Andi odajött hozzám egy kocsmai beszélgetés után.
"Én szivesen kipróbálnám ezt a nudizás dolgot, de szégyenlős vagyok. Nem tudsz valami félreeső csendes helyet ahol senki sem jár, de van víz, homok és lehet napozni?"
"Dehogynem. Itt a balparton ha mész lefelé a pandúron a part mellett akkor lesz egy igen pici pár négyzetméteres homokos rész egy kis tisztással és ráadásul egy gödör szerű hely két nagy bokorral a homok szélén. Egy kicsit visszafelé forog ott a víz is. kiváló hely. Senki nem jár arra, mert nincs erdészeti út se odafelé. Csak a parton kell menni."
"De nem jönnél el velem? Megmutathatnád hol van."
"De."
Lebattyogtunk egy gyönyörű nyári napon. Letáboroztunk s kezdtünk nekivetkőzni. A fürdőruhánál mindketten megálltunk elbizonytalanodva. Biztattam Andit hogy elfordulok és nem nézek oda. Levetkőzött anyaszült mezítelenre.
"Most már megfordulhatsz." - nevetett.
"Nem is volt annyira nehéz és jól is esik hogy megnézel." - folytatta.
"Megyek úszom egyet." mondtam s már csobbantam is a vízbe. Hagytam hadd élvezze a természetet úgy mezítelenül, hadd süsse a nap és lazujon el teljesen a napsütésben. Amikor visszaértem megálltam a vízparton. Gyönyörű volt. Fiatal izmos szép teste teljesen meztelen valóságában a kis öböl természetes és csendes magányában tejesen lenyűgözött.
Kisvártatva felült és rám mosolygott.
"Te nem dobod le a gyatyádat?"
"Hmmm, hát én is szégyenlős vagyok, valahogy."
"Na gyerünk, ez így nem fair, te megbámulhatsz engem meztelenül én meg nem? Te papoltál arról hogy mind a természet gyermekei vagyunk és nincs mit szégyelnünk a testünkön, nem?"
"De most csőbe húztál. De mi van ha felizgulok és feláll a kukim?"
"És mi van ha arra is kíváncsi vagyok..." - mosolygott incselkedőn - "Azt nem a termető teremtette?"
Nem volt több érvem. Ledobtam a gatyát és legyőztem a félelmeket amit a táradalomban szedtem magamra. A természetben ez így a bizalom légkörében egészen másként működött. A végigmért gusztálva.
"Gyönyörű a tested."
Hirtelen mintha áram ütött volna meg. Még senki nem mondott ilyet, s általában én szoktam ilyeneket mondani a nőknek. Most visszafelé működött.
"Nahát még senki nem mondott ilyet nekem. Ez furcsa. Ráadásul nem is vagyok egy címlapfotó. A feladataim miatt olyan izomzatot kellett kifejlesztenem ami a hosszú távú erőfeszítéseket is bírja kevés tápanyagbevitellel és elég rugalmas és gyors. Az ilyen izomzatban nincs semmi látványos. Ráadásul amikor itt vagyok fel is szedek egy két kilót mindig."
"Ugyan már. És egy nő nem mondhat ilyet egy férfinak?"
"Hát végül is de."
Őszinte volt és ezért is érte el bennem a legmélyebb rétegeket. Kicsit szétnyitotta a combjait, s teljesen egyértelműen kitárulkozott. Szinte azonnal elkapott az izgalom. Ő meg csak mosolyogva nézett, kedvvel tetőtől talpig a szikrázó napsütésben.
"Szeretkezzünk." - s megismételnie már nem is kellett.
...
Pár óra múlva kimerülve feküdtünk boldogan az összegyűrt lepedőn, a nap még mindig sütött szórta melengető szikráit ránk s el is aludtunk talán úgy egymást karolva mezítelenü az erdő szélén a folyó csobogását hallgatva, s a madarak énekének őrködése mellet.
Tudtuk mindketten hogy mit vállaltunk. Tudtuk hogy háború van, egy láthatatlan háború amiben sokan halnak meg nap mint nap, olyanok mint mi. Tudtuk azt is hogy nekünk ez van csak. Itt és most szeretni őszintén amíg lehet. És gyönyörű volt.
Egy kis idő múlva egy motoros csónak hangját hallottuk ami ezen a parton közeledett. Andival egymásra mosolyogtunk. Ő a hátán feküdt teste a víz felé. Aki csónakkal elhaladt a vízen előttünk az mindent láthatott. A nem zavartatta magát.
"Hadd legyen neki is egy jó napja, ki tudja fogott-e valamit is..." Nevettünk. Boldogok voltunk. A természet gyermekei voltunk.
---
Ma ott jártam. Odarajzoltam E jelét a homokba. Később rájöttem hogy őt is E küldte, hogy tartsa bennem az életkedvet, de akkor is a lány őszinte volt és erős. Nagyon erős.
Nem is tudják ezek a lányok, nők akik szerettek és szeretkeztek velem, hogy mekkora segítséget adtak az életemhez. Ahhoz hogy véghez tudjam vinni amit elkezdtem. Hogy bebizonyítsam a világnak hogy igen is a szeretet a legerősebb hajtóerő és ez az egyetlen alap amire sokáig fennálló társadalmat lehet építeni. Az összes többi meghajtóra épülő társadalom csak tüzijáték és mindazok megsemmisüléséhez vezet akik irányítják és részt vesznek benne.
Akikre vissza tudok emlékezni azokat mind szerettem. És akikre nem emlékszem valószínűleg azokat is szerettem. Ott és akkor, nagyon.
---
A Kristóffal ültünk egy vendéglőben. Az egyik ügynököm épp egy kövér álarcban és karakterben dolgozott. A Kristóf beszólt valami nagyon gonoszat neki. mondom hogy javítsa ki, mert ő az egyik emberem és nem tud lefogyni, mert a háj rajta álca és nem az ő teste. Azt mondja nekem: nem kér bocsánatot, és nem javítja ki. Nos ezért kapta a kövér szerepet hogy megtanulja mit művelt. Az az ügynök csaj azután majdnem belehalt az anorexiába, mert állandóan fogyózott. Csak azért mert a Kristóf nem volt hajlandó javítani a baromságát. A csaj értünk dolgozott és velünk.
---
S megint szex.
---
"Ki maradt még ki? - Aha ne bújj e, most te jössz."
S a csajok körbevettek hogy akkor most az én fantáziámat fogják megvalósítani és én leszek a középpontban. Azt gyakoroltuk ugyanis - azt próbáltam nekik emgmutatni milyen az amikor testileg az egész csoport egyvalakire koncentrál és az összes elme arra fókuszál, ráadásul cselekvően a nemi kapcsolódás terepén.
Szóval ciciágyon fekve az egyik lány a heréimet és a prosztatámat masszírozta a nyelvével, egy másik pedig a farkamat szopta. A többiek pedig az ágy szerepét játszották és a kezüket használták simogatásra.
Hát mit mondjak? Elájultam. Elveszítettem az eszméletemet egy pár pillanatra.
---
"Te érezted ezt?"
"Igen. Mi volt ez?"
"Nem tudom."
---
"Oké ugye itt mindannyian lefeküdtünk vele? Jelezze mindenki."
...
"Mindig azt mondja hogy ez a valódi szeretet és figyelem, de szerintem ez belőle jön. Nekem van egy barátom hosszú évek óta együtt vagyunk, együtt dolgozunk és többször bizonyítota hogy meghni is hajlandó értem ha úgy alakul és én is hajlandó vagyok, de vele soha nem éreztem ilyet. Ne értsetek félre, nagyon jó vele a szex jobb mint bárkivel de vee az valami teljesen más dolog volt. Az egész testemben áramlott valami furcsa meleg érzés, valami ami sokkal több volt mint csak egy orgazmus."
"Van olyan aki nem érezte ezt vele?"
"Én nagyon féltem tőle. És volt is miért. Az orrom előtt ölte meg az egyik barátnőmet úgy hogy együtéssel összetörte a fejét majd eltörte a nyakát is. Annyira féltem hogy magam alá csináltam akkor. Az egész annyira brutális volt. Teljesen természetesen megtörölte az arcát a vértől és felhívott egy másik stricit hogy kellene neki valaki ma estére, de tiszta csaj kell mert már egyet kénytelen volt megölni. Aznap este elmenekültem onnan, de később megint hozzá kerültem dolgozni és akkor is nagyon féltem. Ő nem emlékezett rám, de én megismertem, más volt az arca de tudtam hogy ő az. Semmi küönös nem volt, csak egy kliens a sok közül. Örültem hogy elmegy. Nem volt se durva se goromba, megköszönte és ment a dolgára, sőt kedves volt. A barátnőm kollégája pár napra a barátnőm halála után lebukott. Épp az ő lakásán voltam amikor elmondtam neki mi történt. Azonnal bepánikolt és csomagolni kezdett. Kérdem megőrülél mi a baj. Azt mondja hát kaptak egy bőröndnyi pénzt azért hogy őt megöljék és a barátnőm fogai közé egy mérgezett tűt raktak hogy azt használja. Akkor tudtam meg hogy miért ölte meg annyira brutálisan. De azután is jött még egy pár alkalommal. Egyszer amikor már nem féltem annyira - sőt kezdtem örülni hogy ő jött, mert tuajdonképpen mind akik oda jártak brutálisabbnál brutálisabb bűnözők és gyilkosok voltak, ő meg mindig kedves volt és figyelmes. Aztán egyszer megemeltem a fenekemet neki hogy jobban hozzám férjen. Abban a pillanatban elélvezett. Nagyon sok borravalót adott aznap. És akkor adott egy csókot a vállamra amit akkor nem is jegyeztem meg, de akkor olyasmit éreztem mint amiről ti beszéltek itt. Elöntött valami kellemes meleg érzés, valami amit talán soha azelőtt nem éreztem korábban - főleg klienssel nem."
"Ezek szerint akkor ez belőle jön."
"Igen de szerintem csak akkor amikor valódi szeretetet kap. Egyébként meg olyan mint egy másik férfi."
"Szerintetek tudja egyáltalán?"
"Tényleg lehet hogy nincs is tisztában az erejével meg hogy szeretkezéskor milyen hullámokat bocsát ki magából. És ezért beszél mindig csak a valódi szeretetről."
"Vagy tudja, csak titokban akarja tartani valamiért."
"Az is lehet. Hogy ne keletkezzenek a legendák róla."
"De mégis vannak legendák róla. És ez tőlünk kerül ki, akik voltunk vele."
"Valaki terjeszti ezeket."
---
Itt voltak egy páran a ciciágyból. Csajok! Nagyon köszönöm! Iszonyú fontos volt, hogy odaadtátok a testeteket és sokan a lelketeket is benne, ahhoz hogy ne őrüljek meg. Az a hatalom ami a kezemben volt... néha borotvaélen táncoltam hogy véget vessek e ennek a bolgyónak ott és akkor avagy sem. Azért is kellett lebutulnom ennyire. Mert ha visszamegyek lehet hogy meg is teszem. Bár így meg ti fogjátok megtenni... mindegy. nagy segítség volt és kijöttem a kijáraton eleddig, a többit meglátjuk.
Másrészt kötés, és a csatornák kinyitása. Beavatás és gyönyör...
---
Csak akkor működik ha valódi szeretetet kap. Hakapeszi maki. Közös tudat. Fókuszált elmék együtt egy irányban. Nemiség itt de lehetett volna futás, úszás, lövés, ugrás, mászás, vezetés, fejlesztés, rajzolás akármi. Első lépés a közös tudat felé és annak megértése felé.
---
S persze ot voltak azok is a ciciágy tagjai között akik már akkor is azon dogoztak hogyan tudnának megölni...
---
Megnyugodva, eltelve, elégedetten ballagtunk egy darabig az erdőben. A levegő már lehűlni kezdett, de a nyári meleg pont kellemessé tette az alkonyatba hajló erdőt. A egyszer csak megállt.
"Nem lehetne valahogyan folytatni ezt, továbbvinni? Miért kell itt véget érjen?"
A szívem elnehezedett és akor egy felhő beárnyékolta a világot körülöttem. A realitás hogy háború van és holnap megint a frontra megyek és ki tudja visszajövök-e és hogy nem szabad semminek sem elterelnie a figyelmemet hirtelen folytogató börtönné váltak a fejemben.
"Nagyon jó lenne. De te is tudod hogy nem lehet. Most biztosan nem. Később évek múlva... Ki tudja? De emlékeznünk sem szabad arra hogy együtt voltunk itt, s ha most elfelejtjük akkor már nem is fog annyira fájni."
"De ha elfelejtjük akkor meg mi értelme volt?"
"Mi értelme megenni egy almát? Valahol a legmélyünkön mindketten emlékezni fogunk egymásra. A szeretetre ami bennünk volt. Az megmarad. A nemi gyönyör elfelejtődik és nem is lesz annyira fontos, de a valódi szeretet a legmélyén megmarad még emlékezetvesztés után is. Nekem nagyon nagy szükségem vna az ilyen szerelmes pillanatokra, mert ezek visznek tovább. Néha térdig gázolok a vérben és robotként ölöm a támadóimat, állandóan egyik karakterből a másikba ugrálok a beépülési feladat szerint, és ide oda hívnak mert nem képesek megoldani a feladatokat egyenlőre nélkülem. Amíg nem tudnak megállni a lábukon addig muszály mennem és nem hagyhatok magam mögött senkit akit szeretek, aki miatt aggódnék. Ott kell lennem. Ezért kell mindig elfelejtenem mindent ami egy másik karakterhez tartozik. Na jó nem mindig mindent de az ilyen személyes dolgokat igen."
"És neked meg azért kell elfelejtened mert így meg tudlak védeni a gondolatolvasóiktól, és nem kezdenek veled zsarolni - csak úgy hátha - mert ezek erre is képesek, csak úgy mert megtehetik."
Álltunk ott az erdő szélén s átöleltük egymást. Csak álltunk és jó volt. Tiszta. Örömteli.
Azután elkezdtem a szokásos mondatot: "Amikor a város határához érsz csak arra fogsz emlékezni hogy sétálni voltál az erdőben, rám nem és arra a helyre sem ahol voltunk."
Elváltak útjaink.
Két harcos. Az egyik férfi a másik nő.
---
Egy motorcsónak közeledett.
Összemosolyogtak.
"Ez az Etele."
"Tudom. Ő küldött téged."
"Igen. De szivesen jöttem."
"Na hadd legyen neki is egy jó napja..."
S nevettünk.
---
S megint szex.
---
"Ki maradt még ki? - Aha ne bújj e, most te jössz."
S a csajok körbevettek hogy akkor most az én fantáziámat fogják megvalósítani és én leszek a középpontban. Azt gyakoroltuk ugyanis - azt próbáltam nekik emgmutatni milyen az amikor testileg az egész csoport egyvalakire koncentrál és az összes elme arra fókuszál, ráadásul cselekvően a nemi kapcsolódás terepén.
Szóval ciciágyon fekve az egyik lány a heréimet és a prosztatámat masszírozta a nyelvével, egy másik pedig a farkamat szopta. A többiek pedig az ágy szerepét játszották és a kezüket használták simogatásra.
Hát mit mondjak? Elájultam. Elveszítettem az eszméletemet egy pár pillanatra.
---
"Te érezted ezt?"
"Igen. Mi volt ez?"
"Nem tudom."
---
"Oké ugye itt mindannyian lefeküdtünk vele? Jelezze mindenki."
...
"Mindig azt mondja hogy ez a valódi szeretet és figyelem, de szerintem ez belőle jön. Nekem van egy barátom hosszú évek óta együtt vagyunk, együtt dolgozunk és többször bizonyítota hogy meghni is hajlandó értem ha úgy alakul és én is hajlandó vagyok, de vele soha nem éreztem ilyet. Ne értsetek félre, nagyon jó vele a szex jobb mint bárkivel de vee az valami teljesen más dolog volt. Az egész testemben áramlott valami furcsa meleg érzés, valami ami sokkal több volt mint csak egy orgazmus."
"Van olyan aki nem érezte ezt vele?"
"Én nagyon féltem tőle. És volt is miért. Az orrom előtt ölte meg az egyik barátnőmet úgy hogy együtéssel összetörte a fejét majd eltörte a nyakát is. Annyira féltem hogy magam alá csináltam akkor. Az egész annyira brutális volt. Teljesen természetesen megtörölte az arcát a vértől és felhívott egy másik stricit hogy kellene neki valaki ma estére, de tiszta csaj kell mert már egyet kénytelen volt megölni. Aznap este elmenekültem onnan, de később megint hozzá kerültem dolgozni és akkor is nagyon féltem. Ő nem emlékezett rám, de én megismertem, más volt az arca de tudtam hogy ő az. Semmi küönös nem volt, csak egy kliens a sok közül. Örültem hogy elmegy. Nem volt se durva se goromba, megköszönte és ment a dolgára, sőt kedves volt. A barátnőm kollégája pár napra a barátnőm halála után lebukott. Épp az ő lakásán voltam amikor elmondtam neki mi történt. Azonnal bepánikolt és csomagolni kezdett. Kérdem megőrülél mi a baj. Azt mondja hát kaptak egy bőröndnyi pénzt azért hogy őt megöljék és a barátnőm fogai közé egy mérgezett tűt raktak hogy azt használja. Akkor tudtam meg hogy miért ölte meg annyira brutálisan. De azután is jött még egy pár alkalommal. Egyszer amikor már nem féltem annyira - sőt kezdtem örülni hogy ő jött, mert tuajdonképpen mind akik oda jártak brutálisabbnál brutálisabb bűnözők és gyilkosok voltak, ő meg mindig kedves volt és figyelmes. Aztán egyszer megemeltem a fenekemet neki hogy jobban hozzám férjen. Abban a pillanatban elélvezett. Nagyon sok borravalót adott aznap. És akkor adott egy csókot a vállamra amit akkor nem is jegyeztem meg, de akkor olyasmit éreztem mint amiről ti beszéltek itt. Elöntött valami kellemes meleg érzés, valami amit talán soha azelőtt nem éreztem korábban - főleg klienssel nem."
"Ezek szerint akkor ez belőle jön."
"Igen de szerintem csak akkor amikor valódi szeretetet kap. Egyébként meg olyan mint egy másik férfi."
"Szerintetek tudja egyáltalán?"
"Tényleg lehet hogy nincs is tisztában az erejével meg hogy szeretkezéskor milyen hullámokat bocsát ki magából. És ezért beszél mindig csak a valódi szeretetről."
"Vagy tudja, csak titokban akarja tartani valamiért."
"Az is lehet. Hogy ne keletkezzenek a legendák róla."
"De mégis vannak legendák róla. És ez tőlünk kerül ki, akik voltunk vele."
"Valaki terjeszti ezeket."
---
Itt voltak egy páran a ciciágyból. Csajok! Nagyon köszönöm! Iszonyú fontos volt, hogy odaadtátok a testeteket és sokan a lelketeket is benne, ahhoz hogy ne őrüljek meg. Az a hatalom ami a kezemben volt... néha borotvaélen táncoltam hogy véget vessek e ennek a bolgyónak ott és akkor avagy sem. Azért is kellett lebutulnom ennyire. Mert ha visszamegyek lehet hogy meg is teszem. Bár így meg ti fogjátok megtenni... mindegy. nagy segítség volt és kijöttem a kijáraton eleddig, a többit meglátjuk.
Másrészt kötés, és a csatornák kinyitása. Beavatás és gyönyör...
---
Csak akkor működik ha valódi szeretetet kap. Hakapeszi maki. Közös tudat. Fókuszált elmék együtt egy irányban. Nemiség itt de lehetett volna futás, úszás, lövés, ugrás, mászás, vezetés, fejlesztés, rajzolás akármi. Első lépés a közös tudat felé és annak megértése felé.
---
S persze ot voltak azok is a ciciágy tagjai között akik már akkor is azon dogoztak hogyan tudnának megölni...
---
Megnyugodva, eltelve, elégedetten ballagtunk egy darabig az erdőben. A levegő már lehűlni kezdett, de a nyári meleg pont kellemessé tette az alkonyatba hajló erdőt. A egyszer csak megállt.
"Nem lehetne valahogyan folytatni ezt, továbbvinni? Miért kell itt véget érjen?"
A szívem elnehezedett és akor egy felhő beárnyékolta a világot körülöttem. A realitás hogy háború van és holnap megint a frontra megyek és ki tudja visszajövök-e és hogy nem szabad semminek sem elterelnie a figyelmemet hirtelen folytogató börtönné váltak a fejemben.
"Nagyon jó lenne. De te is tudod hogy nem lehet. Most biztosan nem. Később évek múlva... Ki tudja? De emlékeznünk sem szabad arra hogy együtt voltunk itt, s ha most elfelejtjük akkor már nem is fog annyira fájni."
"De ha elfelejtjük akkor meg mi értelme volt?"
"Mi értelme megenni egy almát? Valahol a legmélyünkön mindketten emlékezni fogunk egymásra. A szeretetre ami bennünk volt. Az megmarad. A nemi gyönyör elfelejtődik és nem is lesz annyira fontos, de a valódi szeretet a legmélyén megmarad még emlékezetvesztés után is. Nekem nagyon nagy szükségem vna az ilyen szerelmes pillanatokra, mert ezek visznek tovább. Néha térdig gázolok a vérben és robotként ölöm a támadóimat, állandóan egyik karakterből a másikba ugrálok a beépülési feladat szerint, és ide oda hívnak mert nem képesek megoldani a feladatokat egyenlőre nélkülem. Amíg nem tudnak megállni a lábukon addig muszály mennem és nem hagyhatok magam mögött senkit akit szeretek, aki miatt aggódnék. Ott kell lennem. Ezért kell mindig elfelejtenem mindent ami egy másik karakterhez tartozik. Na jó nem mindig mindent de az ilyen személyes dolgokat igen."
"És neked meg azért kell elfelejtened mert így meg tudlak védeni a gondolatolvasóiktól, és nem kezdenek veled zsarolni - csak úgy hátha - mert ezek erre is képesek, csak úgy mert megtehetik."
Álltunk ott az erdő szélén s átöleltük egymást. Csak álltunk és jó volt. Tiszta. Örömteli.
Azután elkezdtem a szokásos mondatot: "Amikor a város határához érsz csak arra fogsz emlékezni hogy sétálni voltál az erdőben, rám nem és arra a helyre sem ahol voltunk."
Elváltak útjaink.
Két harcos. Az egyik férfi a másik nő.
---
Egy motorcsónak közeledett.
Összemosolyogtak.
"Ez az Etele."
"Tudom. Ő küldött téged."
"Igen. De szivesen jöttem."
"Na hadd legyen neki is egy jó napja..."
S nevettünk.
---
No comments:
Post a Comment