Hibák, tévedések, torzítások, elhallgatás

 Benne hagyom őket. Jó helyen vannak. Engem nem tanítottak arra - vagyis dehogynem, csak nem tanultam meg - hogy a hibákat söpörjem a szőnyeg alá, hazudjak valamit, legyintsek rá, kerítsek körítést köré...és nevessek.

De valami hasonlót én is tanultam. Mindent a célom alá rendelek és ez diktálja mit kell tennem. Ha hibát észlelek - és észlelnem kell először hibaként valamit, azonosítani, megfogalmazni, pontosítani.

Megemészteni, megérteni később kell. Olyan ez mint egy nyomozás vagy mint egy természeti összefüggést feltáró kutatás. Tényfeltáró leltár. Szembenézés.

A megfogalmazás fontos. A nyelv fegyver. Kard. Elválaszt. Vág. Leválaszt. Jelenségek közötti határvonalakat szab, kiemel egymástól alig elválasztható jelenségeket, elmos, háttérbe szorít más jelenségeket vagy egy jelenség bizonyos arcait, részleteit.

Sokszor más dolgokat látok hibának, attól függően milyen tudati és érzelmi állapotban vagyok. E miatt többször kell nekifutni sokszor bonyolult és személyes problémák, jelenségek, tettek vizsgálatának.

Mi történt? Mit éreztem? Mik voltak a külső hatások? Ki mit csinált és milyen irányba tolt, hatott, rám? Én mit tettem és milyen irányba hatottam a többire? Milyen következtetéseket vontam le és mit lehet tanulni, milyen felkészülés szükséges, hogy következő alkalommal azt tudjam tenni ami a legmegfelelőbb a céljaim szerint.

Pár éve felírtam a sátram belsejében a vászonra ezt: "Van célom: Harmóniában akarok élni önmagammal és a külvilággal!"

A probléma ezzel az, hogy amikor meg akarom valósítani, akkor pontosan tudnom kell melyik helyzetben hogyan tudom ezt megoldani. És ilyen recept nincs. Még akkor sincs, ha rengeteg időt töltök el azzal, hogy különböző helyzetekre próbálok felkészülni fejben előre, majd valós helyzetekben tesztelem a felkészülést, és további korrekciókkal, módosításokkal csiszolom a begyakorolt futamot. Mint a zenében. Improvizáció vagy rengeteg gyakorlás. Sokan azt mondják hogy improvizáció nem létezik. Szerintem pedig létezik, csak a zenei előadók már elfelejtették hogy annak meg vannak a kockázatai és nem biztos hogy el tudják adni jó pénzért... az ugyanis lehet hogy nem lesz a hallgatóság ízlésére, kedvére való - hogy legközelebb is megvegye, tetsszen neki, elismerje stb... zseton. Érzelmi, anyagi, tudati zseton, bevétel, elismerés, siker.

Ez mind az egyén szintjén van. Egyéni terv. Esemény - esemény vége után az elemzés, gondolkodás, ez esemény kiértékelése, a kívánt kimenetel elképzelése, a módosítások elképzelése, határozathozatal, a határok megfogalmazása, az értékekre alapozott irány megfogalmazása, ennek kifejezéi lehetőségei és ezek tudatosítása, majd valamikor a megvalósítás, tesztelés a következő helyzetben. Helyzet, tett - kiértékelés, gondolkodás - helyzet és már javított tett. Fejlődés.

De ez még mindig csak az egyén szintje, vagy inkább az egyén vonzáskörzete.

Mi van, ha a hibát az elődeim követték el egy olyan célért való munka során ami több nemzedék egymást követő időkeretében valósítható csak meg?

Például egy 150 éves terv megvalósítása során a terv megvalósítását kezdő nemzedék, megbíz egy pár olyan ember felelősségvállalásában, akiben nem lett volna szabad megbízni, mert nem végzik el a rájuk bízott feladatokat. Mit tehet az egyén később, hogy korrigálja elődei hibáját és mégis megvalósulhasson a célul kitűzött valami?

Itt vagyok most.

Hogyan elemzem ki hogy mit rontottunk el? Főleg ha a céljaink miatt illegalitásba kellett vonulnunk, és el kellett bújnunk a többség ostoba és vérhitű gyűlölete elől? El kellett rejtenünk a barátainkat, akik segítettek, hogy a vérhitű rendszer ne csapjon le rájuk. El kellett felejtenünk őket teljesen, csak tudat alatt emlékezhettünk, hogy ne buktassuk le őket.

Mi van, ha pont azok között vannak a leggonoszabb, a legravaszabb vérhitűek - akik beépültek közénk, hogy teljesen felszámoljanak bennünket mint erős egységes tudatos és tudatalatti erőt felmutatni képes csoportot. A vérhitűek ugyanis bennünket tekintenek a főellenségnek, hiszen mi a valódi szeretet erejére támaszkodunk és ez mindig és mindenkor erősebb lesz minden más hatalomtól, még a megjátszott hamis szeretet hangjaitól is.

Mit tudok én tenni ma, azon kívül, hogy folytatom ez értékrend melletti kiállást és az engem mint egyént körülvevő vérhitű csoport manipulációi közepette, megpróbálok helytállni... Élni. Emberi értékrendet megvalósítani. Szakmai szempontból a legjobbat megvalósítani.

Mi van akkor ha már nem is látom semmi értelmét annak amit csinálok annyira nagyok a vérhitű, hazug, ártó és ártani akaró szarházik moslékfolyamának hullámai, amik átcsapnak a fejem felett...

Sokszor tettem fel ezt a kérdést. Sokszor - többször - el is szakadt a cérna. Ital, drogok, őrület... mint amikor a golyózápor közepette elmúlik a rettegés és már semmi sem számít, csak legyen vége, mindegy hogyan, az se számít ha meghalok. Csak legyen vége.

Vér mindenhol, már azt se tudom hogy vajon az enyémtől tocsog a cipőm vagy a többié, s amikor felemelem a kezem, hogy a pulóver ujjába töröljem a véres és izzadt homlokom, hogy lássak valamit, csak még több vért maszatolok magamra...

S csak megyek tovább. Még mindig van valami erő ami mozgat. Akkor is volt most is csak megyek tovább. Tudom, hogy így lesz amíg csak a lélegzet jár ki be belém... Ezt fogom tenni. Ezt teszem. Nem tudok mást tenni. Pedig tényleg semmi értelmét már nem látom.

"Ha minden összedől, még akkor is el fogok ültetni egy almafát. De legalábbis el fogom kezdeni, még akkor is ha befejezni se fogom tudni." Mondta apám egyszer... - "Miért? Mi értelme van?" Kérdeztem én...

Akkor pont a rekonstrukcióját végeztük el egy mozi köré szervezett hajtókörnek... a mozi címe Fail Safe volt és az 1964-es évszámot ragasztották rá... Akkor sokat megszivattak ezzel, sokan meghaltak, azok közül akik "ledobták" a bombát és "megnyomták" a gombot amivel elindították a háborút.

Akkor mondta ezt apám, hogy tudjam még közel sincs vége mindennek. Most mégis folyamatosan ezt érzem, pedig a harmadik világháborút már nem tudták elindítani. Legalábbis forró háborút nem. De nem mondtak le róla és folyamatosan próbálják előidézni.

A kiéheztetés is a fegyvereik közé tertozik, az atomerőművek, az olaj a fosszilis légrongálók, minden amihez ragaszkodnak oda vezet: a pusztulás felé. A vérhitű rendszer végső kimenetele felé.

Mégis eszembe jutnak a kurváik. akik a farkamat szopták, nemi örömöt adtak, gyönyört és a törődés, odafigyelés valamiféle illúzióját... Valami mégis lehetett némelyik tettében, talán valódi volt a szeretetük akkor és ott, még akkor is ha már közben a halálomat tervezték, és az önfeledtség pillanataiban megnyíló tudatalattimat befolyásolták, programozták, hogy ezt meg azt csináljam meg nekik, hogy ők gazdagok és nyugodtak lehessenek... s közben felkészülve úgy akartak megölni hogy észre se vegyem, hogy ők hajtottak meg azzal, hogy lépjek mellé, remegjen meg a kezem, mélázzak el miközben gyorsan kellene reagálni...

Mindenki bement a vérhitű rendszer alá. Nincs egyetlen emberi lény sem, aki ne ment volna be valamelyik vérhitű szarházi uralma alá. Vagyis valamelyik vérhitű szarházi csoport uralma alá.

Sajnos.

Vannak-e mieink? Valami van. Lehet hogy csak apám, meg anyám talán... Apám biztosan ha még él. Benne biztos vagyok, anyámról meg csak gondolom, hogy ha én megmaradtam ezen az úton akkor ő is csak talán... Hisz tőlük tanultam mindent. Tőlük kaptam a szeretetet is hozzá.

Rajtuk kívül...??? Hát elég karcsú a felhozatal.

Áremelés, energia-válság...

 Háttérhatalom... mondaná Bogár úr, mint közgazdász és bennfentes... "etetni kell a birkát ahhoz ha nyírni akarod..." ismételgeti.

Annak idején amikor a Haraszti Miklós a Vörös Csillag Traktorgyárban helyezkedett el - no nem mint frissen végzett szociológus, hanem mint esztergályos - nos annak idején javában tombolt egy hajtókör amit nyugodtan el is nevezhetnénk HM könyve után darabbér körnek.

Kicsit vissza kell tekintenem erre a sokmindenre rávilágító főképp szociológiai és nem lekicsinylően irodalmi műre amit Haraszti Miklós Darabbér című szösszenete jelent.

Rövid. Velős. Leírja hogyan zajlott annak idején a nép etetése és szivatása a teljesítménybéres munkákkal kapcsolatban, ugyanakkor kitér a légkör pszichikai tényezőire az élményvilág leírására is, milyen volt neki onnan néznie a hajtást.

A hajtást - és itt méndkét értelmében értem. A hajtást fizikai értelmében ami az iszonyatos munkatempót jelentette az esztergák és marógépek, hajlítók és összeszerelő sorok mellett egyrészt - és másrészt a tudaton kívüli az alatti hajtást amivel megőrjítettek mindenkit.

Leírja a nagy csalást hogy milyen kapitalista trükk volt a normaemeléssel lenullázott teljesítménybéres, darabbéres kommunista azaza szocialista termelés. A munkásoknak ki volt adva egy norma amit meg kellett csinálniuk, amit ezen felül meg tzudtak csinálni azért pedig darabbért fizettek. Ez annyira jó pénz volt, hogy egy idő után a legjobb melósok meg tudták keresni akár egy orvos, vagy egy diplomás mérnök keresetét is - igaz nagyon kemény hajtás árán. Amikor viszont a brigádok többsége nagyjából mind képessé vált a 100%-on felül folyamatosan 120%-ot kitermelni, akkor jött a NORMAEMELÉS... azaz ami addig 120% volt az lett az elvárt 100% és ezen felül fizették csak a darabbért...

Jó mi? No de koránt sincs vége a történetnek. Ilyenkor persze a melósok nyeltek egy nagyot (vagy valami másba fogtak.... később...) és csinálták tovább a hajtást aminek a tempója még kegyetlenebbé vált mint addig.

Ezt Haraszti mind szépen leírta. A könyv remekül megjeleníti milyen volt az iszonyatos fizikai tempótól és szellemi koncentrációtól kifáradt, a monotonitástól elzsibbadt agyú melós számára a délután, hogy sokszor lezuhanyozni se volt ereje csak bedőlt a TV elé egy sörrel a kezében és a második után elaludt. A fotelben. S hajnalban mehetett megint dolgozni.

Viszont sok mindent nem írt le. Nagyon. Később készítettem vele egy interjút a le nem írt részekről - bennfentesek egymás között... azaz garanciákat kért, hogy soha ez az interjú nem láthat napvilágot azaz nem kerülhet ki a hivatalos rendszer nyilvánossága elé... s ahhoz hogy beszéljen meg is kellett adnom ezt a garanciát.

De hallgatnom nem kell és a felvételek megvannak... most is.

Érdekes volt már a kezdeti körülmények összessége, hogy hogyan is került oda az egyetemről frissen végzett szociológiai diplomát védett Haraszti. És itt jön az a rész amiről ő kijelentette hogy mindent tagadni fog, ha bármit erről leírok... Szóval olyan körbe született olyan családi rendszerbe akik szervezői és haszonélvezői voltak a szocialista elnyomó rendszernek. Pont. Ez már önnmagában is magyarázat miért akarja a történetnek ezt a részét elhallgatni.

A Vörös Csillag Traktorgyárban a Harasztiék tágabb családi berkeiből már két ember is eltűnt szőrén szálán - úgy hogy semmilyen nyomuk nem maradt még papíron sem hogy ott lettek volna valaha - egy olyan rendszerben ahol fingani sem lehetett anélkül hogy erről valahol ne készült volna valamilyen papír alapú dokumentum. S azt már ne is említsem hogy a harasztiék klánja - merthogy ők klánszerű rendszerben gondolkodtak főleg, bár volt kivétel ez alól - azt a két embert is már úgy küldték oda, hogy nyomozzanak mi is történik odabenn a traktorgyárban. Haraszti már azért került a képbe, mert miután két képzett nyomozójuk eltűnt, kellett valaki a felkészültebb intelligensebb és strapabírób, a rendszert jobban átlátó és annak labirintusában ügyesebben mozgó valaki, akit nem tudnak lesöpörni a színről olyan könnyedén.

Szóval az eltűnt nyomozóik után nyomozott Haraszti. Ezért került a Vörös Csillagba ez volt a titkolt feladata. A fedőtörténet meg már szinte adta is magát: kötelező foglalkoztatottság plusz jó téma a friss szociológiai diplomája mellé.

Viszont nem alakultak olyan könnyen a dolgai, mint szerette volna és a Vörös Csillag majdnem a trokára akadt a Haraszti klán nemes tetejének. Mi történt?

Ugye zajlott a Darabbér című műremekben jól leírt normaemelős kitolás. Közben sokminden nem került leírásra. Például, hogy voltak minőség ellenőrök, akik kukacoskodtak az eszterga mellett gürizővel és ha valakire nagyon rászálltak, akkor az sokszor még az elvárt normát se tudta elérni nemhogy a remekül fizető darabbért megkapja és ami nagyon nagy disznóság: Haraszti elhallgatja a tényt, hogy aki NEM ÉRTE EL A NORMÁT annak nemhogy darabbér nem járt, hanem levontak a havi átlagbéréből egy a normaeltérés alapján kiszámolt összeget büntetésként.

Erről haraszti hallgatott, csak az interjúban beszélt róla azt gondolva hoy soha ez a dolog nem fog napvilágot látni úgysem. Később az is kiderül hogy ez miért lényeges.

Nos ugye a meós azaz minőség ellenőr egy idő után fogást talált az iszonyatosa tempóban dolgozó forgácsolókon, összeszerelőkön: s havi fix összegeket követelt azért hogy hagyja a melósokat békén, sőt pluszz összegekért az előző nap elkészített munkadarabokból is visszalopott párat, ha kellett - persze mindez komoly összegekbe került. A melósok közben elkezdtek komolyan szervezkedni, mert a felkínált darabbér összegek is egyre komolyabbakká váltak a lehetetlen százalékok megjelenése után, hiszen senki nem volt képes még a normát se teljesíteni egy idő után, hiszen minden termelési tempó véges. Mindennek van egy határa.

A meóson kívül természetesen voltak brigádvezetők is, anyagellátók, szerszámkészítők, és bizony amikor megtudták, hogy egyes esztergályosok milyen összegeket vittek haza egy egy jó hónap után, akkor bizony azok is csak azon gondolkodtak, hogyan tudnának egy-egy vérszívó fullánkot ezekbe a csúcsteljesítményű dolgozókba csoportokba beakasztani. Viszont a melósok is egyre szervezettebbé váltak. és kezdett elegük lenni abból, hogy ezek a szarházi ingyenélők lefölözzék a nehezen összedolgozott bérüket. Ami teljesen érthető volt hiszen iszonyú erőfeszítéseket kellett megvalósítaniuk.

Emezek meg be tudtak tartani sokféleképp: nem az előző nap alőkészített és beállított esztergákhoz osztották be a csapatot, nem kaptak jó minőségű késeket, élezéssel kellett kezdeni a napot stb stb.

Akkora volt a hajtás, hogy az időnként az iszonyatosa tempó következtében bekövetkezett baleseteket is eltussolták csk, hogy ne rabolja az időt. Egy alkalommal az egyik munkásnak a karját tépte le az egyik gép vállból kiszakítva. A vezetőség elsikálta az ügyet mintha semmi sem történt volna. Ráfogták, hogy az ő hibája volt, a kórházban megitatták többször és húsz ember azt vallotta róla hogy részegen jelent meg a gyárban dolgozni. S meg volt oldva a dolog. Egy másik esetben pedig haláleset is bekövetkezett (ezekről van bizonyítékom, ettől sokkal több esetről van szó) amit szintén el tudtak tussolni midnen következmény nélkül.

Haraszti is pontosan ilyen ügy folytán került oda nyomozni, az eltűnt két családtag ugyanis pontosan ott a Vörös Csillag Traktorgyárban érte el a megboldogulást. A melósok az ilyen kegyetlen körülmények hatására, meg szintén váltottak az emberi értékek ilyen taposása hasonló reakciót szül. Kiéleztek pár esztergakést és eleinte a meósokat, majd a brigádvezetőket "lökték" az esztergára, hogy az "véletlenül" pont a nyaki ütőeret találta el és az áldozat nem élte túl a dolgot. A dolog odáig fajult hogy egy idő után a vezérigazgatókra is sort kerítettek, amikor az a kör kezdett nyomozni a tekintetben hogy mi folyik odalent a gyártósoron...

A folyamat szépen egyre véresebbé vált egyre többen vettek benne részt, ki gyávaságból, megalkuvásból, a többség azért, mert anyagilag és pszichikailag mindig nyugalom köszöntött be egy egy szervező szarházi halála után...egy a lényeg: mindenki hallgatott és akárki próbálta kideríteni mi történt ezzel vagy azzal, vagy mindenki tagadott kórusban uniszónóban, vagy ahány embert kérdeztél annyiféle történetet hallottál és ha kétszer megkérdezted ugyanazt akkor is kétféle történetet gyártott le a szóban forgó eseményről.

Természetesen ahogy egyre magasabbra "vágtak" a melósok - úgy egyre komolyabb lett az érdeklődés az irányt hogy mi is folyik ott a Vörös Csillagban... Apám is úgy került a képbe, amikor a Haraszti Mikit vették elő és kis híja volt annak, hogy őt is "megcsinálják balesetnek" ahogy az akkori szleng fogalmazott. HM Megkérte apámat hogy biztosítsa és segítsen neki. Apám segített, de nem feltételek nélkül. És nem felvételek nélkül. Hang, kép, és egyéb érzékelő rendszerek szolgálták az eseménysorok pontos rögzítését az elektromágneses spektrum teljességét kihasználva.

A történet legérdekesebb része az, hogy amikor már a legfelsőbb vezetők kerültek sorra - és mindig került új belőlük érdekes módon - a vezérigazgatók, főtitkárpk és politikai tisztek... némelyik leült a melósokkal egyezkedni, hogy ne hagyja ott a fogát, s elmondta valamelyik hogy nem is ők a teteje a gyárnak, hiszen ők is csak bért kapnak és az egésznek a tetején van egy tulajdonosi kör, akik egyfajta "csendes részvényesekként" elhordták a bevétel legnagyobb részét de többnyire az egészet.

A szocialista termelési modellben - ahol minden az államé azaz közös tulajdon volt a mienk... - ott mégis volt egy kapitalista tulajdonosi réteg. Ők nevezték ki vagy vezérelték oda a kápókat vezérigazgatónak, meósnak, politikai tisztnek, anyagbeszerzőnek stb. Ők döntöttek a főbb kérdésekről és ők fosztották ki a bevételi kasszát is miközben a kápóknak kiadták, hogy innentől folyamatosan vonogatjátok a vállatokat, hogy "nincs pénz" ... ismerős ugye?

Szóval volt egy tulajdonosi réteg. A melósok is csak pislogtak. Viszont egy kis kör nem csak pislogott hanem terveket szőtt. Ezek számolni is tudtak. Tudták, hogy mennyi traktor, mennyi alkatrész, mennyi termék futott ki a gyárból, sőt olyan is akadt, aki járt erre arra és elmondta hogy a piacon milyen áron kerülnek értékesítésre a termékek. Onnan már csak összeadás szorzás, kérdése volt a dolog ahhoz a vérforraló felfedezéshez, hogy mennyi is az annyi...

Sok. De még egy kicsit ezekről a tulajdonosokról. Egyik se volt se jogilag se egyéb úton módon tulajdonosként megnevezve sehol. Egészen egyszerűen ezek voltak azok az emberek, akik nem csak magyarországon, de külföldön is meghatározták a háttérből hogy mi történjen és hogyan. Nem volt szükségük arra, hogy a nevükre írt vagyon felett rendelkezzenek. Azt csináltak amit akartak. El tudták intézni, hogy a Vörös Csillagban történt gyilkosságok - mert azok voltak - el legyenek tussolva és egy szó se legyen leírva se orvosi jelentésben, se rendőrségiben.

Érdekes nem? Apám felvette őket. És később én is rögzítettem egy csomó felvételt ezekről, mert az interjút én hoztam össze a Harasztival - aki ebbe már azért ment bele, mert tudta hogy őt meg fogja ölni a többi ilyen szarházi.

Ugyanis ők is ugyanezt csinálták a családjával, csak épp nem a Vörös Csillag Traktorgyárban. Az egy másik klán terepe volt, ők pedig szerettek volna egy szeletet abból is. De nem a megfelelő embereket küldték oda és beletörött a bicskájuk. Még a Miki se tudott volna élve kikerülni onnan, ha apám akkor nem segít neki. Nekem meg azért mondta el azokat amiket elmondott, hogy ha ő meghal, akkor bosszút tudjon állni. Én pedig ki fogom ereszteni a megfelelő embereknek a felvételt, amikor kell. Persze nem ugyanazzal a céllal. Vagy nem teljesen. :-D

Rá tudtam kényszeríteni hogy beszéljen. Ugyan a széles publikumnak nem lesz még sokáig elérhető a felvétel, de nem is ez a lényeg. Ott kell megjelennie ahol a legnagyobbat üt.

S mi köze mindennek a jelenleg folyó áremelésekhez és az ezen keresztül megvalósuló kifosztási folyamathoz?

Nos ez a rejtőzködő réteg hozta létre azt a rendszert - hajtókört - ami például a levonások rendszerére épül. Volt olyan a nyolvanas években, aki a büntető rendzser következtében érvényesített levonások következtében nem kapott fizetést a hó végén. A bérből és fizetésből élők kifosztási rendszere ez - egy jól megtervezett kiszámított és a közös tudaton kerseztül áthajtott őrült és gyilkos rendszer. Nem csak a Vörös Csillag Traktorgyárban volt ez így, hanem mindenhol. A MÁV-nál a Postánál, a hajógyárakban az elektromos műveknél, midnen szocialista rendszerű cégnél. És amikor az emberek nem bírták tovább, akkor elvágták valakinek a torkát a felsőbb körökből - a tetejéről levágtak valakiket.

Természetesen ilyenkor a teteje összefogott, hogy letörjék az egyéni kezdeményezés szarvát... jöttek a retorziók... de ebben már az itt élő népnek volt gyakorlata még ha rövid ideig is emlékezett arra, hogy mit és hogyan kell csinálni... fehárterror, vörösterror, és a többi... Egyéneket és csoportokat ki tudtak csinálni könnyedén.

De amikor az alja megelégelte a kifosztást és összefogtak, majd ugyanazzal a módszerrel amivel a teteje dolgozott kivégezték szép sorban a szervező-haszonélvező szarházikat, akkor azért mégis megváltozott a történet folyása. Ekkor jelent meg a NORMACSÖKKENTÉS is pl a Vörös Csillag Traktorgyárban is. Hirtelen lett tárgyalási készség a nem létező tulajdonosi kör részéről - akik semmilyen papíron soha semmilyen tulajdonosai nem voltak egyik cégnek se mégis ők hordták el a bevételt. Ilyenkor sikerült lecsökkenteni a hajtás mértékét egy időre úgy hogy a plusz darabbérek megmaradtak.

Persze ez sohasem volt könnyű. Mindig 70-80%-át kellett megölni azoknak a hajtókör tagoknak szervezőknek akiktől eredt a szar. Viszont amikor 70%-hoz elérkezett a hullák száma, akkor szinte mindig látható változások következtek be.

Sajnos az alja is konfliktus kerülő és ilyen módon az a 30-20% mindig megúszta élve s valahogy visszajöttek valami más területen.

Miután a levonások és büntetések rendszere azok fenntartóinak halála következtében megszűnt (70%-ban, maradt 30%) ezért más módot kellett keresniük a társadalmi entrópia, azaz elégedetlenség a létért való küzdelem fenntartása érdekében - amiben ez a szarházi banda kiválóan horgászott, halászott a zavarosban.

Ma iszonyatos elvonásokat valósítanak meg az áremelésekkel. Padlássöprés. Holott semmi sem indokolja ezeket az áremeléseket. Ezt ma épp az a megmaradt 20-30% csinálja akik túlélték a levonósdi hajtókör pusztulását - azaz annak részleges pusztulását. Most ezzel ütnek vissza.

Viszont erre számítani is lehetett, hiszen kiszélesítették a kápók körét és sok melóst beépítettek a szarházi rendszerükbe, telipumpálták őket pénzzel... láthatóan viszont itt kellett beruházniuk - ezt mi szabtuk feltételnek nekik. Itt azokról beszélek akikkel megvalósítottuk a szarházi fosztogató hajtókor 70%-ának elbalesetiesedését. Vagyis akik hajlandóak voltak gyilkolni azért hogy ez a féreg rendszer véget érjen és legyen megbízhatóan megkapott bér, amiből gyermekeket lehet etetni.

Sajnos ez a réteg se áll meg itt... vérszemet kaptak, többet akartak - beidomultak a szarházi rendszerbe miután megtudták mennyi az annyi az állami kasszákban és az államiból magánosított céges kasszákban.

Ugye a közös kasssza - amit mi dobunk össze bizonyos főkébb a megélhetés biztonsága érdekében összedobott pénzekből - az adóterheket jelenti főképp. Ennek két nagy fajtája van: az egyik a bevételekbeől levont adó (ami egyént és társaságot is terhel). A másik pedig az ÁFA. Egyébként csak az ÁFÁ-ból a legfontosabb közfeladatokat el lehet látni ma magyarországon, a többit ez a szarházi kifosztó réteg tünteti el.

Ezen felül ma még ott vannak a biztosítók is, akik egy külön adófajtát jelentenek tulajdonképpen és nem lehet őket megkerülni se.

Adót vetnek ki a bankok is a pénz - a digitális pénz - kezelése címén is.

Ezek mind ezeknek a rejtőzködő szarháziknak a bevételei.

Sajnos azok akik segítettek megszüntetni a büntetőlevonások rendszerét és megölték azok 70%-át akik ebben részt vettek - megalkudtak a többivel a nekik felkínált jólétért cserébe. Elárulták a többit.

Egyébként pontosan ugyanígy szűnt meg sok ilyen a normális embert élve ledaráló rendszer megszüntetésre. És ezek nem fognak leállni. Akkor se álltak le és most se fognak. Meg kell ezeket is ölni. Eleinte kapálóznak majd mint ahogy most is keménykednek, de csak masszívan tovább kell őket gyilkolni a saját módszereikkel... kovid, valeset, rák, infarktus, túladagolás, és a többi soha bíróságon be nem bizonyítható gyilkolási módszerrel amit mind ők dolgoztak ki. Elérkezik az idő amikor - ha élni akar a maradék 20-30% - akkor feladják. És ezt globálisan kell megvalósítani - hiszen ők is így dolgoznak. Természetesen a hullákat kérem eltakarítani, hogy ne tudják a köz vélemény idegeit borzolni... pontosan úgy ahogy ők csinálják ellenünk.

S ha most mondjuk sikerülne 100%-os munkát végezni... Akkor beköszöntene a béke állapota a jelenlegi kovidos, áremelős, aszályos, háborús, kiéheztetős háború helyett. A probléma csak annyi, hogy a maradék 20-30% mindig apu anyu, meg a gyerekek egy része, attól függően hogy melyik család hány gyereket osztott melyik útra. Egy a vérútra egy a szeretetútra egy a fehérkalapos szeretetútnak álcázott vérútra és ezek kombinációi.

húúúú

Most eszembe jutott egy csomó minden.

A Vörös Csillag Traktorgyár a Haraszti klán vérárka volt. A vérárok az apszichikai és fizikai tér amiben az embereket betörték maguk alá, hogy tudat alatt hajtani tudják őket. Ez a pszichikai, gazdasági, fizikai kínzás és őrületbe kergetés magasiskoláját jelentette.

A Harasztiék annyira el akarták titkolni hogy ők is vérhitűek és szarházi véráldozó zsidók, hogy úgy csináltattak vérárkot maguknak más klánokkal, akiket már be tudtak törni maguk alá valamilyen módon a korábbi nemzedékek során. De ezekkel akik a Red Star Factory (ilyen néven az amerikai tőzsdén bejegyezték és kereskedtek a részvényeivel a Harasztiék!!!) szervezői voltak - úgy egyeztek meg hogy a Haraszti klán emberei nem mehetnek be a gyárba. Ők is ezt akarták, mert a fehérkalapos nemzetvédő honvédő szerepben akartak pózolni itt magyarországon is - ez nagyon fontos volt nekik. Annyira fontos volt, hogy el is felejtették indukált felejtéssel, hogy a vörös csillag traktorgyár az övék. Viszont annyira voltak kapzsik, hogy abból is pénzt akartak csinálni mint mindegyik ilyen patkánycsalád.

Elkezdtek kereskedni a részvényekkel, s úgy sikere is volt a dolognak, mert nem fiktív cég volt még ha nem is abban az országban működött amibe varázsoltak és nem is azon a néven... viszont e miatt az embereik elkezdtek odajárni. Szórakozni akartak, gyilkolni és embereket toborozni betörni maguk alá. Viszont a szervező klán a közöttük lévő egyezség alapján ezeket mind megölhette, büntetlenül. A Haraszti klán meg akkor kezdett el nyomozni miután két főtisztjük is leesett a gyárban - s mivel ők elfelejtették hogy az az övék - hogy tiszta lelkiismerettel állhassanak a honvédő dumával a nagykasszák forrásait elosztók elé... - így belesétált egy halálos csapdába a haraszti klán egyik vezére.

Onnan semmi módon nem jött volna ki élve, ha apám nem segít neki - viszont apám nem segített ingyen: felszámoltatta vele ezt a Vörös Csillag Traktorgyár nevű vérárkot.

Ezzel együtt sok más hasonló vérárok megszűnt. De erről később...

Válogatók, a vérhitű rendszer társasjátékai

 "Óhhh... hát maskarabál... olyan nincs is." - mondja Masha Jizcak a vörös fecske bájosan elbűvölő mosolyával. "Biztosan hiszel az összeesküvés elméletekben is, meg az UFÓ-ban..." - s nevetett egyenlőre felhőtlen fölényességgel kevert önfeledtséggel.

Ma már egyre kevesebben nevetnek. Visszakapják mindet, s ráadásul úgy hogy csak az lesz benne - de az vérerősen - amit ők tettek bele. A pusztulás és rohasztás művészete. A Hannibál Lechter féle ínyenc megközelítés a Kocka - Cube - leleményes csapdáival, a predátor kitartó kegyetlenségével. Hús kell a szörnyetegnek. Emberhús.

Csak eleddig mi is ott voltunk és a kevés ötletgazda - akik ebben alkotóként vettek részt és ennélfogva kiváltságokkal rendelkeztek - most résztvevő lesz, olyan mint a többi. Igaz hogy többet tud a csapdákról, az előszobákat is ismeri többé kevésbé, de inkább többé - mégsem tud mindent. Hiszen a teteje se homogén amikor a nagy pénzek elosztásáról kell dönteni mindig véres harcok dúlnak, és ez egyre hevesebb lesz, miközben egyre láthatatlanabbá válik. Precíziós harmadik világháborút akartak, pontosan kimért csapásokkal. Megkapják. Csak most mi nem leszünk ott. Mi akik a valódi szeretet törvényét szolgáljuk életünk minden megnyilvánulásában tudat alatt és felett és benne. És segíteni sem fogunk különböző aluk keretében, hogy ez vagy az a szarházi vérhitű kikerülhesse a segítségünkkel a csapdákat, meg tudja csinálni az embertpróbáló felatadokat, a válogatók irtózatosan magasra emelt szintjeit teljesíteni tudja. Itt a vége.

Tőlünk megkövetelték, hogy mindent erőnk és tudásunk legjobbja szerint végezzünk el, alkossunk - hogy nekik kényelmes jólét legyen a részük. Például az útbiztosítók ősi tevékenységét végezve nekünk akkor is biztosítanunk kellett nekik a félelem nélküli szabad útválasztást, amikor az bennünket sodort halálos veszélybe... Megkövetelték tőlünk, de áthajtottuk rajtuk is, ha nekünk úgy kell akkor nekik is... És ők nem tudják ezt megoldani. Meghalnak.

Egyik ezt mondta nekem: "Péter, olyan sokan vagyunk, hogy muszály valahogy redukálni a létszámot. Akkora a tolongás a húsosfazék körül hogy el kell hullania legalább a felének... de lehet hogy három negyedének ahhoz hogy jó legyen..." nevetett majd elgondolkozva hozzátette - "De az lenne a legjobb ha csak én maradnék meg az embereim." s még jobban nevetett. Mondta ezt természetesen abban a tudatban hogy hajtani tud bennünket és meg tudja magának csináltatni velünk hogy minden ott legyen, akkor amikor neki kell és ő maga is a legjobb formáját hozza. Ezt a privilégiumot elfelejthetik innentől mind.

Van még sajnos egy csomó ilyen rohadék, akiknek beállítottunk sokmindent - mert mittudom én miért... (vagyis sok oka van: a harmadik világháború elkerülése amit minden áron létre akartak hozni, vagy legalábbis olyan csatornába terelése hogy azok pusztuljanak bele csak akik ezt akarták s más fejére ne potyogjon a bomba meg a repesztörmelék - az egyik legnyomósabb ok, többen olyan folyamatosan végzendő feladatot válaltak ami minden földi élőlény számára fontos stb stb...). Ezeknek is menniük kell valamikor, mert a szarházi vérhitű hatalmat örökítik tovább ezek is, aminek véget akarunk mi vetni. Viszont le kell valahogy váltani őket.

S kikkel váltanánk le őket? Hát nem volt sok választás... ezeknek a gyerekeit, rokonait, az alóluk kiszedett meggyötörteket képeztük ki és húztuk fel, hogy le tudják vágni őket és a feladatok el legyenek végezve.

Lassan a zsidó birodalmi feladatokat kezdtük így elszabotálni, ami avérhitű szarházi rendszer számára volt fontos (a föld embertömegeinek butaságban és félelemben tartása, hogy nehogy felnőjenek és belelássanak a lapjaikba sőt még tegyenek is ellenük...) a saját feladatainkat pedig erősíteni. Egyáltalán nem volt ez könnyű, főleg ha azt nézem hogy csak és kizárólag szarházikból tudtunk válogatni akiket a feladatra hajtani csak a saját vágyaikon keresztül tudtuk, amik meg főleg a tetejére való feljutás, a bosszú a sok megaláztatásért, megölt családtagokért, szeretteikért - mert a szürke állomány számára ez is fontos volt. Ilyen belső meghajtóerőkre kellett építenünk a saját hajtásunkat ahhoz, hogy bármilyen eredményt fel tudjunk mutatni. Azok akik tudatosan elvágták magukat a valódi szeretet értékrendjétől, azok számára sokszor csak a pusztulás és a pusztítás maradt. Velük nem lehetett mit kezdeni.

De a szarházi vérhitű rendszer tetején lévők is felismerték, hogy a szeretet valós tettei nélkül ők is csak sétáló halottak, nem sokáig bírják... ezért felépítettek egy halott, hazug álszeretet támogató rendszert maguk számára - azaz velünk csináltatták meg azt is, mert amit ők csináltak maguknak az pokol volt. Ebből is kiszállunk. Marad a mézes mázos hazugság. Ezzel viszont nem húzzák sokáig.

Mint a szöszi itt a másik házban. Az is röhögött jókedvűen rajtam, hogy szenvedek... de nem sokáig. Viszont becsületére legyen mondva egész majdnem a végéig bírta. Csak az utolsó pár hétben hallgatott el... hahaha Akkor már tudta, hogy neki vége. Elégtétel látni ahogy megdöglenek. Köszönöm a természet erőinek hogy láthatom időnként.

A vírusaikkal erőrlködnek még mindig meg a rádióval, meg az ételekbe tett mérgeikkel... ez maradt nekik, meg a gazdasági fegyverek, a kifosztás. Ennek is vége lesz egyszer.