknit elhasználtam amíg ott voltam. Szegényt agyondugták és meg is ölték szerintem akik játszották. Több alkalommal láttam hullaként."

"Ááá tudod mit nem is érdekel az egész. Végül is ismerem őket mind, nem akarok emlkezni rájuk. De azért annyit mondj meg ha volt olyan akire szivesen emlkezel, vagy olyan valaki a háttérbe..."

"Időnként mindnek volt emberi arca is... bár azután rájöttem hogy csak játszák az emberi oldalt is. Borzasztóak ezek az emberek. Olyanok mint egy üres tégely. Nincs személyiségük, csak valami tartók. Olyanná alakulnak amilyenné kell, és tényleg egyetlen dolog vezeti őket: a pénz és a hatalom."

---

"Be kellene építeni valahogy ezeket a dolgokat is a személyiségedbe."

"Ezeket az emlékeket?"

"Hát nem tudom. Legalább valahogy úgy hogy távoli emlékként előkerüljenek valahogy, mert ha nem jutnak fel a saját karaktered tudatába valamilyen kezelhető formában átveszik az irányítást, vagy inkább önálló erőre kaphatnak, vagy ami még rosszabb: valaki hozzáértő kezében irányító triggerként funkcionálhatnak. pl redék biztosan próbálkozni fognak ezzel, hiszen pont azért is csináltattak veled bizonyos dolgokat hogy triggereket ültessenek el a tudat és tudatalattidban - a későbbi irányítás végett."

"Á nem akarok ezekre emlékezni. Ezeket az emlékeket péter nem lehet feldolgozni ép ésszel. Esetleg valami távoli emlékként talán."

"De muszály valamit csinálni velük. Muszály beengedni a tudatodba, a saját tudatodba."

---

erről is sokat beszélgettünk, hogy mi az a saját karakter, a saját tudat. Amit magadról tudsz. Amin keresztülmentél, aminek hatására a karktered kialakult. Amit tanultál másoktól. De abból is miért és hogyan szelektálsz? MErt valahogyan szelektál mindenki. Bizonyos dolgokat megtanul bizonyos dolgokat nem. Bizonyos dolgok megérintik bizonyos dolgok meg nem. Ebből kikövetkeztethető a saját karakter. A saját "eleve elrendelt" irány... vagy fókusz? itt a nagy kérdés... nem jutottunk a végére persze.

Imádlak Zsuzska emlék.

---
kieg 2016 06 05 - Zsuzskát innen szedtem ki anno kortrijkból a mária nővérek főhadiszállásáról, ott van a vasútállomástól nem messze az egyik kisutcában az állomástól északnyugatra.