"Óhhh... hát maskarabál... olyan nincs is." - mondja Masha Jizcak a vörös fecske bájosan elbűvölő mosolyával. "Biztosan hiszel az összeesküvés elméletekben is, meg az UFÓ-ban..." - s nevetett egyenlőre felhőtlen fölényességgel kevert önfeledtséggel.
Ma már egyre kevesebben nevetnek. Visszakapják mindet, s ráadásul úgy hogy csak az lesz benne - de az vérerősen - amit ők tettek bele. A pusztulás és rohasztás művészete. A Hannibál Lechter féle ínyenc megközelítés a Kocka - Cube - leleményes csapdáival, a predátor kitartó kegyetlenségével. Hús kell a szörnyetegnek. Emberhús.
Csak eleddig mi is ott voltunk és a kevés ötletgazda - akik ebben alkotóként vettek részt és ennélfogva kiváltságokkal rendelkeztek - most résztvevő lesz, olyan mint a többi. Igaz hogy többet tud a csapdákról, az előszobákat is ismeri többé kevésbé, de inkább többé - mégsem tud mindent. Hiszen a teteje se homogén amikor a nagy pénzek elosztásáról kell dönteni mindig véres harcok dúlnak, és ez egyre hevesebb lesz, miközben egyre láthatatlanabbá válik. Precíziós harmadik világháborút akartak, pontosan kimért csapásokkal. Megkapják. Csak most mi nem leszünk ott. Mi akik a valódi szeretet törvényét szolgáljuk életünk minden megnyilvánulásában tudat alatt és felett és benne. És segíteni sem fogunk különböző aluk keretében, hogy ez vagy az a szarházi vérhitű kikerülhesse a segítségünkkel a csapdákat, meg tudja csinálni az embertpróbáló felatadokat, a válogatók irtózatosan magasra emelt szintjeit teljesíteni tudja. Itt a vége.
Tőlünk megkövetelték, hogy mindent erőnk és tudásunk legjobbja szerint végezzünk el, alkossunk - hogy nekik kényelmes jólét legyen a részük. Például az útbiztosítók ősi tevékenységét végezve nekünk akkor is biztosítanunk kellett nekik a félelem nélküli szabad útválasztást, amikor az bennünket sodort halálos veszélybe... Megkövetelték tőlünk, de áthajtottuk rajtuk is, ha nekünk úgy kell akkor nekik is... És ők nem tudják ezt megoldani. Meghalnak.
Egyik ezt mondta nekem: "Péter, olyan sokan vagyunk, hogy muszály valahogy redukálni a létszámot. Akkora a tolongás a húsosfazék körül hogy el kell hullania legalább a felének... de lehet hogy három negyedének ahhoz hogy jó legyen..." nevetett majd elgondolkozva hozzátette - "De az lenne a legjobb ha csak én maradnék meg az embereim." s még jobban nevetett. Mondta ezt természetesen abban a tudatban hogy hajtani tud bennünket és meg tudja magának csináltatni velünk hogy minden ott legyen, akkor amikor neki kell és ő maga is a legjobb formáját hozza. Ezt a privilégiumot elfelejthetik innentől mind.
Van még sajnos egy csomó ilyen rohadék, akiknek beállítottunk sokmindent - mert mittudom én miért... (vagyis sok oka van: a harmadik világháború elkerülése amit minden áron létre akartak hozni, vagy legalábbis olyan csatornába terelése hogy azok pusztuljanak bele csak akik ezt akarták s más fejére ne potyogjon a bomba meg a repesztörmelék - az egyik legnyomósabb ok, többen olyan folyamatosan végzendő feladatot válaltak ami minden földi élőlény számára fontos stb stb...). Ezeknek is menniük kell valamikor, mert a szarházi vérhitű hatalmat örökítik tovább ezek is, aminek véget akarunk mi vetni. Viszont le kell valahogy váltani őket.
S kikkel váltanánk le őket? Hát nem volt sok választás... ezeknek a gyerekeit, rokonait, az alóluk kiszedett meggyötörteket képeztük ki és húztuk fel, hogy le tudják vágni őket és a feladatok el legyenek végezve.
Lassan a zsidó birodalmi feladatokat kezdtük így elszabotálni, ami avérhitű szarházi rendszer számára volt fontos (a föld embertömegeinek butaságban és félelemben tartása, hogy nehogy felnőjenek és belelássanak a lapjaikba sőt még tegyenek is ellenük...) a saját feladatainkat pedig erősíteni. Egyáltalán nem volt ez könnyű, főleg ha azt nézem hogy csak és kizárólag szarházikból tudtunk válogatni akiket a feladatra hajtani csak a saját vágyaikon keresztül tudtuk, amik meg főleg a tetejére való feljutás, a bosszú a sok megaláztatásért, megölt családtagokért, szeretteikért - mert a szürke állomány számára ez is fontos volt. Ilyen belső meghajtóerőkre kellett építenünk a saját hajtásunkat ahhoz, hogy bármilyen eredményt fel tudjunk mutatni. Azok akik tudatosan elvágták magukat a valódi szeretet értékrendjétől, azok számára sokszor csak a pusztulás és a pusztítás maradt. Velük nem lehetett mit kezdeni.
De a szarházi vérhitű rendszer tetején lévők is felismerték, hogy a szeretet valós tettei nélkül ők is csak sétáló halottak, nem sokáig bírják... ezért felépítettek egy halott, hazug álszeretet támogató rendszert maguk számára - azaz velünk csináltatták meg azt is, mert amit ők csináltak maguknak az pokol volt. Ebből is kiszállunk. Marad a mézes mázos hazugság. Ezzel viszont nem húzzák sokáig.
Mint a szöszi itt a másik házban. Az is röhögött jókedvűen rajtam, hogy szenvedek... de nem sokáig. Viszont becsületére legyen mondva egész majdnem a végéig bírta. Csak az utolsó pár hétben hallgatott el... hahaha Akkor már tudta, hogy neki vége. Elégtétel látni ahogy megdöglenek. Köszönöm a természet erőinek hogy láthatom időnként.
A vírusaikkal erőrlködnek még mindig meg a rádióval, meg az ételekbe tett mérgeikkel... ez maradt nekik, meg a gazdasági fegyverek, a kifosztás. Ennek is vége lesz egyszer.
