Mit jelent neked a szabadság?
A szabadság fogalmát ki kell nyomoznom. Úgy értem ki kell derítenem a saját életem történetéből, hogy mikor éreztem a szabadságot és mikor nem. Ebből elég jól körülírható, hogy milyen tudattartalom van a fejemben erről a fogalomról.
Az életem történetéhez hozzá tartozik minden, amit megéltem (átéltem, kívülről is megfigyelhető események) és minden, amit belül elképzeltem, olvastam, vagy valahogyan kívülről hozzám került.
A szabadság jelen pillanatban a szabad gondolkodás és a szabad döntés és a szabad cselekvés lehetőségét jelenti a számomra. Ebben az alapvető emberi jogban jelenleg megpróbálnak a lehető legteljesebb mértékben korlátozni.
A gondolkodásom szabadságát a minden irányból érkező manipulációval (reklám, tudatalatti befolyásolás, a nyelv felforgatása, mesterséges gondolatolvasás, pszichés hadviselés) megpróbálják erőszakkal irányítani.
A döntés lehetőségét - az ehhez szükséges mozgásteret - megpróbálják a legszűkebbre fogni, hogy az egyetlen lehetséges választás (amit az életem kockáztatása nélkül választhatok) az a manipulátorok által meghagyott lehetőség legyen. Itt persze van lehetőség a kockázat vállalásával arra, hogy kreatív módon és a gondolkodásom megváltoztatásával (a gondolkodás kereteinek megváltoztatásával) másfelé mozduljak - de ennek mindig komoly ára van. Egy idő után vagy belejövök vagy belepusztulok.
A cselekedeteim szabadságát belső meggyőződések (hitek) is korlátozzák, de ezek szolgálják a fő célomat. A fő célom: Önmagammal és a környezettel való harmonikus együttműködés - ahol a környezet az embereket is jelenti és a természetet, a Földet, az univerzumot; a harmónia az egyensúly fenntartását jelenti tartalma nagyon változó lehet, a testem, az érzéseim, és a gondolataim és a külső világ összhangját jelentik. Ahhoz, hogy ez működjön ismernem kell mind a négy tényezőt - vagy legalábbis törekedni a megismerésükre.
A cselekedeteimet azonban ma már a manipulátorok a külső fizikai kényszer eszközeivel is manipulálják. Gazdasági kényszerítő eszközök, katonai pszichológiai eszközök, az elérhető tudás korlátozása, a környezetem manipulálása stb. Az eszköztáruk elég széles - tekintve, hogy szegényes anyagi környezetben nevelkedtem. A szabadság tehát számomra egy folyamatos belső és külső munkát jelent. Jelenleg a külső hatalmak korlátozása érvényesül dominánsabban - s e miatt nem érzem magamat szabadnak.
Mit jelent neked a harc?
A rendelkezésre álló eszközök használatával való törekvés egyfalyta egyensúlyi helyzet elérésére.
Hogyan képzeled el a szép új világot?
A jelenlegi világban dominál a függőség mégpedig az egyik legveszélyesebb formája: a hatalommámor.
Abban különbözik az összes többi függőségtől, hogy a hatalomvágytól függőknek nincs esélyük arra, hogy megéljenek egy mélypontot, mint például egy heroinista - aki előbb-utóbb eljut fizikailag, pszichikailag arra a pontra, amikor belátja, hogy az anyag (a függőség tárgya) elpusztítja őt. Innen két lehetőség nyílik: elfogadja a pusztulás tényét és megy tovább, vagy spirituális ébredést átélve megmenekül, szermentessé válik.
A hatalomfüggő - és itt különösen az emberi társadalmat ma jelentősen meghatározó pénzuralmi rétegre gondolok - csak akkor fog szembesülni a tetteinek következményeivel, amikor már nem lesz lehetőség visszafordítani a folyamatokat. Nem tudom, hogy már túl vagyunk-e ezen a ponton, de úgy érzem nagyon közel hozzá. Remélem csak, hogy még van rá lehetőség. Sajnos ez a réteg nem csak a pénzt, hanem az időjárást, az emberi viselkedést, a föld bolygót magát, a napot a holdat - mindent kontrollálni akar. És ehhez meg is teremtette magának a lehetőséget. A nemzetgazdaságokból kivont billió-trilliók megteremtették a lehetőséget a viselkdésmódosítási technikák fejlesztésére, és ezen keresztül olyan szaktudósokat tenyésztettek, akik kérdés nélkül szolgálták (és szolgálják) ki az ő akaratukat. Ezt az általuk eltervezett világot nyugodtan nevezhetjük Orwelliának. De szokott a New World Order néven is megjelenni - bár ehhez a fogalomhoz már nagyon sok ködösítés tapad.
Az általam elképzelt új világban szabadon élhetem az életemet úgy, hogy a környezetem is szabadon élheti a sajátját. Valahogyan úgy, mint egy sokdimenziós sakkjátszmában. Valaki mindig megbontja az egyensúlyt, ami mindig soktényezős. Én arra törekszem, hogy az egyensúly helyreálljon - persze a magam korlátaim figyelembevételével.
Meg lehet valósítani a háborúzás és egymás taposása nélküli világot is. Hiszek ebben, tudom, hogy megvannak a technikai és tudásbeli lehetőségeink és az eszközeink ennek a kivitelezéséhez. Az önvizsgálat, az őszinteség (önmagammal és másokkal szenben, nem a kegyetlenség), az előítéletmentesség (nem a gátlástalanság), az alázat (egyszerűség, nem a megalázkodás), a szolgálat - csak néhány ezek közül az eszközök közül.
Mondhatják azok, akik az öldökléshez szokta: hogy ez unalmas. De nem az. Baromi kemény és sokkal nehezebb nem meghúzni a ravaszt, főleg ha ráadásul szembe jön valaki (ellenem, agresszívan, támadólag, rombolva a szabadságomat és az egységemet, vagy a szeretteimét).
A világ ilyen képén dolgozom folyamatosan - ez az én szabadságharcom. A szabadságharc bennem ugyanúgy folyik, mint kívül. A folyamatos visszacsatolás önmagamra, az értékek kiválogatása, a hamis (célomnak nem megfelelő) elemek leépítése, kihajigálása. Embernek lenni. Nem tökéletesnek (noha törekszem rá), de embernek, aki ragaszkodik az alapértékekhez.
Nagyon egyszerű.
És időnként nagyon nehéz. (Szinte állandóan:-)
Milyen eszközeid vannak a harchoz?
Amikor a túlélésről van szó, akkor bármi megfelel (akár az első kezem ügyébe kerülő tárgy (akár egy üdítős üveg is) - ilyenkor nincs tabu. Egyébként az összes pillanatnyi tudás és a korlátok ismerete ad csak határt a helyzetfelismerés és a cselekvés közötti időben. Ugyanakkor nem a túlélés a fő célom. Nyilván nem tudok mindig jól dönteni, de ezért tanulok - törekszem rá.
Egyébként vannak szimulációs eszközök (pszichológiai), melyekkel lehet próbálkozni. Elképzelve egy mozdulatsort például - a legjobb sportolók rendszeresen használják, a gyakorlat vizionalizálását pl - előre begyakorolhatunk helyzeteket. Persze a valós idejű cselekménynél nincs helye a legyártott mozdulatoknak. Improvizálni kell.
A testnek van egy saját memóriája, ezzel meg lehet könnyíteni az elme munkáját. Nem kell ugyanis emékeznünk olyan dolgokra, amit rutinból meg tudunk csinálni. Ezzel időt szabadíthatunk fel a gondolkodáshoz.
A gondolkodás - főképp a logikai kritika is egy ilyen eszköz.
Az intuíció (vagy annál több) is egy ilyen eszköz.
Az emlékezés - sokan lebecsülik az emlékezés jelentőségét. Én nem teszem. Nem is olyan könnyű néha...
A megosztás - azaz a szóbeli, írásbeli, képbeli, vagy egyéb módú megosztása a saját tapasztalataimnak és a tudásomnak szintén segít társakat és támogatást találni. (No meg ellenségeket is.)
Mit jelent számodra a magyarság?
Egy tisztázásra szoruló kérdést. Ezen felül jelenleg a legfőbb dolog, ami eszembe jut az a csodálatosan szép és rugalmasan szabad magyar nyelv. A magyarsághoz pedig a kemény, hosszútávú fizikai teherbírást, és a nyílt őszinteséget nevezném meg (mind női és férfi oldalon). A nyíl-t-ság egyébként önmagában is megjelenik a befogadásban, amit szintén a magyarság egyik jellemzőjének tartok (persze ezek univerzális értékek egyben nem csak a magyarokra jellemző).
Gondban vagyok a származásomat illetően, hiszen őseim jobbára betelepített népek. A magyarkodókhoz ezért sem tudok csatlakozni. Jobbára az egyetemesen megjelenő értékeket tudom elfogadni. Az ősmagyar vagy szkíta vagy hun (ki minek tartja magát és hisz) megközelítéseket és értékeket is ezen keresztül szemlélem. Ha nem hordoz egyetemes értéket, akkor nem tudom befogadni (elfogadni igen) és csak valamilyen érzelemmel (főképp a gyökértelenség szomorú szabadságának érzésével, de néha örömmel) szemlélem.
Nemrég Magyarországra érkezve egy kemény tortúrából, az első ember egy benzinkútnál (bringáztam, csak élelemért áltam meg) rögtön pénzt ajánlott, hogy haza tudjak menni. Azt mondta majd visszaküldöm, ha hazaérek.
Jelenti-e a magyarság a hazádat?
"Az a haza amelyik elárult többször is életem során, nem lehet a hazám." Ezt mondtam sokszor már magamnak. Megvizsgálva ezt a kijelentést, rádöbbentem, hogy a haza szó nem fizikai területet jelent a föld felszínén a számomra, sem a jogi államszervezetet - hanem sokkal inkább azokat az embereket, akik ugyanolyan célokat tartanak szem előtt és ki is állnak értük, akár az életük kockáztatásával is. Velük tudom magamat otthon érezni. Ők szeretnek és elfogadnak, néha befogadnak. A magyarásg fogalom a fejemben olyan, mint az egyház (krisztus egyháza) foglma. Krisztus egyházának semmi köze nincs a jelenleg formálisan is működő bejegyzett és be nem jegyzett egyházakhoz. Az ő egyháza a tanításait megvalósítani próbálók közössége. A magyarság tudatomat folyamatosan csiszolom. Próbálom kitalálni, megkeresni azokat, akik magyarnak vallják magukat és közösséget tudok vállalni velük. Ki szeretném hámozni a hazugságok tengeréből az értékeset.
Ugyanakkor egy országkerülő bringatúra során úgy éreztem, hogy maga a táj is jelent valamit számomra. A föld is kommunikál és "beszél" hozzám. Néha borzalmas dolgokat (Recsk), de többnyire a létezés időtlen szeretetét és a gondoskodását jelenti. Gyermekkorom egyik legboldogabb pillanata az alföldi homokba temetkezve nézni a felhőket a nyári napsütésben. Az időtlen boldogság egy pillanata volt és itt Magyarországon éltem át. Élve a földben megnyugodni.
