Mennek. Erdő, hegyoldal. Hó, fák, madárcsicsergés, napsütés, kiváló és remek hely és alkalom egy romantikus sétára. Felérnek a hegytetőre. A csaj már felfelé is manipulál - persze ő meg van győződve róla hogy, neki igaza van - hivatkozik arra, hogy neki van ez a "dolog" a szivével... Ezért nem tud "sietni" holott sietségről szó sem volt. Rendben. Mennek tovább.
Szóval felérnek. Nagy torony állja útjukat, kerítéssel körbevéve.
- "Erre jobbra kell menni!" - mondja a csaj - "Én már jártam erre és emlékszem."
- "Nem arra kell menni. Itt tovább és majd kicsit később jobbra a vasúton át." - válaszolja a srác kicsit türelmetlenebbül.
- "De nem. Én emlékszem. Nem jó felé megyünk."
- "Gyere csak, meg fogod látni hogy jófelé megyünk."
Kicsit mennek, miközben szemben jön egy idősebb pacák.
- "Kérdezzük (többes szám, miközben ő bizonytalan a srác nem, de azt várja hogy a srác kérdezze meg, holott a srác pontosan tudja, hogy jó fele mennek - fontos!) meg! Én nem vagyok biztos abban hogy erre kell menni."
- "Rendben van. Kérdezd meg (a srác felismerte az ártalmas manipulációt és elhárította, visszaadva a labdát)."
... Megkérdezte a csaj. Tényleg arra kellett menni, az idősebb úr is megerősítette azt amit a srác mondott.
- "Látod? Igazam van."
- "Nem!" - mivel a srác kikerekedett szemmel felkapja a fejét és kitörni készül, a csaj folytatja - "Nem érted! Régen erre jöttem valakivel és ott mentünk el valamerre..." - de nem tudta befejezni.
- "Dehogynem értem. Tévedtél. Tévedtél és még ezen felül vádaskodsz is. Tudod egy felnőtt, felelősségvállalásra képes ember ilyenkor beismeri hogy tévedett és azt mondja: Tévedtem. Ha ezen felül még józan gondolkodású is akkor hozzáteszi azt is hogy bocsánat. Ez már egy jóvátételi cselekedet. Ezzel teljes mértékben helyrehozza a kapcsolatban rejlő egyensúlyt és harmóniát. Ennek ellenére te még megtriplázod a romboló viselkedésedet azzal, hogy a tévedésed elismerése helyett vádaskodsz valami olyasmivel amit a teljes őrület állapotában csinál csak egy diszfunkcionális ember. De teljesen jól értem. A probléma ilyenkor az, hogy te nem vagy képes a felnőtt felelősségvállalásra és olyan nehézségeid vannak önmagad elfogadásával hogy inkább visszatámadsz előre, mert legjobb védekezés a támadás és azt a helyzetet amikor valaki szembesít valamilyen hibás tetteddel te támadásnak éled meg. Az a helyzet hogy kimondd és elfogadd hogy hibáztál, tévedtél - olyan helyzet amit érzelmileg nem vagy képes elfogadni és azonnal az énvédő mechanizmusaid indulnak be, ha valaki ilyen helyzetbe kényszerít. Annyira kényelmetlen az ilyen helyzet a számodra, hogy mégmeg is akarod magyarázni, hogy én miért tévedek. (Nem te tévedsz tehát hanem egyenesen én tévedek: mert nem ÉRTEM...) A felelősség áthárításra került ezzel a módszerrel bármilyen őrült és logikátlan és természetellenes - csak azért hogy megvédd az instabil, ingatag és felelősségvállalásra képtelen önmagadról kialakított hazug énképedet. Sőt, tetézed a dolgot azzal, hogy még nekem is támadsz: VÁDASKODSZ, hogy én nem értem - ami egy romboló helyzet, tekintve hogy én vagyok az aki tökéletesen érti, sokkal jobban mint te önmagad bármelyik reakcióját (ami normális helyzetben épp fordítva kéne hogy legyen - tekintve hogy mindenki önmaga legjobb ismerője, elvileg). Szóval egy egészséges ember a következő dolgot tette volna ebben a helyzetben: Először is azt mondta volna, hogy 'én úgy emlékszem erre kellene menni...' Azután megegyeztek volna, hogy merre mennek. S ha az egyik bizonytalan de a másik biztos önmagában, akkor nem a bizonytalan nem kérdőjelezi meg a magabiztost, hanem rábízza magát vagy más megoldást keresnek ha semmilyen biz-alomra nem képesek. S ha kiderül hogy a magabiztosnak igaza van akkor ezt mondaná: 'Tévedtem. Igazad volt. Bocsánat. S mennek tovább békében és élvezetben. Az egészséges ember azért tudja ezt megtenni, mert nincs szüksége arra, hogy tévedhetetlennek tűnjön, hogy mindig neki legyen igaza, s nem omlik össze, tudja magát szeretni és elfogadni akkor is ha téved. Mert ez így működik az egészséges emberben.
Szóval itt a program a következő:
- Felelősség elhárítása sőt áthárítása a másikra, azért a hibáért amit ő maga követett el.
- Sorozatos manipuláció annak érdekében, hogy irányíthassa a másikat (romboló helyzetbe kényszerítés pontosan meg nem fogalmazott, kérés sugallmazásával itt a romboló helyzet, megkérdezni valamit amiben biztosak vagyunk azaz önbizalom megkérdőjelezése és ezen játszmába való rejtett, burkolt belekényszerítés. Ravasz és rendkívül romboló, mert a legtöbb ember nem elég intelligens hogy észrevegye a helyzet romboló voltát.
A program hatása alacsony intelligenciaszinten érzelmi kontroll, irányítás kiépítése az áldozatban. Magasabb intelligenciaszinten a célszemély vagy küzd vagy elmenekül: szembeszáll vagy othagyja az elmebeteg manipulátort. Az ilyen kapcsolódási formában ugyanis nem lehet egészséges viszonyt kalakítani amíg a régi beteg és romboló struktúra jelen van. Harmonikus kapcsolat ugyanis csak két felelősséget vállalni képes egyén között alakulhat ki, akik képesek az önmagukkal és a másikkal szembeni őszinteségre. Ebben a helyzetben te erre nem voltál képes."
---
Ilyen egyszerű helyzetekben dől el a világ sorsa. Ilyen helyzetekben dőlt el hogy Hitler kiadta-e a parancsot a bombázásra vagy sem, hogy tervet készített-e sok millió ember elpusztítására vagy sem. És ilyen helyzetekben dől el hogy a föld elpusztul-e vagy sem. Felelős vagy?
No comments:
Post a Comment