"I cut myself off of the moneybag for a serious reason: I do not need anyone around me who is there for my money." So my biological father's busnisess and his people become the one' who try to kill me, bully me, stalk me, and isolate me. He also has to decide: which is the way he wishes to follow. And than we become enemies or go along side by side. I had enough of those party grils and faces, such beautiful and smooth, easy... but empty on the inside and boring to the core or dirty as hell. They keep the distance until I do not have any money... hahaha good."
---
axefintorék is támadnak a maguk szintjén... most már nem kisség van elegem belőlük... úgyhogy tessék csak alájuk gyújtani keményen.
---
kint vanak a selejtjei, majd nemsokára hallani is fogtok róluk, felőlük... nem csak a legalsó szinten... hahaha... "mi nem fogunk kiengedni senkit se...." hahaha ti nem csakhogy nem ti tartottátok féken a legbrutálisabbakat, hanem mi, de majd meglátjátok miről beszélek itt június 5-én... az ilyen fokú ostoba szutykokon mégis annyira fel tudom húzni magamat hogy elképesztő.
---
igen. ha megteremtenek valami egyezségen alapuló tűzszünetet akkor én fogom megbontani az egyensúlyt és rájuk eresztem a fogva tartott nagyágyúkat. ezzel majd rádöbbennek hogy vagy tovább fejlődnek maguktól vagy meghalnak... most még röhögnek de az alsóbb szinteken már kezdik megérteni hogy az én fenyegetéseim nem üres kacsamesék... fel fogom perzselni a napot... majd megnézzük tudtok e másikat csinálni... hahaha, alig várom hogy vgre szabadon engedhessem a pusztítóerőket amik bennem tombolnak a sok igazságtalanság és lenyelt szar miatt - amiket stratégiai okokból elengedtem a fülem mellett. Úgy látom hogy nem volt sok értelme ennyit erőlködni és kezd elegem lenni az üzengetőkből... mindegy hová tartoznak. Bekaphatjátok mind.
---
Be kell hogy valljam: valahol igenis élvezem a gyilkolást. Élvezettel pusztítom el azokat akik megérdemlik a pusztulást. De csak a jogos gyilkolást élvezem, a többi pont az ellenkezőjét váltja ki belőlem. Visszalő. Élvezem azt a tökéletes gépezetet ami olyankor működésbe lép. A fókusz kényszerű pontosságát, a kitágult érzékelést, az adrenalint, a siker örömét amikor végre tudom hajtani a feladatot. Persze ugyanakkor meg is visel a legtöbb ellenfélből áradó gyűlölet és harag, a belőlük áradó értetlenség, alattomosság és a mocskosságuk. Kitűnő ellenféllel is harcoltam. Az egyik Hazo lány, akit az apja szamurájként nevelt és bérgyilkost csinált belőle - szintén megpróbált megölni. Amikor a halálos sebet megkapta egy kardvidalamban, az utolsó szavai így hangzottak: "Apám téged jobban szeretett volna mint engem. Jó harcos vagy."
Megmondtam neki amikor beengedett a kardműheléybe. Tudni akartam hogyan készül a legendás kard és az a sokféle igen rugalmas és ugyanakkor strapabíró fegyver amiket néha láttam bérgyilkosok - igen jól felkészült bérgyilkosok kezében megvillanni.
Persze én is hagytam ott fejlesztő tudást és ötletet neki. A tölgyfa amit használtak megváltozott. Ezért lett gyengébb minőségű a acéluk. Miközben pont azoknak gyártották a gyilkosokat és a fegyvereket akik tönkretették az erdőiket.
A saját lányát is tönkretette, bár ezt ő kornántsem így látja. Harcost nevelt belőle, aki harcosként halt meg kard által. Az én kardom által. Az ő halála rettentő szomorúsággal töltött el.
De ezeket élvezettel fogom széttrancsírozni.
---
igen. ha megteremtenek valami egyezségen alapuló tűzszünetet akkor én fogom megbontani az egyensúlyt és rájuk eresztem a fogva tartott nagyágyúkat. ezzel majd rádöbbennek hogy vagy tovább fejlődnek maguktól vagy meghalnak... most még röhögnek de az alsóbb szinteken már kezdik megérteni hogy az én fenyegetéseim nem üres kacsamesék... fel fogom perzselni a napot... majd megnézzük tudtok e másikat csinálni... hahaha, alig várom hogy vgre szabadon engedhessem a pusztítóerőket amik bennem tombolnak a sok igazságtalanság és lenyelt szar miatt - amiket stratégiai okokból elengedtem a fülem mellett. Úgy látom hogy nem volt sok értelme ennyit erőlködni és kezd elegem lenni az üzengetőkből... mindegy hová tartoznak. Bekaphatjátok mind.
---
Be kell hogy valljam: valahol igenis élvezem a gyilkolást. Élvezettel pusztítom el azokat akik megérdemlik a pusztulást. De csak a jogos gyilkolást élvezem, a többi pont az ellenkezőjét váltja ki belőlem. Visszalő. Élvezem azt a tökéletes gépezetet ami olyankor működésbe lép. A fókusz kényszerű pontosságát, a kitágult érzékelést, az adrenalint, a siker örömét amikor végre tudom hajtani a feladatot. Persze ugyanakkor meg is visel a legtöbb ellenfélből áradó gyűlölet és harag, a belőlük áradó értetlenség, alattomosság és a mocskosságuk. Kitűnő ellenféllel is harcoltam. Az egyik Hazo lány, akit az apja szamurájként nevelt és bérgyilkost csinált belőle - szintén megpróbált megölni. Amikor a halálos sebet megkapta egy kardvidalamban, az utolsó szavai így hangzottak: "Apám téged jobban szeretett volna mint engem. Jó harcos vagy."
Megmondtam neki amikor beengedett a kardműheléybe. Tudni akartam hogyan készül a legendás kard és az a sokféle igen rugalmas és ugyanakkor strapabíró fegyver amiket néha láttam bérgyilkosok - igen jól felkészült bérgyilkosok kezében megvillanni.
Persze én is hagytam ott fejlesztő tudást és ötletet neki. A tölgyfa amit használtak megváltozott. Ezért lett gyengébb minőségű a acéluk. Miközben pont azoknak gyártották a gyilkosokat és a fegyvereket akik tönkretették az erdőiket.
A saját lányát is tönkretette, bár ezt ő kornántsem így látja. Harcost nevelt belőle, aki harcosként halt meg kard által. Az én kardom által. Az ő halála rettentő szomorúsággal töltött el.
De ezeket élvezettel fogom széttrancsírozni.
No comments:
Post a Comment