George szerette a véres üzdelmeket. Át akarta élni és sokszor nyílt alkalma is rá - hogy milyen élmény volt a római birodalom urainak dönteni élet és halál fölött. Hogy milyen volt odavetni valakit az éhes vadállatok elé, hogy milyen amikor emberek egymást koncolják fel. És megszervezte. Illegális emberviadal. Vérszag, üvöltés, fájdalom és a bedrogozott közönség kéjmámora.
George telhetetlenné vált. Elkövette azt a hibát, hogy őt - a még gyermek katonát - szerette volna megnézni a ringben.
Természetesen felkészültek. Kiszámolták mennyi időre van szüksége a harmadik emeletről a rácson keresztül meglépni. A gyermek ugynis nem dolgozott egyedül. A küzdőtérről a harmadikig 30 másodpercre volt szükség, majd később sikerült 15 másodpere csökkenteni az időt, plusz az ellenfél ártalmatlanítása. George egy nagydarab magas gladiátort választott - olyat amelyik kemény koponyájú, jól bírja a nagyerejű ütéseket. A gyerek az ő testét használta ugró alkalmatosságnak, mert az első emelet karzata elég magasan volt. Megsértette és a kellő helyzetbe hozva felugrott, zsámolyként használva a meggörnyedt testet, majd fel a másodikra.
George gyors észjárású ember volt, hamar felfogta, hogy ő lett az eseményen a legfőbb célpont. Ahogy számították, mindig a leggyorsabb menekülési útvonalon távozott. Most is így tett. A harmadik karzaton állt négy testőr kíséretében. Kettőt utasított, hogy tartsák fel a gyereket, másik kettő vele ment. Az egyik a kísérői közül a jobbkeze, mindenese és titkolt várományosa: T volt. Ahhoz hogy a gyermek még épp elérje hamar át kellett küzdenie magát a testőrökön - amit meg is oldott. A rácsot viszont bezárta maga után. A rács kinyitásával nem vesződhetett, mert addigra elérte volna a lépcsőfordulót és eltűnt volna a szeme elől.
Ezért egy fúvócsövet vitt magával. Az egyik testőr uzijával belelőtt a küzdelmet és az eseményeket bámuló tömegbe - hatalmas pánikot és a menekülés fejetlenségét előidézve. A rácsot pontosan akkor érte el, amikor George háttal még épp a lépcsőforduló felé szaladt. Kb 10 métert kellett átívelnie a fúvócsővel. Nnem volt gond. A pikádóra ráerősített egy kis levélkét is. A méreg egy nagyon erős és ritka kígyófajta mérge volt kicsit felturbózva, mely azonnali bénulást és rettenetes fájdalmat okozott, de csak 10 óra eltelte után vált halálossá. Ellenszer a küzdőtér földrajzi helyén nem volt elérhető. A gyermek és sapata biztosra ment.
"Kíváncsi vagyok milyen lenne az arénában. Látni akarom." - mondta George.
"Nem érdemes őt szerepeltetni az arénában, mert néhány másodperc alatt végez bárkivel. A nézők meg túl sokat fizetnek ezért, hogy egy három másodperes műsort nézzenek meg." - nevetett rajta Byrd, miközben ponotsan tudta, hogy G nem fog addig nyugodni, amíg bele nem kényszeríti a gyereket egy küzdelembe. Byrd nem akadályozta meg ebben. De segített a gyereknek is.
T később - a halála előtt - elmondta, hogy az autóban olvasta fel neki a levelet miután észrevette, hogy valami nem stimmel George-al (beállt a részleges görcs) és megtalálta a pikádót a hátában. T jót nevetett rajta akkor. T ezután kínhalált halt Byrd egyik laboratóriumában egy különleges és megismételhetetlen kísérlet közben. Halála nem volt hiábavaló.
George telhetetlenné vált. Elkövette azt a hibát, hogy őt - a még gyermek katonát - szerette volna megnézni a ringben.
Természetesen felkészültek. Kiszámolták mennyi időre van szüksége a harmadik emeletről a rácson keresztül meglépni. A gyermek ugynis nem dolgozott egyedül. A küzdőtérről a harmadikig 30 másodpercre volt szükség, majd később sikerült 15 másodpere csökkenteni az időt, plusz az ellenfél ártalmatlanítása. George egy nagydarab magas gladiátort választott - olyat amelyik kemény koponyájú, jól bírja a nagyerejű ütéseket. A gyerek az ő testét használta ugró alkalmatosságnak, mert az első emelet karzata elég magasan volt. Megsértette és a kellő helyzetbe hozva felugrott, zsámolyként használva a meggörnyedt testet, majd fel a másodikra.
George gyors észjárású ember volt, hamar felfogta, hogy ő lett az eseményen a legfőbb célpont. Ahogy számították, mindig a leggyorsabb menekülési útvonalon távozott. Most is így tett. A harmadik karzaton állt négy testőr kíséretében. Kettőt utasított, hogy tartsák fel a gyereket, másik kettő vele ment. Az egyik a kísérői közül a jobbkeze, mindenese és titkolt várományosa: T volt. Ahhoz hogy a gyermek még épp elérje hamar át kellett küzdenie magát a testőrökön - amit meg is oldott. A rácsot viszont bezárta maga után. A rács kinyitásával nem vesződhetett, mert addigra elérte volna a lépcsőfordulót és eltűnt volna a szeme elől.
Ezért egy fúvócsövet vitt magával. Az egyik testőr uzijával belelőtt a küzdelmet és az eseményeket bámuló tömegbe - hatalmas pánikot és a menekülés fejetlenségét előidézve. A rácsot pontosan akkor érte el, amikor George háttal még épp a lépcsőforduló felé szaladt. Kb 10 métert kellett átívelnie a fúvócsővel. Nnem volt gond. A pikádóra ráerősített egy kis levélkét is. A méreg egy nagyon erős és ritka kígyófajta mérge volt kicsit felturbózva, mely azonnali bénulást és rettenetes fájdalmat okozott, de csak 10 óra eltelte után vált halálossá. Ellenszer a küzdőtér földrajzi helyén nem volt elérhető. A gyermek és sapata biztosra ment.
"Kíváncsi vagyok milyen lenne az arénában. Látni akarom." - mondta George.
"Nem érdemes őt szerepeltetni az arénában, mert néhány másodperc alatt végez bárkivel. A nézők meg túl sokat fizetnek ezért, hogy egy három másodperes műsort nézzenek meg." - nevetett rajta Byrd, miközben ponotsan tudta, hogy G nem fog addig nyugodni, amíg bele nem kényszeríti a gyereket egy küzdelembe. Byrd nem akadályozta meg ebben. De segített a gyereknek is.
T később - a halála előtt - elmondta, hogy az autóban olvasta fel neki a levelet miután észrevette, hogy valami nem stimmel George-al (beállt a részleges görcs) és megtalálta a pikádót a hátában. T jót nevetett rajta akkor. T ezután kínhalált halt Byrd egyik laboratóriumában egy különleges és megismételhetetlen kísérlet közben. Halála nem volt hiábavaló.
No comments:
Post a Comment