I got back to some places where I had been before. One of them was a place where I worked with my father...

"Ide majd gyere vissza fiam. Fontos."

Emlékszem, hogy lakkoztuk az ablak és ajtókereteket kvül belül, de nem értem fel a felső részét és úgy kellett lakkozni hogy véletlenül se follyon meg a lakk. Ehhez mindig olyan szépen óvatosan le kellett venni az ecsetről a fölösleget, hogy csak nagyon lassan ment. Utáltam a helyet. A ház tulaja maga ellenőrzött mindent és olyan rigolyás volt hogy hihetetlen. Fa keretet használt de műanyag ablakokat rakott a fa keretbe. Egy memóriabank volt azt hiszem. Senkiben sem bízott meg.

Azután az a hely ahol a színes párnák voltak. A legutóbbi kert. Ott volt az a meeting ahol lejátszottam a felvételt.

---

Megint csak elegem van ebből a szutyokból. De legalább csend van. Viszonylag. Kezdik megérteni, hogy itt a vége.

---

A legtöbb meg csak ül a pénzen és magára költi. Meg a saját jóllétére. Szutyok egy banda ez, de hát ennyi veszteség után ez csak zavaró amikor a nincstelenség ennyire behatárolja a mozgásteremet.

Egyébként meg észre sem veszem. A magány az ami felemészt. Semmi változás ezen a téren. Senki nem mozdul aki meg megmozdulna azt magára hagyják? Nem értem én ezt. Az automatizmusok meg mennek tovább. A légkör egyre fogy. Ezek a barmok azt hiszik találtak megoldást maguknak. Hahaha. no mindegy. Idiótáknak nem lehet elmagyarázni semmit.

Ők csak mennek tovább a pusztulásuk felé.