"de mi is emberek vagyunk..." földi eper - földi ember

Egy tyúkszerű madár tojt egy tojást a földre és ott hagyta. Nem kötötte, mert nem volt megtermékenyítve. Felvettem örömmel, hogy akkor én ezt most megeszem, megfőzöm és lágytojást fogok enni. Eléggé lent voltam fizikailag, mert keveset ettem és a mozgás a kertben, a sok felfedező séta a környéken kimerített.

Épp csak nekiálltam volna a tojásfőzésnek, amikor kétségbeesetten megjelenik Naboo az ajtóban.

"Te meg akarod enni a tojást?" arcán torz kifejezés és valódi kétségbeesés.

"Erre gondoltam. Miért?" kérdem megilletődve félbehagyva a készületeket.

"De hát abból lesznek a kismadarak." mondja Naboo "Megölöd ha megfőzöd."

Kicsit elképedtem ezen és ne mértettem a dolgot. De letettem a tervemről, hogy megnyugodjanak. De pár másodpercre rá azért elgondolkodtam.

"Te Naboo, ti nem is tudjátok hogyan lesz a tojásból kismadár? Soha nem tanultatok erről?"

"Hát annyit tanultunk hogy a tojásból keltik ki az anyamadarak a kismadarakat."

"De Naboo a tojás önmagában még nem kismadár. Ahhoz hogy kismadár lehessen belőle kell egy apamadár - férfi és nő - aki megtermékenyíti az anyamadarat. Mi úgy hívjuk őket hogy a tojó az anyamadár a hím pedig az apamadár. Ha a hím nem termékenyíti meg a tojót, akkor a tojásból nem lesz egyáltalán madár."

Naboo és a barátnői akik közben odagyűltek érdeklődve és kissé tanácstalanul néznek rám.

"De akkor a tojó akkor is tojik tojást ha nincs megtermékenyítve? Miért tenne ilyet?"

"Igen a tojó akkor is tojik amikor nem lesz belőle kismadár, nem lehet mert a hím nem termékenyítette meg. Ez olyan mint a földi nőkné a menstruáció. Ők nem tojást tojnak, hanem vérrel együtt a megtermékenyítetlen petesejtek távoznak a méhükből. Ugyanígy a madarak is kitojják a tojást de otthagyják, mert nem lehet belőle kismadár."

"És ezt ők tudják hogy abból nem lehet kismadár?"

"Hát persze. Azért hagyják ott a tojást. Ha meg lennének termékenyítve akkor nem hagynák ott, hanem fészekbe tojnának és kiköltenék őket. Gondoskodnának arról hogy a tojás mindig melegben legyen és ép legyen és ne érje víz lehetőleg, mert akkor lehűlne. A kismadaraknak ezért az az első élményük a világról hogy az anyu ott van kint és ő adja a meleget. Ezért van az hogy ők így fejezik ki elsősorban a szeretetüket, amikor például magokat adsz nekik, hogy hőt adnak le. Én szoktam érezni néha ezt a hőt amikor elég közel vannak."

A lányok érdeklődve néztek és megnyugodtak hogy lemondtam a tojásevésről. De azért ez nem hagyott nyugodni. Nem azért mert mindenáron tojást akartam enni, hanem mert ne mfért a fejembe, hogy ennyire butusok legyenek ők akik sokkal de sokkal intelligensebbek mint mi a földön.

"Te Naboo, a tojás tulajdonképpen amikor nincs megtermékenyítve akkor az kaja, élelem a leendő kismadár számára. Legalábbis az ami benne van, abból alakul át, az táplálja a kismadarat ami csak akkor kerül bele, amikor a hím megtermékenyíti a tojót. onnantól már életet vennék el ha megenném, de ha nincs megtermékenyítve a tojás azt még ők maguk is megeszik ha nincs eegendő élelmük - legalábbis a kakasok, vagy a hímek biztosan... bár ezt lehet hog csak fogságban teszik amikor nincs lehetőségük más területen élelmet keresni."

"Ezt meg kell kérdeznünk a tudósainktól!" mondta Naboo és mind elkezdtek arra koncentrálni hogy megkérdezzék. Aranyosan kitágult pupillákkal hallgatták amit az épp ügyeletes tudós mondott nekik. Végül bólogattak és Naboo elismerte hogy tényleg nem ölök életet ha megeszem a megtermékenyített tojást. "De ez nekem annyira furcsa..." mondta "én nem tudnám megenni.

A végleteig tisztelték az életet és ezért nem ettek húst. Csak olyan lényeket engedtek a bolygólyukra akik nem gyilkoltak és vagy lemondtak a gyilkolásról. Még a bogaraikat is így válogatták ki. később megtudtam, hogy ennek nagyon komoly történelmi okai vannak. Ugyanis nem ez volt az első bolygó amit benépesítettek viszont az előzőek hatalmas társadalmi katasztrófákhoz vezettek és a közösségük elpusztult. Elpusztították önmagukat. De ezt csak később tudtam meg. Egyenlőre ott és akkor csak a tojás kérdés foglalkoztatott. Azon gondolkodtam, hogy tényleg a földön szinte minden a gyilkolásra épül és én már észre sem veszem annyira természetes a számomra. De a tojás ügyben megbizonyosodtam az igazamról. Nem számított élet elvételének ha megettem egy megtermékenyítetlen tojást. Elcsodálkoztam egy kicsit azon hogy tényleg miért is tojik egy tojó ha nincs is megtermékenyítve, s arra jutottam hogy talán az univerzum gondoskodásának egyik jeleként teremtett ilyen lelket, aki így táplálja a többieket.

"De Naboo, ti mit csináltok akkor ezekkel a tojásokkal?"

"Összegyűjtjük őket."

"És mit csináltok velük?"

"Összegyűjtjük egy raktárban és vigyázunk rájuk, hátha kikel valamelyik.. bár ezek szerint ennek semmi esélye sincs."

"Nincs hát. Megnézhetem ezt a raktárat?"

"Természetesen." s már fel is kerekedtünk. Elvezettek egy hatalmas hangárhoz. A "föld"től a tetejéig roskadoztak a tojások a polcokon. A bolygó öszes magára hagyott tojását összegyűjtötték az erre a célra épített robotjaikkal és ide hordták a csarnokba. Tojás hangár vagy tojás csarnok. A dolog annyira abszurd volt, hogy ne mtudtam napirendre térni felette. "Ne haragudj Naboo de ez annyira nagy hülyeség... és annyira furcsa nekem... ti akik akkor intelligenciával rendelkeztek ilyesmit tesztek..." S nevettem ezen a hatalmas butaságon. Elkésztő volt ennyi tojást látni egy helyen.

"És mit csináltok velük, hiszen egy idő után tönkremennek és felrobbannak maguktól?"

"Hát kiszámoltuk hogy ez mikor következik be és azokat a tojásokat átvisszük egy másik helyre, majd amikor összetörnek akkor felhasználjuk trágyaként a kertben."

Egyszerre töltött el tisztelettel az élet ilyen fokú szeretete és elképedéssel a nagyofú butaság. De nem tudtam rájuk haragudni. Pedig nagyon éhes voltam az elégtelen táplálkozás miatt, s mégis az élet végtelen tisztelete nem engedte meg hogy kinevessem őket. Tudtam hogy ezerszer bölcsebben mint a földi társadalmak bármelyike s most mégis megláttam egy butaságukat. Egyszerre annyira emberivé váltak előttem. Egyre jobban szerettem őket.

Később Naboo felkeresett a kis szobámban. "Megbeszéltük a többiekkel és tényleg úgy van ahogy mondod. A megtermékenyítetlen tojás nem tartalmaz életet, csak tápanyagokat. Felhasználható élelemként még mi is megehetnénk - azt mondták a tudósaink - de mi nem vagyunk rá képesek." mosolygott Naboo a bályos annyira emberi mosolyával amibe szerelmes lettem. "De te megeheted."

"És neked nem okozna rossz érzést ha megenném?" kérdeztem. És komolyan úgy gondoltam, ha bármi rossz érzést okoznék ezzel, akkor lemondanék a tojásevésről még akkor is ha a gyomrom félóránként kordult meg az állandó éhségtől.

"Nyugodtan megeheted. Most már pontosan tudjuk hogyan lesz a tojásból kismadár. Nagyon érdekes folyamat által. És pontosan tudom azt is hogy amíg nincs megtermékenyítve addig tényleg nem életről van szó hanem csak táplálákról." és már mondta is tovább, azaz mutatta is nekem a képeket és a képleteket amiket a saját tudományos nyelvezetükkel fogalmaztak meg rettentő részletességgel az anyagi részecskékig lebontva és még annál is tovább... Természetesen figyeltem mint mindig a legjobb tudásom szerint és természetesen egy idő után elveszítettem a fonalat. Még nagyon sok mindent nem értettem az ő tudományos szemléetükből. Egyszerre gondolkodtak a bolygó, az energia és az anyag szintjein és egyszerre többféle elmélettel is számoltak szimultán. A szimultán gondolkodás egyébként is náluk szinte alap tudati tevékenység volt. Egyszerre több különböző komoly bonyolultságú műveletet voltak képesek elvégezni fejben. Mindehhez mérten elképesztő volt, hogy egy ilyen egyszerű dolog mint a tojás-evés ilyen erőforrásokat kötött le tőlük. Egy seregnyi robot gyűjtötte a tojásokat nap mint nap és szállította a csarnokba majd átrendezte őket aszerint melyik mennyi ideje volt már ott. Elképesztő volt ez a dolog. És a megoldásuk is iszonyú gyors volt. Amint elterjedt a felvetésem összeültek és a legapróbb részletkig kielemezték ennek a ejleménynek az egész bolygó életére vonatkoztatott hatását. Kiderült hogy bizony sok erőt és energiát nyerhetnek abből ha ők is ennének tojást, még akkor is ha egyet ennének meg négyen. És szinte azonnal valaki kiszámolta hogy ez milyen következményekkel járna pár év és sok év távlatában. Persze ők nem földi időmértékeket használtak. Én mindig gondban is voltam mégha igyekeztem is megtanulni az ő mértékegységeiket, de nagyon bonyolult volt az ő léptékeikben számolni. A dolog egyre népszerűbbé vált. kiderült hogy még friss állapotában trágyaként is sokkal jobban funkcionálna, mint felrobbant állapotában. És a különböző számításokhoz több csoport is alakult, akik azonnal az összes felmerülő lehetőséget kivetítettek a lehető legtávolabi jövőre nézve.

Elkezdték felmérni milyen hatással lenne a tojásevés a saját testükre nézve több száz év távlatában. Mi történne a lelkükkel és a székletük hogyan változna meg, hogyan illeszkedne a bolygó élő rendszerébe ez a változás.

Most megint azt éreztem hogy a tojás körüli pillanatnyi gyengeségem - miszerint butának láttam őket egy pillanatra - mennyire nem állja meg a helyét és micsoda valós, felelős intelligencia működik a közösségükben. Ne méreztem mást csak végtelen tiszteletet és a földi emberek életének ócska kapzsi és felelőtlen sivárságát és törtetését, csörtetését a bozótban. Hozzájuk képest mi nullák vagyunk. Még értünk is hatalmas erőket mozgatnak meg - csak azért hogy segíteni tudjanak, hogy túl tudjuk élni önmagunkat, azt a pusztítást amit a Föld nevű bolygón magunk körül végzünk anélkül hogy ennek tudatában lennénk egyáltalán.

Sok ilyen apró de lényeges kérdésben véltem "a butaságukat" felfedezni. Elkezdtem módszeresen elemezni a szokásaikat és a szemléletüket, hogy tanuljak és lássam mik a különbségek és a hasonlóságok a földi ember pszichés működése és az ő emberi működésük között. Mert emberek ők is. Csak többet tanultak a világról mint mi. És pár bolygót már élhetetlenné tettek - mint később megtudtam - a saját hibáik révén. Tapsztalatból tudták hogy milyen tömegével pusztulni egy bolygón a saját ostobaságuk miatt. (Mi ezt még csak most fogjuk megtanulni az elkövetkező 20 évben. Akkor még 40-50 évre tippeltem, de a folyamat azóta felgyorsult.)