Lassan egyébként már nincs is miről írni, hiszen mindenki aki figyelt tudja hogy mi a helyzet, aki meg tudja tenni amit meg kell az úgyis megteszi, a többi meg sodródik, találgat, nem gondolkodik, vagy egyenesen rongál, pusztít, fosztogat.
Látható lejtmenet van, a teteje altat mindenkit maga alatt akit csak tud. Ma néztem hogy Los Angeles lángokbanáll... ok sok faház, szárazság, megfelelő irányú szél... és ott a baj, de ezt lehetett tudni korábról is. És hát borzalmas látvány. De ez várható kb itt is, bár az eu házak többsége jobban bírja a tüzet, inkább kő, de a szárazság az meglesz biztosan. Fáradok, a folyamatos szarakodás, betartás, elnyomás kifáraszt bárkit engem is. Nem látom hogy lenne pozitív változás, a cseréket látom néha, meg tudom hogy pusztulnak valahol, a teteje legalábbis kiszélesedett lefelé, vagy inkább elkeskenyedett ahogy fogynak és a pénz osztódik jobban vízszintesen és lefelé is a rendszerben. Ez tisztán látszik bár ide le mégsem ér belőle semmi, nem sok. Annak örülhetek hogy elvagyok valahogy, lépni nem nagyon tudok előre felé. Terjed a pénz, ami azért jelent valamit, mert a szarházik vérrendszerében a pénz kizárólag lentről fölfelé áramolhat - azaz minimálisan lefelé és maximalizálva felfelé. Ezt meg is beszélték és maga a rendszer is olyan a hatalmi törekvések eredő hatása is pontosan erre mutat.
Előkerült a veresegyházi is. Ott is jártam elvittem oda a ániszt és a taxist annak idején mint azt a kettő olyat a helyi aa-ból akikről úgy gondoltam, hogy talán tényleg gyakorolják a lépéseket. Valamit ért a dolog, mert valamicske változtatást véghez vitt... de a vér ott is csak vért szül, hiába a lépés ha nincs kiteljesítve. Nyilván ez egyéni, saját értelmezés szerinti.
A furcsa az hogy még mindig vannak beállított dolgaink amik meg is történnek. Előre dolgoztunk, de annyi minden alakult másképp mint ahogy én szerettem volna.... igaz mindig a körülményekre építettünk - a minket körülvevő emberekre, ami magában foglalta a lehetőséget hogy másképpen csináljanak sok mindent. Több ezek közül eltűnt vagy soha se jelent meg többé - nyilván meghalt menet közben. Mert a legtöbbször nem nagyon volt más lehetőségük mint hogy megcsinálták amit kértünk és akkor kerestünk nekik búvóhelyet a vérrendszer elől - mi meg tudtuk oldani egészen hosszú távra is. Ezek lassan lejárnak. Amikor mi meghalunk emlékeztetni fogunk mindenkit, sorrend is van valami. De nekik végük lesz, ez most már biztos. Véghezvittük amit elterveztünk: véget vetünk a vérhitűek rendszerének örökre, de legalábbis nagyon hosszú időre. Ennek csak az szabhat határt hogy lesz e kellő mennyiségű olyan aki nem csak a vérrendszer ellen van, hanem felépülni is akar és a valódi szeretetre és az abból fakadó szabályrendszerben szeretne élni...
Mennyit álmodoztam erről... ajajjj... "ha akár csak egyvalaki is kimondja az igazat és kitalál egy józan stratégiát... azt a közösség azonnal beépíti az életébe és megvalósítja ha meg lehet valósítani. S az idő pedig megmutatja hogy az ötlet működik e vagy javítani kell rajta... stb... Az Öreg rendszere brutálisan kegyetlen volt mindig versenyeztetett csoportokat egymással úgy hogy a vesztes csoport általában meghalt. Különösen igaz volt az a két háború alatt és a hidegháború során is. Ha kért egy golyóálló mellényt ami ellenállt x fegyverből kilőtt z lövedék pusztító erejének - akkor ha valamelyik odavitt neki egyet hogy itt van kész.... akkor felhúzatta vele és rálőtt. Ha valaki hazudott neki za ott helyben megkapta büntetést: halál, komoly vagy kisebb sérülés. attól függően milyenj ó munkát végzett.
Nem volt sok értelme kamuzni meg hazudozni előtte. Egyszer megkérdeztem miért ennyire kegyetlen miért nem ad második esélyt senkinek? Azt mondta: "Ha egyszer megteszem akkor nagyon sokáig nem lesz semmilyen feladat elvégezve és irthatom a hazugokat állandóan - ez hosszabb távon nekem is káros." Nem a legjobbak dolgoznak körülöttem... és igaza volt bármilyen kegyetlen. Mellette nem maradt életben sokáig senki aki nem a legjobbak közé tartozott. Egyébként meg a belső körön kívül - amikor nem neki és vele csináltak feladatot - a körön kívül a nem közvetlenül neki dolgozóktól meg pont azt várta el hogy mindenki mást butítsanak le amennyire tudnak és nyomjanak el és semmi se kerüljön más kezébe mint a sajátjába.
Gyűjtötte a tudást, mert a tudás hatalom. Irtotta azokat az embereket akik nem kerültek a hatalma alá de legalábbis nem tudta őket felhasználni. Többször nakiállt velem is szórakozni, pedig én mindig a legjobbat hoztam neki... szarházi volt végül is ő elfogadta a vér erejét mint a társadalom legerőssebb hajtóerejét. Azt imádta és a véráldozat megtartására szavazott. Miközben dolgozott végül is nekünk, azaz ő azt vállalta hogy megakadályozza a harmadik világháborút. Ebbe azért mentek bele a vérrendszer képviselői az aljától fel a tetejéig, mert ők voltak a legnagyobb vesztesei a két világháborúnak, még ha másképpen is adják elő. És persze a sodródó, agymanipulált kifosztottak.
A gáz tegnap olyan gyenge hígítás volt hogy négy tojás alatt a két deci vizet nem volt képes 15perc alatt forrásig hevíteni. Már rég át akartam tenni az elektromos fűtésre a házat, de a szarházi őrizetes állandóan akadályoz, lehúz, elveszi a kedvem midnentől - persze amikor meg szerelő kéne akkor mindjárt megtalál, de akkor se kér, mert az neki rangján aluli csak parancsolgat. Eléggé kikezdte az idegrendszeremet az állandó szarházi létezése. Már érezhetően jobb lesz a közérzetem, ha nincs a házban. Szegény kutyót sajnálom nagyon. És benne volt abban is hogy a kutyót meg tudják támadni. Mert én megszerveztem egy csomó csoporttal a szeretteink védelmét és abba a háziállatoktól a növényekig mindenki élőlényként számított, bár azért differenciáltunk. A fa például többet jelent ha erdő, ha van érzelmi pszichikai jelentős értelme, ami egy elszigetelt ember esetében akit elvágnak a többiektől szerető közösségtől, annak az életébe kerülhet stb... ezek másként számolnak mi figyelünk erre. Ennek a szarházinak nem számít. Ő simán megkínozza a kutyát csak azért hogy a saját szerepét igazolja, vagy betámadjon bosszúból... Én nem tudok ilyet csinálni. Sajna még olyanokon is megesik a szívem akiken peedig nem kéne... mert épp szenved, belekerült saját csapdályába.
Itt megemlékezem arról a vérhitűről akinek kilyukadt a torka és betömte újságpapírral... hajléktalanként ilyen véget érni nagyon kemény. És ő meg akarta mutatni hogy ő milyen erős. Hátborzongató hogy miket megcsinálnak és őrült. Fájt neki és teljesen őrült. Mégis leredukálta a gondolkodását és végigcsinálta halálig. Ezt nekem szánták egyébként meg apámnak is. Szomorú. Visszaforgattuk rá, mi is áthajtottuk a rendzseren - igen mi is tudunk hajtani más vérhitűeken keresztül - hogy ő legyen a célpont. De mi mindig meghagytuk a lehetőséget hogy ki tudjanak szállni ha elfogadják a valódi szeretet erejét vezérlésnek, a legerősebb hajtóerőnek.
Azonnal jelzett volna a mi rendszerünk hogy van egy új a rendszerben. Tudat alatt persze, mert a vérhitű rendszer tagjai a hatalmat hajhásszák és ennélfogva van is nekik, szóval el kellett rejteni mindenkit előlük. De a mieink a valódi szeretet szabályai szerint dolgoznak nem a vértörvények szerint. ÉS ahogy pusztul a teteje úgy egyre gyengébb az intelligenciájuk, egyre többször tévednek végzetesen nagyot, egyre feljebb kerül a közepe és az alja is szélesedik és a mieink is egyre jobb körülmények közé kerülnek, még a kiforsztottak között is.
Egyébiránt a teteje még a kifosztottak közé is elrejtőzik ha érdekei úgy kívánják. Úgy került oda az is abba a helyzetbe... kihúzta a gyufát a tetején a többi között azok elkezdtek rá vadászni közös erővel ez meg elbújt valami egyszerű figurában, csak mi is segítettünk a többinek ahogy ő hajtott bennünket... megtalálni őt, neki meg "segítettünk" hogy kibírja végig. Ha ő ez akarja ... legyen úgy. Valószínűleg sok hibát vétettünk egyébként menet közben, és nem is volt lehetőségünk kijavítani ezeket, mert mi mindig előre dolgoztunk sok sok évre előre... ráadásul úgy hogy a nagy stratégiai tervet tudat alá kellett vinni hogy a fürkészeik - a pszichik gondolatolvasó, érzékelő, felderítő, álmokba beférkőzni tudó, drogos és nem drogos táltos és látnok csapataik ne tudják előre hogy mit fogunk csinálni és mikor és kivel és hogyan. Ez nagyon nem egyszerű mutatvány.
Valakiknek ma javítani kéne ezeket a hibákat. Ezt nem nagyon látom megtörténni. Persze amit előre beállítottunk a közös tudatban azok rendre megtörténnek úgy ahogy beállítottuk és ennek van jó oldala, de néha azért nagyon keserű is amikor belefutok egy rosszul megtervezett ügybe... mint pl ez a kutya-ügy. Nem szeretek hibázni mert az Öreg egyik kedvelt szokása az volt hogy ha rosszul terveztem valamit egy csapat ember számára akkor rászabadította egyik emberét hogy ölje meg őket annak a hibás résznek a használatával. Gyilkosan kegyetlen módszer volt, de rákényszerített ezzel arra hogy mindig nagyon alapos legyek. Viszont mindenki hibázik. Még ő is hibázott. Vissza is kapta azonnal, ha nem tőlem akkor a többi emberétől. A vér vért szül. Én mindig mérlegeltem hogy a csoportot fel tudom e használni a saját céljainkra mielőtt elpusztulnak. Sőt sokszor hagytuk is hogy a sakálok sarokba szorítsák őket miközben kilátásba helyeztük a segítségnyújtást ha megcsinálnak nekünk ezt azt. S ha megcsinálták akkor ténylegesen is segítettünk nekik túlélni. Ez is visszaütöt sokszor, mert általában ezek olyanok voltak akiket csak a kényszerrel lehetett a mi oldalunkon hasznossá tenni és abban nem volt sok köszönet. Általában a pusztítás volt az ami felé tolni lehetett őket, mert azt szivesen csinálták, irtották egymást is a vérhitűek nem csak minket.
No comments:
Post a Comment