Birkach

Birkach strand öltözők

Mindig volt valami fedőtörténet amit arra használtunk, hogy a valódi tevékenységet elrejtsük. Ez alkalommal az egész család elment nyaralni és egyben dolgozni is Németországba egy Birkach nevű nyaralófaluba, a Rothsee partján.

---

- "De apu mit csinálunk mi itt?"

- "Dolgozunk fiam. Építjük ezeket az öltözőket."

Csigavonalban felállított oszlopokra csavaroztunk fel lépcsős fedésben fadeszkákat ami takaróul szolgált az átöltözni vágyó strandolóknak. Alig bírtam el az oszlopokat, de mégis elhordtam őket a helyükre. De amint ledűbeleztünk egy oszlopot apu mindig elhívott napozni bennünket és valahogy nem haladtunk. Engem nagyon zavart a dolog és főleg az, hogy éreztem: itt valami nem stimmel. Csak nem hagytam abba a kérdezősködést.

- "De apu akkor miért nem csináljuk?"

A Kiosk a Birkach-i strandon

- "De csináljuk fiam nem látod? Már készen van ennyi és ennyi." - és megint hívott hogy menjek röplabdázni.

Utáltam amikor a szemembe hazudik. Az egyik énem el akarta hinni amit mond de a másik énem tudta hogy itt valami többről van szó mint az öltözők megépítéséről, nyaralással egybekötve.

Egyik ebéd alkalmával a helyi Kiosk-ban ültünk az asztalnál amikor beütött a baj. Nem hagytam abba a kérdezősködést és valaki - az Öreg egyik figyelője - gyanút fogott.

Szabi egyszercsak megszólalt:

- "Anyu valami rettentő rossz érzésem támadt."

- "Mi a baj fiam? Rosszul vagy? Nem jó az étel?"

- "Nem anyu ez most valami más."

Abban a pillanatban a vendéglős - aki jóban volt apuval és egyben a munkáltatónk és szállásadónk is volt - odahívta aput és valamit halkan sugdolóztak. Egy pillanatra mindketten valakire néztek egy pár asztallal távolabb, majd apám kezébe nyomott egy slusszkulcsot. Apám habozás nélkül visszatért az asztalhoz.

- "Mari gyere most velem. Gyerekek egyétek meg amit tudtok és készüljetek elmegyünk innen."

Felszaladtak a szobába. Apu őrült tempóban pakolni kezdett néhány dolgot. Anyu csak idegesen állt.

- "Pakolj össze mindent ami fontos egy zacskóba és megyünk. Az ékszereidet, pénzt, papírokat. A ruhákat itt hagyjuk!" - mordult rá apu ellentmondást nem tűrő hangon.

- "De Jana minden fontos. A ruhák is. Nem tudom őket pótolni és otthon észreveszik ha hiányoznak. - anyám kétségbeesetten állt és nem tudta mit tegyen.

- "Akkor majd megkérem őket hogy küldjék utánunk, de most siess ahogy tudsz az életünkről van szó!"

Kint kicsivel a Szabi után én is érezni kezdtem. Jól ismert érzés volt, a gyomromban kezdődött és nem sokkal utána elöntötte a testemet az adrenalin. Harci láznak is szokták nevezni általában életveszélyes támadások és helyzetek alatt éreztem. tudtam, hogy nagy a baj. "Ha ideérnek megölöm őket." Gondoltam magamban és akkor már emlékeztem is. Szándékosan csináltam ezt. Apámnak meg akartam mutatni hogy az Öreg rendszere a saját tagjait is elpusztítja gondolkodás nélkül. Az automatizmusok működtedték amit az Öreg beleprogramozott a rendszer tagjainak fejébe. És amit le kellet bontani, mert végzetes szerkezeti hibát jelentett, de apám jónak találta. most szembesülnie kellett azzal, hogy bizony őt is elpusztíthatja.

Bevágtuk magunkat az idegen autóba és apu padlógázzal elhajtott. A híd után a bejárat előtt apu leparancsolt bennünket az ülés alá.

- "Bújjatok le, és te is Mari! Egy családot keresnek nem egy magányos sofőrt."

Lebújtunk mi hátul, anyu elöl. Ahogy khajtottunk a bejáratnál a Szabi halkan odasúgta nekem: 

- "Megint ugyanazt érzem, de sokkal erősebben." Egy nagy köbcentis motor hangját hallottuk eldübörögni mellettünk. Óvatosan kikémleltem hátha felismerem vagy meg tudom jegyezni. Apu azonnal rámordított:

- "Húzd le a fejed, de rögtön!"

---

"Interurbán" hívás az Öregnek...

- "Jani ti vagytok azok? Azonnal tűnjetek el onnan! A legjobb ottani két emberemet küldtem értetek mindjárt ott lesznek. Megpróbálom őket feltartatni!"

---

A Rothsee a németországi Birkach nyaralófalu
és a Duna csatorna mellett

Birkach után az Öreg eltiltott minket egymástól. Nem mehettem többet apuval sehová és nem is beszéltünk többet a titkos életünkről. Ez aput is engem is és az egész családot gyakorlatilag tönkretette. Amikor nem volt "feladat" apu egyre többet ivott és teljesen elhagyta magát. Amikor feladat volt még a legnagyobb hidegben is megfürdött minden nap. Mosott is. Na jó. "Berakod a patakba ráraksz egy nagy követ és bennehagyod egy órára. Mire kiveszed tiszta lesz. Szappan se kell. ha meg öblögetni is van türelmed akkor még annyi idő se kell. De ott eszi meg a fene én nem logybolom, ha nem muszály."

---

Ezután kezdtük az emlékezettörlés iszonyatos iramú fejlesztését. És egyben a legfontosabb legmegbízhatóbb emberek kimentését és előkészítését. A szemeik felnyitását. Átprogramozást ha úgy tetszik.