Birkach

Birkach strand öltözők

Mindig volt valami fedőtörténet amit arra használtunk, hogy a valódi tevékenységet elrejtsük. Ez alkalommal az egész család elment nyaralni és egyben dolgozni is Németországba egy Birkach nevű nyaralófaluba, a Rothsee partján.

---

- "De apu mit csinálunk mi itt?"

- "Dolgozunk fiam. Építjük ezeket az öltözőket."

Csigavonalban felállított oszlopokra csavaroztunk fel lépcsős fedésben fadeszkákat ami takaróul szolgált az átöltözni vágyó strandolóknak. Alig bírtam el az oszlopokat, de mégis elhordtam őket a helyükre. De amint ledűbeleztünk egy oszlopot apu mindig elhívott napozni bennünket és valahogy nem haladtunk. Engem nagyon zavart a dolog és főleg az, hogy éreztem: itt valami nem stimmel. Csak nem hagytam abba a kérdezősködést.

- "De apu akkor miért nem csináljuk?"

A Kiosk a Birkach-i strandon

- "De csináljuk fiam nem látod? Már készen van ennyi és ennyi." - és megint hívott hogy menjek röplabdázni.

Utáltam amikor a szemembe hazudik. Az egyik énem el akarta hinni amit mond de a másik énem tudta hogy itt valami többről van szó mint az öltözők megépítéséről, nyaralással egybekötve.

Egyik ebéd alkalmával a helyi Kiosk-ban ültünk az asztalnál amikor beütött a baj. Nem hagytam abba a kérdezősködést és valaki - az Öreg egyik figyelője - gyanút fogott.

Szabi egyszercsak megszólalt:

- "Anyu valami rettentő rossz érzésem támadt."

- "Mi a baj fiam? Rosszul vagy? Nem jó az étel?"

- "Nem anyu ez most valami más."

Abban a pillanatban a vendéglős - aki jóban volt apuval és egyben a munkáltatónk és szállásadónk is volt - odahívta aput és valamit halkan sugdolóztak. Egy pillanatra mindketten valakire néztek egy pár asztallal távolabb, majd apám kezébe nyomott egy slusszkulcsot. Apám habozás nélkül visszatért az asztalhoz.

- "Mari gyere most velem. Gyerekek egyétek meg amit tudtok és készüljetek elmegyünk innen."

Felszaladtak a szobába. Apu őrült tempóban pakolni kezdett néhány dolgot. Anyu csak idegesen állt.

- "Pakolj össze mindent ami fontos egy zacskóba és megyünk. Az ékszereidet, pénzt, papírokat. A ruhákat itt hagyjuk!" - mordult rá apu ellentmondást nem tűrő hangon.

- "De Jana minden fontos. A ruhák is. Nem tudom őket pótolni és otthon észreveszik ha hiányoznak. - anyám kétségbeesetten állt és nem tudta mit tegyen.

- "Akkor majd megkérem őket hogy küldjék utánunk, de most siess ahogy tudsz az életünkről van szó!"

Kint kicsivel a Szabi után én is érezni kezdtem. Jól ismert érzés volt, a gyomromban kezdődött és nem sokkal utána elöntötte a testemet az adrenalin. Harci láznak is szokták nevezni általában életveszélyes támadások és helyzetek alatt éreztem. tudtam, hogy nagy a baj. "Ha ideérnek megölöm őket." Gondoltam magamban és akkor már emlékeztem is. Szándékosan csináltam ezt. Apámnak meg akartam mutatni hogy az Öreg rendszere a saját tagjait is elpusztítja gondolkodás nélkül. Az automatizmusok működtedték amit az Öreg beleprogramozott a rendszer tagjainak fejébe. És amit le kellet bontani, mert végzetes szerkezeti hibát jelentett, de apám jónak találta. most szembesülnie kellett azzal, hogy bizony őt is elpusztíthatja.

Bevágtuk magunkat az idegen autóba és apu padlógázzal elhajtott. A híd után a bejárat előtt apu leparancsolt bennünket az ülés alá.

- "Bújjatok le, és te is Mari! Egy családot keresnek nem egy magányos sofőrt."

Lebújtunk mi hátul, anyu elöl. Ahogy khajtottunk a bejáratnál a Szabi halkan odasúgta nekem: 

- "Megint ugyanazt érzem, de sokkal erősebben." Egy nagy köbcentis motor hangját hallottuk eldübörögni mellettünk. Óvatosan kikémleltem hátha felismerem vagy meg tudom jegyezni. Apu azonnal rámordított:

- "Húzd le a fejed, de rögtön!"

---

"Interurbán" hívás az Öregnek...

- "Jani ti vagytok azok? Azonnal tűnjetek el onnan! A legjobb ottani két emberemet küldtem értetek mindjárt ott lesznek. Megpróbálom őket feltartatni!"

---

A Rothsee a németországi Birkach nyaralófalu
és a Duna csatorna mellett

Birkach után az Öreg eltiltott minket egymástól. Nem mehettem többet apuval sehová és nem is beszéltünk többet a titkos életünkről. Ez aput is engem is és az egész családot gyakorlatilag tönkretette. Amikor nem volt "feladat" apu egyre többet ivott és teljesen elhagyta magát. Amikor feladat volt még a legnagyobb hidegben is megfürdött minden nap. Mosott is. Na jó. "Berakod a patakba ráraksz egy nagy követ és bennehagyod egy órára. Mire kiveszed tiszta lesz. Szappan se kell. ha meg öblögetni is van türelmed akkor még annyi idő se kell. De ott eszi meg a fene én nem logybolom, ha nem muszály."

---

Ezután kezdtük az emlékezettörlés iszonyatos iramú fejlesztését. És egyben a legfontosabb legmegbízhatóbb emberek kimentését és előkészítését. A szemeik felnyitását. Átprogramozást ha úgy tetszik.

A halottak éneke

"Hát te mit keresel itt? A fél ország ott pityergett a sírodnál miközben élsz és virulsz!"
"Láttam videón, egész megható volt."
"Te szarházi!"
"Te beszélsz? Te szervezted meg." "De az az ember tényleg meghalt."
"Ahhoz képest eléggé virul ahogy én látom."
"Nem. Ez amit látsz egy másik ember. Ez itt az eredeti. És eredetileg én mérnök vagyok."
"És hogy van az eredeti?"
"Köszöni jól van. Csinálja amit mondtál és gyógyul."

---

Kipróbáltunk egy pár dolgot előtte. Tudnom kellett, hogy a felfejlesztett emlékezettörlés után milyen hosszútávú következményekre lehet számítani. Én valódi önkéntesekkel dolgoztam. Az egyikük egy nevet szerzett gitáros, cocainfüggőként jelentkezett. "Miért akarsz részt venni a programban?" "Mert tudom hogy nemsokára beledöglök a függőségembe." "Van CA meg NA oda elmehetsz ha le akarsz szokni ésa tünetek enyhítésében is tudunk segíteni." "Már voltam. A probléma az, hogy belőlem hiányzik a hajlandóság. Én nem akarok leszokni. Szeretnék élni és sokáig használni. Persze tudom hogy ez lehetetlen. Ezért vagyok itt."

A srác "halála" után egy új személyazonosságot kapott egy másik kontinensen. Érdekes módon azok a dolgok amiket szeretett megmaradtak vagy valamilyen formában elkezdtek visszaszivárogni az életébe. Mivel a területen nem fért hozzá cocainhoz ezért az alkohol kezdett uralmat nyerni az élete felett. És beszerzett egy szintetizátort. A zene központi része volt az előző életének. A nagyon erősen szeretett dolgok valamilyen formában visszatértek az életébe. A többi nem. Ez reményt adott. Lehet tiszta lappal indulni, még ha lesznek gondok is, de van lehetőség a javításra - azaz ha nem is tiszta lappal, de egy megtisztított lappal lehet. Az időzítések pedig pontosan úgy alakíthatók ahogyan az egyén lelke felkészül a változtatásra. Az én fejlődésében segít az a mély-tudat vagy tudat-alatti, vagy inkább valódi én, ami a legmélyebb rétegekben létezik, állandó és tisztán őrzi az egyetlen egész-séges együttműködési formát, az egyetlen én szerkezetet ami hosszú távon működőképessé tehet egy közösséget, a mi-t azaz az én-t egy sokkal tágabb környezetben érzékelve és összeolvadva a környezetével, de mégis egy picit különválva. Oda lejutni lehet, de csak önkéntes hozzájárulással. Az ott végbevitt változtatások hosszú távú hatásokat jelentenek. Ott változást elérni csak nagyon nehezen lehet. Ezért ennek a szintnek egészen egyszerűen már nincs készlete és fogalmi rendszere ahhoz hogy a pénzsóvárság és a hatalommánia betegségének bármilyen formában érvényt szerezzen. Ott abban a mélységben ezek már nem számítanak. Abban a mélységben akár három nemzedékkel későbbre is tervezhetsz. Sőt itt kezdődik szinte a szóba kerülhető területek köre. Ezért kellett az emlékezet-törlését odáig fejleszteni ahol már csak ebben a rétegben lehet védekezni. Ez az egyedüli lehetséges védelem ami hosszú távon biztosítja a Föld bolygó élhetőségét. Ezt viccesen a számítógépek világából kölcsönözve alaplapnak vagy alaplai szintnek is szoktam nevezni. Hasonlat, csak szemléltetésnek.

Azok akik nem dolgoztak ezen a szinten önszántukból a szint követelményeinek és törvényeinek megfelelően - azok az elkövetkező két évtizedben el fognak pusztulni, elveszítik vagyonukat, pozícióikat. Nekik annyi esélyük lesz a továbbélésre, ha hallgatnak azokra akik elvégezték ezt a munkát. (Persze ezután a bejegyzés után el fognak szaporodni azok akik ezt hirdetik majd magukról ezért szüksége lesz mindenkinek egy tiszta szűrőre amivel meg tudnak erről győződni.)
---
Igen a Déri ő az. Sajnos nem azért vágott bele hanem azért, mert azt mondták neki. Ez afféle mesterfogás akart lenni a Masa-Gál-Ranschburg-Geszti vonalról (mossadmaffia). Ki akarták deríteni hogyan menekítem ki az embereket hogy meg tudják találni a többieket is... hahaha. Látjátok a szarházi az halála után is szarházi marad.
Csak úgy mint a mossad minden tagja: Madelaine Peyroux (Goldstein-Scofield vonal ciamaffiamossad) is csak homward dove-nak tekint miközben új személyiséget segítettem felépíteni neki megtanítottam hogyan éljen együtt a hibáival és tudjon egész jó szinten énekelni miközben nem oly nagyon tehetséges ezen a téren...

Hancz

Az Öreg csak ült ott kicsit zavartan, kicsit elégedetten azzal a ravasz mosolyával amitől mindig mindenkiben megfagyott a vér, mert azt is ezzel a mosollyal közölte ha épp kegyetlen módon meg akart kínozni valakit. És pont erre készült most is. A Gyerek csak nézett maga elé egy darabig. A lehetséges stratégián gondolkodott, majd a lelke összerándult a fájdalomtól.

- "Azt akarod hogy szeressem meg a kegyetlenséget. Ugye? Mert ez az egyetlen módja hogy beépüljek ebbe a csapatba..."

Az Öreg bólintott.

- "Csak az veheti át a helyem, aki képes megbirkózni ezzel a pár feladattal."

- "Ezt szándékosan csináltad ugye? Megtervezted hogy így kínzol meg mindenkit aki változtatni akar ezen a mocskon?"

Az Öreg csóválta a fejét, mosolyogva, de kicsit csalódva a Gyerek értetlenségén.

- "Nem fiam, nem. Tekintsd ezt másképpen. Az aki nálam nagyobb hatalomra tehet szert képes kell hogy legyen szeretni mindkét oldalt és képes kell lennie még így is a helyes döntés meghozatalára. Bármi legyen is az."

- "Ez baromság. És te is tudod hogy ez baromság. Nincs az az emberi psziché ami kibírja ezt az őrületet úgy hogy onnan visszajöjjön anélkül hogy végleg el ne torzuljon. És ezzel te is tisztában vagy. Ezer és ezer kísérletet végeztetek el, pontosan tudjátok hogyan kell ilyen szörnyetegeket létrehozni, megcsináltátok többször is. Ezek akiket te kreáltál, ezeket senki se tudja se megváltoztatni se megtalálni. Ezért csináltad őket, hogy rájuk építsd a hatalmadat. De kezdenek a fejedre nőni mi? Most kéne új szörnyeteg ugye? Ezeket is úgy kreáltad hogy egy másik szörnyeteggel nevelted őket fel ugye? Ismerem a módszereiteket. Tudom hogy erről van szó."