Volt egy projekt amit az acho tv-n láttam viszont beágyazva az Életbevágók című sorozat részeként, különösen a január 3-ai adás ami a szóbeli bántalmazásról szól. Az eredeti felvételt szerintem eldobták és újravették kicsit más körülmények között ezt már nem tudom felidézni. A projekt célja az volt hogy bizonyítsam hogy lehetetlen úgy beszélni hogy közben nem mondasz semmit sem. Vagyis egyszerűen nem tudsz úgy megvezetni senkit sem hogy nem teszel a mondanivalódba valós információt és igazságot. Tehát aki beszél az szivárogtat. Ezért kell rákénysezríteni mindenkit arra hogy beszéljen.
A projektet egyébként rájuk bíztam hogy mi legyen a téma, mindjárt olyan témát választottak amit le akartak járatni a köznép gondolkodásának a szintjén - miközben az intel tetején ez egy érdekes feladat. A feladat a szereplők részéről az hogy a témáról ne szivárogtassanak ki semmit se; előtte volt egy beszélgetés a témáról ahol a legfontosabb dolgokat a résztvevőknek megtanítottam elmondtam és bizonyítottam, majd utána a semmitmondás feladata jött, azaz egy interjúműsor ahol az volt a leendő ügynökök feladata hogy ne szivárogtassanak ki semmit abból ami elhangzott a beszélgetésünk során azaz amit én tanítottam nekik. Rohadt egy szemét húzás volt mert ez annyira fontos téma hogy ihaj. Szóval ez került azután adásba. A többi ügynöknek meg az a feladata, hogy a nyilvános előadásból minnél többet összeszedjenek és kitalálják mi hangzott el az eredeti előadáson.
Nos elég jól össze tudták szedni, persze nem mindent de bizonyítottam nekik azt a tényt hogy ha beszél valaki akkor nem lehet nem szivárogtatni.
A jók visszaélései. A Jó emberek azaz most azokra értem ezt akik magukat jónak tartják, és esetleg mások is annak tartják őket. Ez többnyire azért lehetséges mert 1. nem jók de sikerült ilyen önképet kialakítaniuk magukról és mások előtt 2. tényleg csinálnak jó dolgokat. Pl eljutottak oda hogy egy másik lény megkínzása nem jó és ezért nem is csinálják meg, mert tudják hogy ez rossz. Ez egyfajta empátia az együttérzés és a telepátia egy korai formája mikor a másik létforma szenvedését át tudjuk érezni és ezért nem okozunk neki szenvedést.
Ez egy fontos érték. Az természettel való harmonikus együttélést segíti. Előre mutat, felépülési érték, józan.
Viszont a jó embereknek van egy olyan hátránya is hogy elkerülik a kényelmetlen vagy veszélyes helyzeteket ahol megsérülhetnek, megölhetik őket, vagy egyéb a kényelmük vagy a megélhetésüket veszélyeztető vagy azt csak fenyegető helyzetekbe kerülnének. Visszahúzódnak, meghunyászkodnak és elszaladnak. Távol tartják magukat az expozálástól, a fókuszba kerüléstől. Ezért azok akik a rendszer mocskát már ismerik egyet nem értenek vele, és tenni is hajlandóak ellene, de nem akarják ezt nyíltan megcselekedni csak önmagukat és a szűk szeretteiket akarják megvédeni - azok hajlamosak segítséget kérni a telepatikus csatornákon keresztül, mesterségesen vagy természetes úton.
Ezért nekünk akik már eljutottunk a globális felelősségvállalás szintjére és meg tudjuk magunkat védeni mindenképpen rá kell őket kényszerítenünk arra hogy az ilyenfajta kommunikációs csatornákat ne tudják használni. Ezeket zavarni kell, összekutyulni és a visszahallott információkat megváltoztatni.
Tanítottam azt is hogyan lehet on the fly azaz röptében, valós időben megváltoztatni a gondolatainkban megjelenő valós személyek neveit vagy hogyan lehet felépíteni olyan közösségi szűrőt ami a saját használt neveinket átmaszkírozza egy ilyen interurbán beszélgetésben. Ez arra jó hogy a beszélgetés alanyait ne árulja el és megőrizve az anonimitást megvédje őket. Erre addig volt szükség amíg nem jutottunk el az összes fejlesztésünk legvégső pontjára ahonnan tovább már nem lehet semerre sem fejleszteni - és megtaláltuk a módját hogyan védekezzünk a fejlesztéseinkkel való visszaélések ellen.
Mert ugye azt tudjuk hogy a szarházik mindig visszaélnek azzal amivel vissza lehet élni - és mivel mindennel vissza lehet élni valamilyen módon ezért fel kell készülnünk rá. Mivel tudjuk hogy ez mindenképpen be fog következni ezért zt is tudjuk hogy tovább kell dolgoznunk. Meg kell nézni a visszaélési lehetőségeket és kidolgozni a lehetséges védelmeket.
Tehát a névcsere módszerét lehet használni arra hogy zavarjuk és ne csak a neveket hanem az igent a nemet, a "vakard meg az orrodat ha igen" típusú válaszkérésnél a fület is tudjuk csiklandozni stb... típusú zavarással össze kell kutyulni. Miért? Mert a magukat jónak tartók most már azzal élnek vissza hogy a háttérben élik világukat, jól élnek, és közben fejlődnek azok meg akik expozálták magukat és a hátukon viszik a frontvonalat, küzdenek és lőnek rájuk, és szenvednek - azok meg segítség nélkül maradnak - sőt sokszor ezek a magukat jónak tartók még nevetnek is rajtuk miközben az ő azaz a mi segytségünekt kérik sok életbevágó kérdésben. Ezért jól meg kell őket szivatni és hazudni kell nekik ha telepata vagy egyéb rejtett módon kérnek segytséget azoktól akik már hajlandóak nyíltan kommunikálni esélyt adva mindenkinek a fejlődésre és az összefogásra az életbevágó információk terjesztésével, a régi rendszer működésmódját illetően és az ellene való védekezésnek, a józan gondolkodás és viselkedés rendszerének a felépítésével, működtetésével.
Ezért mostantól már csak azoknak szabad segítenünk akik hajlandóak nyíltan színre lépni, odaállni elénk és megkérni a segítségünket. Aki nem így tesz az azért nem áll elénk mert lopni akar, ingyen segítséget szeretne, amiért semmit sem tesz csak kihasználja az érzékenységünket. Ezért nekik bünti jár, méghozzá szivatás a köbön vagy egyenesen levadászás, mint ahogyan ezteddig is csináltam az üzleti ötletekkel, fejlesztési tervekkel stb. Erre azért van szükség mert a "jók" egy bizonyos szinten nem akarnak tovább változtatni és ők meg tudnak alkudni a minket fosztogató és rongáló, gyilkoló rendszerelemekkel. Ezért nekünk sincs megállás ezen a téren sem.
A női típusú visszaélés egyik gyakori formája ez.
A dolog ott ér véget hogy minden területnek és mindennek van egy határa amit nem lehet túllépni. Anyagi határai vannak, módszerbeli határai stb. Mindig van egy fal amit nem léphetsz át sehogyan sem.
