Kathryn Beaumont: On an Island With You (1948)

Kathryn Beaumont was the 13 year old girl who modelled Alice and she have given her voice and personality to Charles Lutwidge Dodgson`s (alias Lewis Carroll) sweet figure in the animated Disney film Alice In Wonderland.

kirkrakcszpuzzleforyoutogivebacksomething

ikalomanatradarrainamablahubhopeerolovemilyenezigynekedhajolosszetomoritekmindentessemmitnemhagyok egykisszunetet semcsaktolomestolomtekeremtwistbreaknotimefornothingthussadTheLordazerteztnagybetuvelugysemtudtok kovetniminekezazegeszcirkuszlerombolomamythosaitokatcsakazagyvasagothagyommegneszesemmifogdmegjol okifyousteponthatslubyouwillexplodeifyousteponthisgrassyouwillexplodeanywayyouhavetofindyourwayok? kivagyokenesmiertolyanerdekesmikorunjatokmegafigyelestesmikorlehetvegrenyiltankommunikalni? questionmarkseverywhereandwallsandtalkingadvisorswhosayblackandwhiteszeretnelekbenneteketmegfigy elniegyilyenhelyzetbenokeletusplaybutnotyourgameiwillfindoutsomethingelse.letustotalkasiwanttotalkmaszl agotfogtokkapnihamozzatokkiamitakartokbelole

De tényleg. Jó volt a patkányos poén. Majdnem beszartam.
A vaddisznó.
A nő.
Az Árnyék.
Foghagymanyomó. 5th Step.
You are on the Wall Peter.
Játék intelligens hülyéknek. Jó leckék. Hol vannak az emberi példák?
Elbújtatok.
Nem kell tökéletes ember csak hátsó szándék nélküli.
Uff.
A sasokkal és a varjakkal meg a kutyákkal vagyok. Na jó még a gyerekek is jöhetnek.
Találkoztam a legfiatalabb manipulátorral.

Daniel Beaty: Knock Knock

Papa, come home, ‘cause I decided awhile back
I want to be just like you, but I’m forgetting who you are.”

And 25 years later, a little boy cries.
And so I write these words and try to heal
And try to father myself.
And I dream up a father
Who says the words my father did not.

“Dear son, I’m sorry I never came home.
For ever lesson I failed to teach, hear these words:
‘Shave in one direction with strong deliberate strokes
To avoid irritation.
Dribble the page with the brilliance of your ballpoint pen.
Walk like a God, and your Goddess will come to you.
No longer will I be there to knock on your door,
So you must learn to knock for yourself.
Knock knock down doors of racism and poverty that I could not.
Knock knock on doors of opportunity
For the lost brilliance of the black men who crowd these cells.
Knock knock with diligence for the sake of your children.
Knock knock for me.
For as long as you are free,
These prison gates cannot contain my spirit.
The best of me still lives in you.
Knock knock with the knowledge that you are my son,
But you are not my choices.”

Yes, we are our fathers’ sons and daughters,
But we are not their choices.
For despite their absences,
We are still here,
Still alive,
Still breathing,
With the power to change this world
One little boy and girl at a time.

Knock knock,
Who’s there?
We are.

felmenőm

tedd le, nyisd ki, ülj le, kicsi fiam az én kicsi kis fiam, kérsz valamit enni van: kolbász, hagyma, tegnapi maradék töltött káposzta, meg még leves is felhozom megmelegítem ott van a kis jénaiban - és már megy is. Nem kérek. Mondom már csak magamnak. Felállok. El kéne tűnni mielőtt visszaér a konyhába. Kisfiam mi van veled? Jól vagy? - felteszi a levest és kezdi a következő lemezt. Soha nem mondasz semmit meg olyan ritkán jössz, igazán mondhatnál valamit. Milyen volt az idő felétek, a híradó ítéletidőt mondott - tényleg olyan rossz volt, nem lett semmmi bajod? - van még a töltött káposzta is kisfiam, meg ehetsz telfölt kolbásszal meg kenyérrel, de ha akarod csinálok egy rántottát is - jajj ha tudom, hogy jössz csinálok valami finomat, brassóit sültkrumlival azt szereted ugye? - pedig úgy utálom csinálni olyan körülményes.
Csendben várom a végét. - Ja nem történt semmi különös. Jól vagyok köszi...
Mit csináltál már megint? Miért nem teszed, viszed, írod, szólsz, adod, takarítod, csinálod már... majd amikor te is megnősülsz a feleségednek...
És lassan elrothadt minden. Közöttünk apám és anyám között az üresség, apám végül, majdnem én is.
Mitől félsz a legjobban? A félelem rossz kiindulópont. A legrosszabb kérdés ez. Jó tudni. Ha az anyám és a halál között választani kell a halált választom. De ő nem is az anyám volt. Csak egy progam. Ma már látom a kódot. Szeretem és ő is szeret. Sokat szenvedett. Apámmal együtt.

Elfáradtam

Erőtlen vagyok. Az utóbbi hat hónapban csak falakba ütköztem és ez nagyon kifárasztott. Még mindig nem látom mi az értelme ennek amit velem művelnek emberek. Elérkeztem egy pontra ahonnan egyedül nincs tovább. Egymásnak ellentmondó információk tömege. Csatornák, amiket ilyen intenzíven soha nem használtam. Pénztelenség, kiszolgáltatottság. A nihil lassan körbegyűrűz magábazár a tehetetlen fáradtság. Nincs kihez beszélni.
Ha beszélek megijednek, félreértenek. Nem fogalmazok pontosan. Hibák mindkét oldalon. A megértés szándéka nem mutatkozik a másik oldalon. Én nem látom. Rejtőzködő hazudozók sütik a bélyeget rám. Iszonyú fáradt vagyok.

Balance

Torekeny. Fragile. Van mit ennem. Meleg van ejszaka. Meg mindig nem tudom mit kell tennem. Varok. Keszen allok.
Egyedul.
Keszen voltam belehalni.
Most is megteszem ha elfogy minden kapaszkodo.

Hamvas Béla - Karnevál

BORMESTER VIRGIL
EMLÉKIRATAI:

Tépelődések a börtönben

(2432-2433. lap)

A múlt héten a következőket olvastam: a modern ember az, aki önmagát keresi. Műformája az önvallomás. Vagyis a modern ember nem az, aki mást, hanem aki önmagát csapja be. Ahogy Nietzsche mondja: az, hogy az ember mennyit hazudik más­nak, elenyésző semmi ahhoz képest, hogy mennyit hazudik önmagának.

A modern ember tragédiája nem társadalmi területen, vagy­is nem színpadon játszódik le. Nincs is színpadunk. Regényünk van. Kantnak igaza van, teljes megismerés nincs, mert sem a szubjektumot (transzcen­dentális én), sem az objektumot (Ding an Sich) nem érjük el. Ez tépelődéseim tartalma.

Szüntelenül hazudok. De nem másnak (mert nem a színpadon vagyok), hanem magamnak, mert életem monológ, és ha lát­ni tudnám (vagyis, ha saját tükröm tudnék lenni), komédiám­nak egyetlen nézője lennék.

De persze semmit sem látok, csak lelkiismeretem rossz, vi­szont ez a rossz lelkiismeret egyetlen mentségem, mert szenvedek, és ha valami mégis megment, ez a szenvedés lesz az.

Nem vagyok önmagammal egy  véleményen.         Hazugságomat nem tudom helyeselni.

Ki akarok mászni, de nem tudom, hogy:

1. vajon tényleg ki akarok-e mászni?

2. vajon az a hely, ahová jutok, ennél rosszabb?

3. vajon az a hely, ahová jutok, nem újabb hazugság? A modern ember abból a kérdés­ből indul ki, hogy ki vagyok én? Ezen a kérdésen (hazudik vagy nem hazudik? – to lie or not to lie?) nyugszik a két legfontosabb modern diszciplí­na, a szociológia és a pszicholó­gia.

A szociológia azt tanítja, hogy a társadalmi hazugságok a fontosabbak, és itt kell elkezdeni hazudni.

A pszichológia azt tanítja, hogy először egyénenként kell megtanulni jól hazudni, és csak aztán hazudhatunk tovább.

Vajon igazság az, amit egy ember hazudik?

Nem.

Igazság az, amit két ember hazudik?

Nem.

Igazság az, amit három ember hazudik?

Nem.

Igazság az, amit ötszáz-hatvanhat ember hazudik?

Nem.

Vajon igazság az, amit egy ember kivételével mindenki hazudik?

Nem.

Vajon igazság az, amit az egész emberiség hazudik?

Ha az egész emberiség hazudik, soha senki se tudhatja meg ön­magáról, hogy kicsoda. A kér­désre nincs válasz, vagyis kény­telen vagyok e válasz nélkül ha­gyott és megválaszolhatatlan kérdésen állni.

Tulajdonképpen olyan módszeres eljárást kellene találni, amely alapján az ember saját lényének valóságát vagy valótlanságát felismerheti.

Kidolgozandó diszciplína alapkérdéstana, amely szerint az ember:

1. önmaga létazonosságát bizonyítható eszközökkel igazolni tudja (lehetőleg írásban),

2. ha e létazonosságban elté­rés mutatkozik, kielégítő metó­dus arra, hogy

a) az eltérés módja,

b) az eltérés iránya

(jellege, természete, struktúrá­ja, típusa, szubsztanciája, mér­ve, minősége, alaktana stb. stb.),

c) az eltérés célja,

d) az eltérés értelme megál­lapíttassék, végül

3. ha esetleg csere, tévedés, hanyagság, véletlen, baleset, rosszindulat, szándékos bűncselekmény, csalás, megtévesz­tés, rosszhiszeműség, téves értelmezés, szerkezeti zavar, rövidlátás, lelkiismeretlenség, os­tobaság stb. stb. esete forogna fenn, mindez azonnal és sürgő­sen reparáltassék.

Szüntelenül a magam kilétének kérdése előtt állok.

Mindenki így él. A modern kor nagy kérdése.

A tömeg értetlensége e prob­léma iránt.

A kérdés fensége és komiku­ma.

Mit jelent maszkban élni?

Mit jelent olyan hazugságban élni, amelyről az ember semmit sem tud?