Vízzáró beton, szigorúan titkos

Napokban régi helyeket látogattam meg - újra jelentem - ki tudja hányadszor már. A baja melletti szegedi úti orosz laktanyában ami arra rém felé esik, egy eldugott kis épület saját kúttal, fürdővel lakóépülettel gyönyörű környezetben igazi kis paradiscsom volt annak idején. Apám elvitt egyszer egy ilyen körútjára. "Szigorúan titkos" mondta úgyhogy napokig utaztunk körbe az országban álarcban persze többször váltottunk álarcot is hogy biztosan senki se tudja hová tartunk, majd megérkeztünk a kiindulási helytől 15km-re lévő célponthoz.

Már igen kíváncsi voltam mi a fene lehet ilyen rohadtul titkos amit most meg fogok tudni. A zuhanyzó mögött külön kis bunkerben kapott helyet egy nagyon mélyre fúrt helyi kút, azaz pontosabban két kút egymás mellett. A kútból egy erős pumpa húzta fel a vizet egy tükörsima beton tartályba. Amikor odaálltunk az ajtóhoz az ügyeletes orosz tiszt kizárta az ajtó zárát és levette a lakatot, majd látótávolságon kívülre ment. Ők nem mehettek be oda. Nekik nem volt szabad. Csak mi mehettünk be, az Öreg emberei. Persze sutyiban be benézett egy két bátrabb tiszt, de ők meg nem láttak semmi különöset odabenn merthogy nincs is. Egy üres beton kamra és kész.

Én is csak néztem, legalábbis valami titkos rakétát, repülőt vagy valami egyéb szuperbunkert vártam mindenfélét előre képzeltem gyermeki fantáziám beindult a kémfilmek kondícionálásának következtében. amikor beléptünk az ajtón apám majdnem elnevette magát hangosan, de visszafolyotta és csak lefelé nézett és rázkódott a válla amikor az arcomra nézett. Nem beszélgethettünk hangosan, úgyhogy hang nélkül interurbán beszélgettünk.

"De hát itt nincs semmi." mondtam elhűlve és csalódottan.

 "Dehogy nincs. Nézz körül és mondd hogy mit látsz majd bólintok ha odaértél."

Körülnéztem és elkezdtem a listát.

"Hát itt van két vízszivattyú, van egy pár vasajtó, drótkötél, két kkét csiga amin a drótkötél fut - valószínűleg ezért nem nyílik ki az ajtó mert a drótkötél leugrott a csigáról, azután egy ovális helység vízzel félig telve, középen egy elválasztófallal." Apámra néztem alig bírta visszafolytani a nevetését rázta a fejét oldalra hogy még nincs vége.

"Nézd meg jobban!"

"De hát mi lehet akkor annyira titkos itt? Hát nézzük akkor, a terem alakja talán hogy íhy van beosztva vagy a beton hogy ilyen tükörsima..." apám azonnal bólogatni kezdett. "A BETON?" kérdeztem vissza még egyszer megint elhűlve. "Miért?"

"Hát ez a beton nem engedi át a vizet. Ilyen nincs sehol sem a világon. Ezt én találtam ki. Erről az ooszok se tudhatnak, azt mondta az Öreg."

"Vízzáró beton? Ez most komoly apám, ezért utaztunk napokig körbe az országon átmentünk vagy három váltóponton egy csomó pénzbe és energiába került az egész és mindez azért mert itt leugrott a drótkötél a csigáról és az oroszok nem tudnak e miatt zuhanyozni, és mert nem láthatják meg a betont? Mert az enm engedi át a vizet?"

Apám válla szinte folyamatosan rázkódott a nevetéstől és bólgatott. Én teljesen kiakadtam ettől. Elképesztő hogy ilyen piszlicsáré kis dolgok miatt hipertitkolóznak az Öregék és tulajdonképpen ez mindössze azért van mert valamelyik szarházi komoly üzletet csinál ebből a szarból, amiből azután persze pont az aki az egészet kitalálta egy rohadt fillért se lát, mert szigorúan titkos! Meg is mondtam apámnak hogy ez minden képzeletet felülmúló baromság. Annyira kiakadtam, hogy már menni is akartam. Visszaraktam a drótot a helyére és leellenőriztem hogy működik-e. A víz folyni kezdett, de apu gyorsan visszazárta az ajtót.

"Mit csinálsz? Fejezzük be és menjünk innen, nekem ennyi elég volt ebből az őrületből."

"Maradjunk még legalább egy órát itt kell maradnunk hogy ne fogjanak gyanút, valamit csinálnunk kell mintha dolgoznánk valamit."

"Jól van akkor kenjünk ide egy kis maltert ahová a fény esik, ha valaki benéz mégse a tükörsima betont lássa hanem egy vakolatréteget ami csak úgy fel van hányva a falra olyan oroszosan..." 

"Jó ötlet, keverj egy ki maltert azzal is megy az idő."

S dolgoztunk. Én szenvedtem és magamban dühöngtem (no jó hát akkor ez volt) meg dolgozott gondolkodott.

"De apu miért csinálod te ezt?"

"Hát pénzért."

"Milyen pénzért? Az Öreg soha egy rohadt fillért nem engedett hogy hazahozz."

"Hát ezért!" S benyúlt a zsebébe és egy vastag köteg zöld ezrest húzott elő."

"De apu ha ennyi pénzt ad, akkor hová lesz az a pénz? hiszen soha nem hozol haza semmi se belőle! Mire költöd el? Szerintem csak kiszedik belőled a többiek és röhögnek a markukba utána, mert neked meg letörli a z Öreg az emlékezeted és arra sem emlékszel hogy itt jártál. Csak kihasználnak bennünket mint mindig és a tikolózásra hivatkozva úgy vernek át ahogy akarnak."

Apu gondolkodott.

"Nem úgy van az. Azért mi sem most kezdtük ezt a szakmát, az Öreg hatalma nagy de még ő sem tudhat mindent...és gondolnunk kell a jövőre is."

De ez utóbbi félmondat már csak hosszú évtizedek után került elő az emlékezetem legmélyebb bugyraiból ahová elrejtettem, mert nagyon fontos volt eltitkolni hogy apu tartalékol a jövőre nézve.

Mert hatalmas terveink voltak amihez azért szükség volt anyagi forrásokra is.

"Szóval én eljövök ide és megcsinálom végül is könnyű feladat és lényegében majdnem veszélytelen ha betartom a közlekedési szabályokat..." s kacsintott.

Amikor befejeztük az erdőn át távoztunk csendben és halkan. Megint nyomolvasást tanított mint mindig.

Megint a végére rájött hogy mindent tudok, csak megint elfelejtettem.

"Honann tudod hogy én ezt tudom?" kérdeztem.

"Hát mert egyszer elmondom úgy hogy meg se mutattam hogyan csináld és megcsinlod úgy ahogy kell még azokra az apróságokra tekintve is helyesen amit csak akkor tudhat valaki ha már sokszor gyakorolta és tudja hogy miért fontos pontosan úgy csinálni, mert ha nem úgy csinálod ilyen és ilyen veszélyeket vonzol magadra...."

Közben persze úgy éreztem magamat mint egy ovodás aki most jár először az erdőben. De lassan eszembe jutott egy csomó minden. Rájöttem hogy tényleg emlékszem dolgokra és tényleg tanultam már ezeket, mert az nem lehet hogy csak úgy tudom hol kapar a nyúl és miért.
Apám akkor azt is mondta hogy:
"Ennyi."
"Mi ennyi? Akkor nem mondasz többet? Taníts még!" kértem.
"Mindent tudsz. A többi majd jön magától."
Nem értettem akkor. Később értettem meg. Hiszen csak pár dolgot mutatott meg újra. Hogyhogy tudok mindent? Semmit se tudok. Nem ismerem meg a bokrokat a fákat nem emlékszem a neveikre sem. Hogy lehet hogy mindent tudok? De később rájöttem. Abban amit addig elmondott benne volt az erdő az erdőben élő állatok, madarak, növények szeretete. És EZ A MINDEN. Az erdő szeretetét átadta, a többi meg majd ragad mint a kosz.

---

Emlékek, töredékek, múlt, jövő, jelen. Szomorúság, manipuláció, és a háttérben zajló véres azaz ma már csak halálos küzdelem, hiszen a modern technika lehetővé teszi a vértelen gyilkolást.

A homokos illancsi erdőben rengeteg nyom látható. A helyi állatok és az ÖRDÖGÖK akik az erdőt járják. A patás lábú ember azaz az Ördög nem nép hiedelem, hanem népi hagyomány. A gyilkosok, kémek, tolvajok jártak így lopva, titokban - őz, vaddisznó pataformát faragva fából és ezen gyakori nagyvadak lépéshosszát és lépésmódját leutánozva jártak keltek az erdőben "nyomtalanul" azaz a nyomaikat álcázva. Aki látott ilyen embert az hallgatott. Mindenki tudta hogy ez a titok olyan titok ami nem kerülhet ki, ezért a népmese világa tartotta számon. A magyar nemzet kincsei közé nem csak a népdalaink, népmeséink tartoznak, hanem a katonai tudás a lopózás a nyomkövetés, nyomeltüntetés, csapdakészítés, az erdő ismerete, a vadak élete szokásai, a bogyók, gombák, gyúgynövények, szent helyek, oltár dombok, áldozati helyek ismerete is. Ez a tudás az egyetlen valós és értelmes tudás amit egy nép felhalmozhat. Ma már elég kevesen őrzi és még kevesebben adják tovább úgy hogy nem vesznek el és nem tesznek hozzá semmit sem ami ne képviselné ugyanazt a tiszta értéket.

---

Valamikor az így lett... István a király előadásom körül, után alkottunk egy népdalnak látszó emlékeztetőt amit azután tanítottak is talán ma is tanítanak az iskolákban. mindenki mondott egy sort hozzá és így közösen alkottuk meg az egészet. Ugyan volt aki rejtőzködött és próbálta kihúzni magát csak egy szót hozzáadva minnél kevesebb legyen és ne legyen visszakövethető ki mondta. A dal így kezdődik:

Erdő, erdő erdő             - Ez volt apám sora, ő indította a dalt, elég jellemző a világ legjobb nyomolvasójára.
Marosszéki kerek erdő   - nemtomki
Madár lakik abban          - nemtomki

madár lakik tizenkettő     - ez volt az én sorom, itt már utalok az AA 12 lépésére amit már akkor a megoldásnak tartottam, de még korai lett volna és volt túl sokat emlegetni, mert a banda egésze semmit nem sokat értett az egészből...
cukrot adnék annak a madárnak - ez volt a csisztu sora, és lám mennyire árulkodó, már akkor előre vetítette mi og történni, persze azt akkor még ilyen pontosan én sem láttam, de már akkor tudtam hogy ő el fogja adni az ügyünket. Cukor - Ki terjesztette el a cukrot? Kereskedők. Zsidó kereskedők többnyire. Mi történt? most így utólag már jól látszik a csisztu eladta a képességeit az SZdsznek, azután hogy megértettem vele hogyan működik a véráldozati szertartás és miért használnak másokat a valódi sátánista "Nagyúrak"

 "De akkor mit tegyünk, én nem akarok áruló lenni! - mondta ő akkor és gyorsan meg akarta változtatni a dolgot hogy akkor legyen magot adnék annak a madárnak hátha akkor nem történik meg a dolog. Igen ő erős adó volt de nagyon gyengén állta a befolyásolási kísérleteket. könnyen hajlítható volt. "Hát amikorra megtörténik, addigra fel tudunk készülni rá és lesz egy tervünk mit csinálunk." Mondtam. Ha tényleg nem akarod megtenni, a szived legmélyéről, akkor lesz segítség is és ezt is fel tudjuk használni az előnyunkre. Ha a szived mélye mást mond akkor te áldozatává válsz a gyengeségednek, mert nem fogsz kellően védekezni- holott a védelem csak rajtad áll."

Az idő megmutatja ki kicsoda.

dalolja ki nevét - nemtomki

a babámnak -  ez volt a szikora, nagyon el akart bújni valamiért;
csárdás kisangyalom - nemtomki

érted fáj a szivem nagyon - nemtomki
Búza, búza, búza - ez volt a Bogár Laci; mondom neki azután hogy végigszaladtunk ki mennyire jellemző sort mondott hogy "tipikus közgaszdász" laci válaszolt rá mindjárt brillírozva: "Közgazdász, de természetszerető" . Nevetett mindenki. Kicsit olyan Yuri Bezmenovos volt a dolog:-D Apám meg piszkálta közben a fogát egy fogpiszkálóval és kacsintott interurbán "figyelj fiam, jól játssza mi?" Bogár KGB-s beépülő volt. Tudja is a számlák nagy részét, amit már talán el is énekelt és jelen pillanatban is talán szédületes tempóban megy a ahrc azokért a pénzekért... Egyébként most az erdőben pár napja ezt hallottam szó szerint: "Megjött a parancs a Bogárra." "És mi az?" "Kinyírni!" elnyújtva minden szótagra hangsúlyt helyezett a kövér tiszt tökéletes magyarsággal...

és a többire nem emlékszem egyáltalán sem a dalból sem a résztvevőkről.
Később elővettem ugyanezt a módszert angliában is a superdrugban is az abc betűzőszóinál mindenki mondott egy ilyen szót, és festettünk az udvarban. Ott is voltak akik próbáltak kibújni.

---

Próbálnak alájátszani a Hiromi ügynek is, de azért annyira nem vagyok hülye. A mi oldalunkról veszteség nélkül lezajlott a koncert. Persze ilyen figurákból legyártottunk egy párat és többen játszák. Ez nem csak minket zavar össze hanem őket is, mert nem tudják eldönteni hogy most hová lett az aki az előbb még itt volt... Ez időveszteséggel jár és kénytelenek tényleges kapcsolatteremtéssel kommunikálni - ahol bejön és most megnő a szerepe azoknak akik sok éve segítenek minket telepatákat úgy hogy ők maguk nem látnak és nem hallanak de mégis logikailag megértették a problémát és mellénk álltak segíteni. Volt is több technikai csapat akik minden típusú kommunikációt rögzítettek a helyszínene és környékén. Én fejlesztettem egy olyan technlógiát amivel egy ilyen koncertteremben még koncert közben is le lehet minden pisszenést hallgatni úgy hogy nincs bent egy darab elektronika sem, max néhány tükör...

De ez nekik kell akik nem hallanak és látnak azon a különös módon. És ebben ők sokkal jobbak is pont a miatt, mert nem kell annyi felé figyelniük, csak azt hallják ami elhangzik ténylegesen.

Ja megint előkerült egy pár ilyen "szórakozó" szarrágó is, akik azzal szórakoznak hogy tudják hogy én akkor is hallom ha nem mondják ki hangosan de erősen rám koncentrálva mondják amit mondani akarnak. Sokszor úgy buktam le hogy kipróbálták, hogy nembeszéltek ténylegesen hangosan, csak mozgatták a szájukat némán és úgy is válaszoltam mert én hallom - ha fontos persze ma már azért van szűrő. Azután azzal bővítették a repertoárt hogy fűtött beszélgetésekbe bolyolítottak valami olyan témval amiről tudták hogy fel fognak bosszantani és a hátam mögött gondolták csak a következő mondatot, hogy kizárják a szájról olvasás lehetőségét. Sokan megijedtek ettől a dologtól. Hát ez van. Ezért titkoltam, mert az ilyeneket bazári majomként szokták mutogatni a vásárban. Csakhogy én nem vagyok bazári majom és óva intek mindenkit attól hogy szorakozzák, mert az életével játszik még ma is. Nem azért mert én olyan agresszív vagyok hanem mert egy nemzetközi hírszerzési hálózat egyik fontos IRÁNYÍTÓJA vagyok még ma is (még akkor is ha az általam felépített rendszer önjáró, kell némi iránymutatás), és ezen a szinten egy két apró hiba vagy ilyen akadékoskodó ezrek életét kockáztathatja, amit bizonyos helyzetekben nem engedhetünk meg, tehát ilyenkor bizony bármilyen eszköz megengedett. És a nem hallók - akiknek ez poén lehet - könnyen belefuthatnak abba a hibába hogy éppen egy ilyen pillanatban akarnak majd velem "szórakozni" aminek igenis lehet halálos következménye rájuk nézve is. Szóval csak tessék csak tessék, most már minden felelősség tudatában vagytok mindannyian. Aki akar szórakozni ezen a szinten csak próbálkozzon. Ha nem hisz nekem megtanulja a saját bőrén.

---

Szóval Hiromiék hatan vannak és cserélgetik egymást. A felkészüléskor együtt építettük fel egy hosszú meditácós folyamatban közösen azt a meditációt ami a koncerten a katartikus élményt hozza a laikus számára is, aki nem tudja mi van csak "érzi". Egyébként nagyon erős volt. A városban az érzékenyek igen érezték szinte még uránban is. Nekem valahogy valami nem stimmelt benne talán inkább az hogy ugye ott volt egy rakás sátánista is, felépülők, "már nem ivók, még nem felépülők", és egy rakás szarházi is amit lehetett is érzékelni a koncert elején. Valamit tettek megint a kávémba is egyébként, de hát mindegy nekem... lehetett érezni a technikai stimulációt is olyan érdekes élmény, mintha egy láthatatlan búrát húztak volna a fejedre, amit csak te érzel, de öszekapcsol egy nálad nagyobbnak érzett entitással, amit nem ismersz - bár én igen és a trükkjét is tudom és függetleníteni is tudom magam az akarata alól, mert erősebb vagyok. Összegészében erős volt a mutatvány és mindenki számára egyértelműen mutatja melyik az erősebb meghajtó, a legerősebb meghajtó. És ez nem a vér, nem a félelem, nem a nemi vágy, hanem a tiszta, valódi cselekvő szeretet.

A másik oldalon volt veszteség - ha minőségét tekintem akkor tetemes, számban nem annyira.

---

Volt ott egy nagyon erős gyors csapat is szíriából. Én képeztem ki őket is. Nagyon jók. Az ő környékükön nincsenek is harcok egyáltalán. Miért? "Ha valamelyik ország hadereje akar ide jönni használjátok a többiek segítségét. Kaptok intelt ki akar ott üzletet húzi a háborúból és hogyan. Megkeresitek és megpuhítjátok. Tudjátok hogy kell profilt csinálni róla megkeresitek a gyenge pontját és megpuhítjátok, ha nem megy megölitek és a helyettesét dolgozzátok meg, addig csináljátok amíg megtaláljátok a döntéshozót. Így meg tudjtok védeni az otthoniakat. Viszont cserébe segítsetek a többieknek máshol. De vigyzzatok nehogy lépre csaljanak. Mindent keresztbe aksul ellenőrizni és ha kicsiny kétely van, halasztani új intel kör stb. Ismeritek a műsort.

"Well, now we gonna see some real show..."

...

"Nothing?"

"These are his friends too?"

Nem nem barátok, hanem a tanítványaim.

"A reakcióidejét azért nem csökkentette le."

"Persze az élete múlik rajta..."

---

Some real show... lesz neked is real show nemsokára.