Pont ekkora ember volt. Uppsz. bocs. Robot. Különlegesen felkészített akcióra: folytásra. Ez maradt. Légiós volt, légiós reflexekkel szerencsére. Semmi esélye nem lett volna ellene. Elkapta és vége volt. Pár másodperc lehetett a végétől, amikor ellazult. "A cipőfűző... az enyém..." kattogott az agya fénysebességgel. majd hirtelen fény gyúlt. pontosabban: kitapintotta a lábszárra erősített kését. Légiós reflex. A kés...
Miután visszanyerte a lélegzetét. Remegő kézzel, de pár másodperc után felállt és mintha semmi sem történt volna futott tovább.
Menni kell, mert jön a takarítóbrigád.
Mire kiért a töltés végére, már meg is állt egy kis kék furgon a kanyar előtt. A srácok azonnal munkához láttak. Ő csak futott tovább. Tudta, hogy mire a gyárhoz ér a másik testéből már csak egy pár darab fém és műanyag eszköz marad. A többit feloldották egy nagy zsákban és leeresztették egy távolabbi szennyvízlefolyón. Egy újabb óra múlva pedig már annyi sem. Ezek is eltűnnek egy sokkal erősebb saválló tartályban. 3 óra alatt minden nyom eltűnt.
...
No mija? A specnaz passzolta a melót? Ja nem azért mert tiszteletből... Nem vállalnak kivitelezhetetlen melót.
No comments:
Post a Comment