Utak

Az utam kifürkészhetetlen. Soha nem tudom mit hoz a holnap. De még abban sem vagyok biztos, hogy ami ma történt az tényleg megtörtént e.
Két hónappal ezelőtt elindultam Londonból Spanyolországba. Meg is érkeztem Maella-ba Zaragozához közel egy kis falu melletti biofarmra. Az élet úgy alakította, hogy két hét múlva ismét a kerékpáron ültem útban Magzarország felé. Három hét tekerés és itt vagyok.
Magyarország. Munkakeresés. Furcsa érzések. Valami lehet, hogy meg fog itt változni? Vannak érdekesen józan hangot megütő nyilatozatok. Ésszerű tervek. Hol voltak ezek eddig?
Kíváncsi vagyok.

Az úton volt esélyem meghalni. Nem haltam meg. Miért? Minek vagyok még mindig a világban élve? úgy gondolom, hogy elvégeytem a dolgomat. Mennék már. Segítőim - kihasználóim rejtőzködnek előlem. Nincs arcuk. Hangjuk van csak, de az is elváltoztatva.
Hogyan tovább?

Mothers

I love you! Trust me! I do, Love you!
Believe me!
But you have to earn my love.
And you never can be goodenough to earn my love!
But I love you!

That`s Ronald David Laing`s mother.
My mother is likley the same.

I love you!
I know what is good for you!
It is only Me who knows what is good for you!
Believe me and trust me!
You have to tell me everything and than I will solve your life because I love you!
But I do not care what do you want, feel, like.
I love you!
When will you do the Right things to earn my Love little son of Mine?
You have to guess what is the Right You have to know what it is. (What I think to be Right) I will not tell you.
I love you.
You can do nothing what is good enough to earn My love!

What did your mother do to you?

Egy nadrag helyett

Itt akarok elni. Es itt is fogok. Az illuziok vegtelennek tunnek es csabitoak, mint a szirenek eneke. De nem torodnek a testemmel, elcsabitjak a lelkem a tudatom es elpusztitjak a testemet.
Van meg itt dolgom.
Figyelek es megprobalok mindent megtenni, amit tudok.
Most eppen itt szeretnek maradni. De nem is akarhogyan.
Peobalom elkepzelni azt az apat, aki valoban szeretne engem itt es most a nehezsegeim kozepette. Mit mondana? "Szeretlek fiam. Ha mindent osszezavarsz es felboritasz es semmit nem fejezel be es elszaladsz en akkor is szeretlek fiam es megkapod a bringat tolem. Nem is kell alkalom. Megveszem neked amikor lessz ra lehetosegem." - es atoleli a vallamat, nem mint egy buzi, hanem ferfiasan erosen, de megsem durvan. Olyan ember o, aki tudja a szexualis energia atalakithato es alakitja is. Eros. Tud. Tudja mi van a halal mogott. Es jot nevet rajta. Egyaltalan nem olyan, mint biologiai apam volt.
Es anyamat is elkepzelem. Ez mar nehezebb. A no miatt. A miatt a no miatt, aki a biologiai anyam. De o is megall mogottem es biztat: "fiam ugyes vagy, annyit tegyel amennyit meg tudsz tenni sem tobbet sem kevesebbet. Pont annyit es az Isten hozzateszi a magaet meglatod. Csinaltam apropecsenyet fiam egyel amennyi jol esik. Szeretlek." Es figyelnek. Mindketten figyelnek ram. Csodalom anagysagukat, hogy ilyen erosek es ennyire osszetartoznak. Mint ket fogaskerek. Hajtanak valami sokkal nagyobbat, mint mi mindannyian vagyunk. Halas meleg erzes tolt el amiert ilyen turelmesek irantam. Es tanulok. Tovabbadni masoknak ezt a turelmet.
Csak a fejemben leteznek es sokszor kell felidaznem oket. Biologiai szuleim folyton beugranak helyettuk, megszegyenitenek megalaznak, apam meg is akart baszni, kuzdenem kell ellenuk, hogy el tudjam zavarni oket. Hogy eszre vegyem, mikor vannak itt es mikor vagyok Ok. Atvaltozom ugyanis es tudat-talanul megalazom, megszegyenitem magam a helyukben a fejemben. De ma mar felismerem oket. Nem keverem oket ossze a hus ver szenvedokkel. Apam ugyan mar nem szenved, halott. Anyam meg igen. De o nem a dontesei es o nem a tettei. Mert o meg nem tud-ja. En mar tud-om. Felismerem es kijavitom egyre tobbszor. Az Isten ereje egyre no bennem, naprol-napra, ejjelrol-ejjelre novekszik es vele egyutt a turelem az egyutterzes a cselekvo szeretet eloszor onmagam es belulrol kifele a vilag fele.

felmenőm

tedd le, nyisd ki, ülj le, kicsi fiam az én kicsi kis fiam, kérsz valamit enni van: kolbász, hagyma, tegnapi maradék töltött káposzta, meg még leves is felhozom megmelegítem ott van a kis jénaiban - és már megy is. Nem kérek. Mondom már csak magamnak. Felállok. El kéne tűnni mielőtt visszaér a konyhába. Kisfiam mi van veled? Jól vagy? - felteszi a levest és kezdi a következő lemezt. Soha nem mondasz semmit meg olyan ritkán jössz, igazán mondhatnál valamit. Milyen volt az idő felétek, a híradó ítéletidőt mondott - tényleg olyan rossz volt, nem lett semmmi bajod? - van még a töltött káposzta is kisfiam, meg ehetsz telfölt kolbásszal meg kenyérrel, de ha akarod csinálok egy rántottát is - jajj ha tudom, hogy jössz csinálok valami finomat, brassóit sültkrumlival azt szereted ugye? - pedig úgy utálom csinálni olyan körülményes.
Csendben várom a végét. - Ja nem történt semmi különös. Jól vagyok köszi...
Mit csináltál már megint? Miért nem teszed, viszed, írod, szólsz, adod, takarítod, csinálod már... majd amikor te is megnősülsz a feleségednek...
És lassan elrothadt minden. Közöttünk apám és anyám között az üresség, apám végül, majdnem én is.
Mitől félsz a legjobban? A félelem rossz kiindulópont. A legrosszabb kérdés ez. Jó tudni. Ha az anyám és a halál között választani kell a halált választom. De ő nem is az anyám volt. Csak egy progam. Ma már látom a kódot. Szeretem és ő is szeret. Sokat szenvedett. Apámmal együtt.