tollasfa

nihil, a gyökerekig kell leásni, ha változást akartok, a pénzrendszer alavető hazugsága, igen, az tolja a világunkat a világháború felé, s amíg ezen nem változtatunk haladunk felé, "I served at the navy" mondta, s azt mondták, hogy mindenki azt csinálja amit a legjobban tud, húú de elegem van már gyerekek el se tudom mondani, még mindig negatív a mérleg, most már csak önmagamat kell túlélnem, és a többiek hiányát, akik a rendszerben voltak tudják mit jelent az, ha mindenki figyel és mindenki egyszerre mozdul, ha megértette és megkérdezi azokat a fogalmakat amit nem ért, ez a bölcsesség, a valóság, a valóságos szeretet, "our love is true", hiányoztok, hiányzik az együtt-működés ilyen szintje, a tanulás a hibakeresés, a nyomozás a régmúlt tévedéseinek felderítése, a szabályok kivételeinek vizsgálata, s ott vannak a megheckkelt állatok viselkedésmintái is már, hivatkoznak rá a hazugok, nem látják mi felé rohan az egész mindazzal, amit tesznek gyorsítják a pusztulás folyamatát, kegyetlen terv, néha most is az jut eszembe, hogy jól van ez így, s rendben toljátok, és én is beállok oda arra az oldalra, gyorsabb lesz, s még gyorsabb, de mégis alapjaimban nem tudom megtenni, s amikor ezt tettem akkor is csak taktikai okokból, hogy megnyerjek egy bölcs elmét, aki képes nem meghúzni a ravaszt, mert már tudja mi az őrület, a halál, a borzalom, a lelketlenség és megismerte a valódi szeretetet is, és már rég választott, már rég tudja valahol nagyon mélyen úgy, hogy a tudatába még meg sem érkezett, de a tetteiben már ott van, öl, és élni hagy, érzi, már érzi, ha nem szabad pusztítani és megteszi ha kell, téged láttalak? vagy valaki más vagy már, és én is más vagyok, elpusztult az a lélek, az emlékek, s a "bátyó" nem is bátyó, hanem én voltam a kiégett, lelketlen, gyorstanuló, gyorskezű, az emberi psziché végső határáig merészkedő, bátor vagy inkább érzéketlen közömbös a világ és önmaga sorsa iránt, és ezekkel az emlékekkel élni nem lehet, ezért kellett meghalnia, kiégnie a tudatomból, ezért kellett majdnem mindennek elmennie, s itt maradt ez a ronccsá lett lélek, valahol legbelül még mindig tisztán ragyogva, de kívül már fakón, foltosan, sárosan, reményeit veszítve egyre közönyösebben megint, mutatja hol fáj. Nagyon fáj.
Egy kapu maradt nyitva, egy út maradt, s nem is mi, én, hanem a fejlődés haladás eredőiből következően is ide kellett kilyukadnunk, a világormány szükségességénél, csak nem úgy, hanem egészen másképpen, kell mert nincs más választásunk, de meg kell szabadulni a hazugságoktól hozzá, ebben a sorrendben, mert különben csak és kizárólag a kivégző"osztag" szervezőjévé válik az ember nevű faj és általában a földi élet ellen, s ez ma már tény, a kételkedés és a lejáratás már csak késleltetés és a késleltetés egyre nehezebbé teszi majd az ép és életképes, élni hagyni tudó bölcsességgel élők kimentését. Érzik ők is. Halkulnak és kezdenek tisztelettel gondolkodni, mert az elemzések irányai beigazolódnak, nincs egyetlen terület amit ne alakítottunk volna fegyverré, pont ezért, ne legyen lassú, ne legyen ideje egyiknek se azt mondani, hogy még az én életemben úgysem, de igengyors lesz és az maradhat, gy maradhatunk itt, ha lesz egyezség, ha képesek leszünk kimondani, leleplezni a hazugságokat, a pénzrendszerét, a vezetők manipulációját és képesek leszünk újra egész-séges közösségeket alkotni, olyan vezetőkkel akik tisztelik és a tetteikkel tartják be az univerzum törvényeit.
Igen depressziós vagyok. Vagy inkább hullámzik a kedvem, nem tudok alkotni, börtön ez, s van lehetőségem kilépni. Maradtok, magatokra. Mindent tudtok, mégsem értitek. Nem akarjátok elhinni. Sok halál és veszteség kell még ahhoz, hogy tényleg megtapasztaljátok, s sajnos jön, bekövetkezik - mert ez az univerzum törvénye.