Csend, csend, csendkirály

Vihar előtti?
Jó volt újra az erdő szagát érezni. Igaz ott sem lehettem egyedül, de jobb így is a vidék csendje, mint Budapest bűze-zaja. Már nem tart soká.
Néhány emlék került elő, még abból az időből, amikor tudatlan voltam. Fiatal. Sérült, űzött vad. Ma fájdalmas és szomorú emlék. Névtelen hősök, akik nem alkudoztak.
Elfáradtam. Mi visz tovább?
Tesla.
Álom, álom, kitalálom.
Mindez a sok enrgia - ha alkotásra fordítanánk... Milyen csodákra lenne az ember képes? Már bólygóközi kirándulásokra járnánk - űrhajóval. Ihatnánk a Duna vizéből. Lennének erdeink és élhető tereink. Muzsikálnánk és bejárnánk a világot - használva a negyedik dimenziót.
- Hozzam a bilit? - mondja nevetve.
Vonatablakból számolgattam a fejeket. Egy sétál, egy számol - harmadik ablak - mondja. S a harmadik kacsint.
Nehogy meglépjen...
Aztán hova? Már Bhután sem a régi.